Egyszer fent, egyszer lent: Taylor Fritz hullámvasútszerű szezonja a világbajnokságon ér véget

Ez nagy dolog. Az volt az egyik célom az év elején, hogy kijussak a világbajnokságra, szóval nagyon izgatott vagyok, hogy ezeknek a csodálatos játékosoknak, a világ legjobbjainak a társaságában lehetek.

Nyilvánvalóan ez volt a pályafutásom legjobb szezonja, nagyon sok csúcs- és mélyponttal. Igazi hullámvasút volt a számomra. Nyertem Indian Wellsben és Tokióban, ugyanakkor volt fáradásos törésem, ki kellett hagynom a salakpályás szezont, az egész évben sérülésekkel küzdöttem, covidos lettem, ezért a Tokió előtti hetet egy szobába zárva töltöttem. Egyszer fent, egyszer lent.

Igen, 18-19 évesen javarészt azért volt nehéz játszanom, mert azt éreztem, hatalmasak az elvárások velem szemben, és nagy rajtam a nyomás. Meg kellett tanulnom, hogyan küzdjek meg ezzel. Úgy éreztem, hogy tavaly rengeteg momentummal zártam az évet, egy csomó minden a helyére billent a játékomban, és sok munkát is tudtam pakolni mögé. És aztán sikerült is összerakni végre egy olyan szezont, amilyet régóta akartam.

Tudod, az a helyzet, hogy amikor csak 18 voltam, még nem igazán tudtam, mi a legjobb módszer a nyomás leküzdéséhez. Nagyon fiatal voltam, de idővel megtanultam, hogy ne nagyon foglalkozzak vele. Az a nyomás és elvárás, amit most érzek, leginkább belőlem fakad, mert most már bizonyos eredményeket elvárok magamtól. Szóval azt gondolom, hogy idővel megtanultam kezelni.

Valóban érdekesnek tűnik. Azt gondolom, hogy nyilvánvalóan az jut tovább, aki a legjobb játékát tudja hozni erre a hétre. Véleményem szerint nagyon hasonló szinten vagyunk, amikor mindenkinek jól megy a játék. Felix remekül teljesített a szezon végén, Caspernek egy csomó kiváló kemény pályás eredménye volt. Rafa pedig Rafa. Vele szemben sosem könnyű, mindig harcra kényszerít. Szóval meglátjuk. Ahogyan mondtam is, aki meg tud villanni, jól játszik majd, az viheti el.