Az ugródeszka, ami mindig működött – nagy bajnokok közé került a fiatal amerikai

„Szerintem remek szezonom volt. Sokat tanultam minden egyes mérkőzésen és versenyen. Természetesen voltak céljaim az év elején; szerettem volna nyerni egy ATP-tornát, amit San Diegóban sikerült teljesíteni. Ehhez hasonlóan szuper különleges, hogy megszereztem a NextGen-világbajnoki címet is. Úgy gondolom, hogy az egész szezon során nagyon kiegyensúlyozott voltam. A pályán és azon kívül is nagyszerű emlékeket szereztem” – nyilatkozta az amerikai a verseny után.

Nem feltétlenül Brandon Nakashima számított a legnagyobb esélyesnek a milánói NextGen-világbajnokságot megelőzően, a 21 éves amerikai azonban folyamatosan javuló játékkal bizonyította, hogy képes felvenni a versenyt a korosztályának legjobbjaival. A legeslegjobbak – Carloz Alcaraz, Holger Rune, Jannik Sinner – persze ezúttal csak a hiányukkal tűntek fel, ám az U21-es világbajnokságra a kezdetektől fogva jellemző volt, hogy egy-egy nagy sztár kihagyta az eseményt.

2017-ben és 2018-ban például Alexander Zverev volt a legjobb a fiatalok között, ám top 5-ös teniszezőként már a felnőttek nyolcas döntőjében szerepelt – ráadásul a ’18-as kiírást meg is nyerte. Abban a szezonban Stefanos Tsitsipas lett a bajnok, aki egy évvel később már az ATP Finals trófeáját emelhette magasba, holott még a NextGenen is jogosult lett volna az indulásra. Tavaly pedig Sinner és Auger-Aliassime jelezte, hogy kihagyja a fiatalok versenyét.

Másképp fogalmazva: minden egyes U21-es világbajnokságnak lehetett volna erősebb mezőnye, mint ami végül összejött, a NextGen mégis egészen pontos előrejelzést adott arról, kik azok a fiatalok, akik némi extrával rendelkeznek. Tsitsipas és Alcaraz esetében nyilvánvalóan nem volt szükség a NextGenre, mindketten ismert teniszezőként, abszolút topfavoritként utaztak a versenyre, Hyeon Chung és Jannik Sinner sikere viszont meglepetésnek számított.

A korábbi bajnokok egyébként viszonylag gyorsan megtalálták a helyüket a felnőttek között, vagy Grand Slam-elődöntőt játszottak, vagy betörtek a top 10-be.

A dél-koreai teniszező a top 100-ből a top 50 környékére küzdötte fel magát a 2017-es szezonban, amivel 6. kiemeltként indulhatott a NextGen-világbajnokságon. Ott egészen veretes névsoron rágta át magát: megverte Daniil Medvedevet, Denis Shapovalovot, illetve Andrey Rublevet – utóbbit kétszer is. Nem is kellett sokat várnia az első igazán jelentős eredményére, a 2018-as Australian Openen ugyanis elődöntőbe jutott, amivel top 30-as teniszező lett.

A tavasz folyamán még jól ment Chungnak a játék, a Sunshine Double során két negyeddöntőt tudott felmutatni, és még a müncheni tornán is elődöntőig menetelt. Az idény második felében azonban sérülések hátráltatták, és igazából azóta is rengeteget bajlódik különböző problémákkal. 2019-ben 23, 2020-ban pedig 4 meccsen lépett pályára, az előző két szezont pedig teljes egészében kihagyta – nemrég párosban próbálkozott a visszatéréssel.

Tsitsipasnak már 2018-ban kiemelkedő eredményei voltak az ATP Touron, a kanadai 1000-es versenyen például négy top 10-est (Thiem, Djokovic, Zverev, Anderson) legyőzve játszott döntőt. Az U21-es vb-n top 20-as játékos volt, ilyen értelemben az ő esetében már Milánó előtt bőven megvolt az áttörés. Ám ettől még tény: 2019-ben magasabb fokozatba kapcsolt, és Chunghoz hasonlóan az Australian Openen villant egy nagyot.

Melbourne-ben ugyanis a 16 között legyőzte Roger Federert, majd bejutott a torna elődöntőjébe, ahol Rafael Nadaltól kapott ki. A salakpályás idény kezdetére már a top 10-ben volt a ranglistán, és többé-kevésbé az egész év során kiegyensúlyozottan játszott – csak a Grand Slamek miatt lehetett csalódott valamelyest, az Ausztráliában nyújtott teljesítményét nem tudta megismételni. A szezon végén viszont megnyerte a világbajnokságot (újfent legyőzve Federert).

Sinner pont úgy nyerte meg az U21-es világbajnokságot, ahogyan azt a torna kiötlői megálmodták. Relatíve ismeretlenül, már top 100-as játékosként, de szabadkártyával indult a versenyen, és mindenkit meglepve átgázolt a mezőnyön. Tény: ez a NextGen összetételében gyengébb volt a korábbi évekhez képest, ám így is jóval rutinosabb játékosokat vert meg, köztük Alex De Minaurt, aki már a 2018-as tornán bejutott a döntőbe.

Az olasz 2020-as idényét a covid miatt nehéz összehasonlítani a többiekével, mindenesetre azért neki is összejött pár kiemelkedő eredmény. Rómában megverte Tsitsipast, a Roland Garroson Zverevet, és a torna negyeddöntőjében egy egészen remek meccset játszott Nadallal. A szezont egy fedett pályás tornagyőzelemmel zárta Szófiában. 2021-ben neki is sikerült betörni a top 10-be, és tartalékként kijutott a torinói ATP-világbajnokságra, ahol két találkozó jutott neki.

Mindeddig a legnagyobb siker a spanyolhoz fűződik, aki a tavalyi győzelmét követően minden várakozást felülmúlóan teljesített. 57 győzelem, 13 vereség, 5 megnyert torna, köztük a US Open, és első hely a ranglistán. A 19 éves spanyol akár az év végi világelsőséget is megszerezheti, ez azonban nem csak rajta múlik, hiszen elméletileg Nadal és Tsitsipas megelőzheti a szezonzáró világbajnokságon, amit a Párizsban elszenvedett sérülése miatt kénytelen kihagyni.

Nakashimától természetesen senki sem várja, hogy ugyanazt a pályát járja be, mint a felsorolt játékosok, mindenesetre optimistán futhat neki a következő szezonnak. Év elején viszonylag kevés pontot kell védenie, ha tehát sikerül jól szerepelnie a nagyobb kemény pályás versenyeken, sokat léphet előre a ranglistán. És ki tudja, talán valahol egy Chunghoz hasonló, váratlan menetelést is sikerül összehoznia.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.