"Nem tudunk edzeni, nem tudunk aludni" - szívszorító interjú az ukrán teniszklasszissal

Elina Svitolinát teljesen szíven ütötte, hogy kitört a háború hazájában, Ukrajnában. Persze tudta, hogy nagyon rossz a helyzet, de ilyen nyílt lerohanásra nem számított, ahogy szerinte odahaza szinte senki. A családja, a barátai otthon vannak, akikért imádkozik, és közben próbálja felhívni az emberek figyelmét az értelmetlen vérontásra. Bízik benne, hogy így talán meg lehet állítani a háborút.

Elina Svitolinával ez Eurosport szakértője, Barbara Schett készített interjút.

Általában fonákokról meg tenyeresekről beszélgetünk, ezúttal azonban egy sokkal súlyosabb témánk van. Ukrajnában születtél, úgyhogy bizonyára szívfacsaró látni a számodra, hogy mi történik a hazádban. Nem tudom, szavakba tudod-e önteni az érzéseidet, de mégis, mit érzel most?

Nagyon nehéz szavakba önteni és elmagyarázni, hogy mi zajlik most Ukrajnában. A legutolsó pillanatig hittük, hogy ez nem fog bekövetkezni, aztán egy éjszaka elindult minden. Mindenki rémült, és teljesen össze van törve. A családom otthon van. Nagyon sok barátom, akik nem hagyták el az országot, szintén otthon vannak. Harcolnak az életükért, és néhányan közülük harcolnak az országért. Ehhez iszonyatos bátorságra van szükség, és hihetetlen, hogy az emberek fegyvert ragadtak, hogy harcoljanak a hazánkért.

Miami Open Men's Singles -

Kimerült? Unatkozik? Vagy jól is jár a kieséssel? – szakértők értékelték Carlos Alcaraz búcsúját

26 perce

Említetted a családod. Az anyukád, az apukád és a nagyszüleid is otthon vannak? Mikor beszéltél velük utoljára?

A szüleim otthon vannak, a nagymamám, a nagybátyám és a nagynéném is. Igyekszem folyamatosan tartani velük a kapcsolatot, fontos, hogy tudjam, mi történik és hogy hogyan tudok nekik segíteni. Az a legfájdalmasabb, hogy haszontalannak és tehetetlennek érzem magam. Valamit tenni szeretnék értük, de egy ilyen helyzetben, amikor katonai gépek repkednek Kijev fölött… Zajlik a bombázás, a lövöldözés, a városok már eléggé rossz állapotban vannak. Kívülről ezt rettenetesen nehéz végignézni. De persze azoknak a legrosszabb, akik otthon vannak. A töredékét sem érzem annak, amin ők keresztülmennek.

Néhány barátom áram, víz és élelem nélkül maradt. Közben folyamatosan hallják a lövöldözést, a repülőgépek és az összeomló épületek zaját. Iszonyú érzés lehet. Azt el sem tudom képzelni, mit érezhetnek a gyerekek. Felfoghatatlan számomra, hogy az orosz hadsereg hogyan képes óvodákat, iskolákat és kórházakat elpusztítani. Sokan nem értik, hogy miért történik ez az ukrán emberekkel, akik semmi mást nem szeretnének, csak békében élni.

Svitolina férjének, Gael Monfilsnak drukkol

Fotó: Getty Images

A világ többi része sem érti. Már attól is összeszorul a szívem, hogy hallgatlak téged. Miközben egyre rosszabb hírek érkeztek az országból, még a háború előtt, és nem lehetett tudni, mi fog történni, megpróbáltad valahogy kihozni a családodat Ukrajnából? Vagy ez soha nem merült fel?

Ahogy mondtam, senki nem hitte, hogy ez meg fog történni. Voltak bizonyos események, voltak pletykák, de a közösségi média tele van ilyenekkel. És ott volt 2014, amikor elvesztettük az országunknak egy részét, az is szörnyű időszak volt, de senki nem hitte, hogy most ez lesz. Ezért is érte váratlanul az ukrán népet, hogy idáig fajult a helyzet. Próbálok beszélni a szüleimmel, de nem könnyű elindulni sem, és út közben is történhet bármi. Sokan elhagyták az országot, de sokan a lengyel határnál vesztegelnek már 20 órája. Sokan 15-20 kilométereket gyalogoltak a határig. Nem is napról napra, hanem óráról órára gondolkodunk, hogy hogy tudnak biztonságban maradni. Ez a fő cél mindenki számára.

Mit gondolsz, mikor láthatod újra a családod, a barátaid? Hogy tudsz ezzel az egésszel megküzdeni, és mennyit tud Gael [Monfils] segíteni neked?

Most nem gondolkodom azon, hogy mikor tudok hazamenni. Most csak az jár a fejemben, hogyan tudok segíteni a hazánknak, a katonáinknak, mindazoknak, akik harcolnak. Kintről az a célunk, hogy ráirányítsuk a figyelmet az országra, hogy ébren tartsuk ezt a figyelmet, és megpróbáljuk megállítani, ami zajlik. Apró lépésekkel haladunk előre, köszönhetően annak is, hogy sok országból érkezik segítség. Fontos, hogy az emberek tudják, mi történik igazából, mert például Oroszországban rengeteg a fake news, ott azt mondják, nem is bombázzák Ukrajnát, és nem is történik semmi. Fontos, hogy az ukrán emberek osszák meg az igazságot, hogy min mennek keresztül, mert úgy tudunk segíteni.

Kapcsolatban vagy Dayana Yastremskával? Elmenekült Ukrajnából és most Franciaországban van. A szülei otthon maradtak.

Igen, van egy csoportunk az ukrán játékosokkal, és mindenki biztonságban van. Lyudmyla Kichenok is kijutott nagy nehezen Kijevből. Most imádkozunk az ukrán családokért, az ukrán emberekért.

Elina Svitolina

Fotó: Getty Images

A tenisztársadalom is összezárt egy kicsit a történtek miatt. Milyen érzés például, amikor látsz egy üzenetet Andrey Rublevtől, hogy állítsuk meg a háborút?

Igen, ez fontos, a múltban is voltak olyan események, amikor a teniszezők együttműködtek, és sikerült felhívnunk a figyelmet bizonyos problémákra. Úgy gondolom, most is sokat tehetünk. Segíthetünk megértetni mindenkivel, hogy az ukrán emberek min mennek keresztül. Elveszítünk sok katonát, és ártatlan embereket, akik meghalnak azért, hogy megvédjék a hazánkat.

Most Montereyben vagy. De a háború mennyire teszi zárójelbe most a teniszt? Tudsz most a játékra koncentrálni?

Mentálisan iszonyú nehéz. Nem tudunk összpontosítani, nem tudunk edzeni, nem tudunk aludni. Állandóan a telefonunkat nézzük, hogy mi történik épp a családunkkal. Persze az Ukrajnában lévőknek százszor rosszabb, ők most a hazánkat védik. De nekem is tennem kell valamit. Nem tudok ülni, és csak nézni, hogy mi történik. Eldöntöttem, hogy a következő tornákon szerzett pénzdíjamat az ukrán hadseregnek és a humanitárius szervezeteknek ajánlom fel. Én így tudok most segíteni.

Van valami üzeneted a világ számára?

Két különböző üzenetem lenne. Az első az embereknek szól, szerte a világon. Fontos megérteniük, hogy katonákat, ártatlan embereket veszítünk, és hogy folyamatos támadás alatt vagyunk. Az emberek nem tudnak aludni Ukrajnában. Próbálnak védekezni egy ellenség ellen, amely belépett az országunkba, és megpróbálja elvenni a földünket. Azt akarom, hogy mindenki hívja fel a figyelmet arra, ami zajlik, és hogy az emberek álljanak Ukrajna mellé. Minél nagyobb a figyelem, annál többet tudnak az országok segíteni Ukrajnának. Például azzal, hogy fegyvereket küldenek, amire nagy szükség van. A másik üzenetem az ukrán embereknek szól. Büszke vagyok mindenkire, hogy harcolnak, hogy kitartanak. És büszke vagyok az elnökünkre is, aki nem hagyta el az országot, hanem ő is kockára teszi az életét a hazáért.

Svitolina a Twitteren is üzent az övéinek ukrán és angol nyelven is ’Levél az Anyaországhoz’ címmel. Soraiban a legmélyebb hazaszeretet tükröződik.

„Mérhetetlenül le vagyok sújtva. A szemem sír, a szívem vérzik, elmondhatatlanul büszke vagyok rátok. Hősök vagytok mindannyian.”

„Ukrajna, Te egyesítesz minket, Te teszel minket azzá, akik vagyunk, Te vagy a múltunk, Te vagy a jövőnk. Mi vagyunk Ukrajna.”

„Remélem, a világ látja, ami zajlik, egyesíti erőit és megvéd Téged. Mindannyian velem vagytok, imádkozom értetek. Én vagyok Ukrajna, mi vagyunk Ukrajna” (Elina Svitolina, egy büszke ukrán)

ATP Miami

Tiafoe két meccslabdát hárított, thrillerbe illő találkozón ejtette ki a címvédőt Miamiban

9 órája

ATP Miami

Sinner tovább robog Miamiban, és közben Djokovic rekordját is megdöntötte

12 órája