Nadal kockáztat a Federer-módszerrel, de jól jöhet ki belőle

Úgy tűnik, ezúttal Rafa feje legyőzte a szívét. Csütörtökön jelentette be a közösségi médiában, hogy nem vesz részt sem a június 28-án rajtoló wimbledoni tornán, sem a július 24-én kezdődő tokiói olimpián.

„Ez nem könnyű döntés, de meghallgatva a testem jelzéseit, és beszélve a csapatommal, úgy gondolom, ez a helyes lépés” - írta a 20-szoros Grand Slam-győztes Twitteren. A visszalépéseket egyértelműen fizikális okokkal magyarázta.

Nadal kikapott Novak Djokovictól egy óriási mérkőzésen a Roland Garros elődöntőjében, így nem tudta megvédeni a címét. A meccs után elmondta, „két hónapnyi nagyon komoly erőfeszítés” ért ott véget a számára.

Azt, hogy a spanyol nem tudta mutatni a szokásos dominanciát, többen is észrevették, köztük Djokovic edzője is. „Soha nem láttam még Rafát ilyen tehetetlennek és erőtlennek a Garroson” – nyilatkozta Goran Ivanisevic.

Nadal döntése egyáltalán nem meglepő, főleg, ha figyelembe vesszük a versenyigazgató, Guy Forget szavait, aki szerint a spanyol lábfejsérüléssel küzdött a Garros alatt. Forget úgy véli, a visszalépés érthető, de kockázatos.

Egyrészt ugye ott a verseny a Nagy Hármas tagjai között, hogy ki fejezi be a pályafutását a legtöbb GS-trófeával. Azzal, hogy Rafa nem lesz ott Wimbledonban, átengedi a terepet a két örök riválisának, Federernek és Djokovicnak.

Ha reálisan nézzük, arra van jóval nagyobb esély, hogy a szerb megnyerje a 20. majorjét, amivel felzárkózna a másik kettő mellé. A világelső Párizsban bizonyította, hogy elképesztő fizikai, de még ennél is brutálisabb mentális formában van.

Ha valaki úgy gondolná, Nadal csak a szokásos tiszteletköröket futotta, amikor a visszalépéseit nehéz döntésnek nevezte, az valószínűleg téved, és nem ismeri a spanyolt eléggé. „Ezek a tornák mindig sokat jelentettek nekem, elsőbbséget élveztek a karrieremben. Ez a két esemény mindig olyan energiával töltött fel, amiért mi, sportolók élünk szerte a világon” – fogalmazott Rafa.

A szomorúsága és a csalódottsága több, mint érthető, hisz minden bizonnyal ez lett volna az utolsó olimpiája. A párizsi játékok idején már 39 éves lesz, ami persze nem kizáró ok a részvételre, de azért ne tegyünk rá nagy pénzt, hogy akkor láthatjuk még játszani.

A fentiek ellenére a szünet akár kifizetődő is lehet Rafa számára.

A döntését mindenképpen közép- és hosszútávon kell vizsgálni. A célja, hogy ameddig csak lehet, folytassa a karrierjét. „Hogy azt csináljam, ami boldoggá tesz, hogy a lehető legmagasabb szinten küzdjek a szakmai és a személyes céljaimért.”

Talán ez a tökéletes időzítés Nadal számára, aki korábban jellemzően csak akkor tartott szünetet, ha olyan szintű sérülése volt, amivel nem tudott volna pályára lépni. Most jó eséllyel nem ez a helyzet. Most jobban figyeli a teste jelzéseit, mint korábban, és ennek megfelelően vesz vissza a terhelésből.

Az olimpiától való távolmaradás keserű döntés. Főleg, hogy 2008-ban egyesben, 2016-ban pedig Marc Lopezzel párosban nyert aranyérmet. Ennek ellenére nyilván túlteszi majd magát rajta. Ahogy a wimbledoni visszalépésen is, ahol bár kétszeres bajnok, legutóbb 2010-ben sikerült győznie.

Miért ne összpontosíthatna a szezon utolsó harmadára, a US Openre és az ATP-világbajnokságra? Főleg, hogy utóbbit eddig még sosem sikerült megnyernie. Ez a két verseny lehetne az ősz két kiemelt tornája a számára.

Federertől láttuk már, hogy egy hosszú pihenés utáni visszatérés akár nagyon jól is el tud sülni. Az elmúlt években a svájci a salakszezont részben vagy egészben kihagyta, és azokra a tornákra koncentrált, ahol úgy gondolta, a legnagyobbak a győzelmi esélyei. 2017-ben például megnyerte az Ausztrál Opent, megcsinálta az Indian Wells-Miami-duplát, szkippelte a salakszezont, majd behúzta Wimbledont.

Nadal is követhet hasonló utat a jövőben. Csak rajta múlik, hogy idén mondjuk a US Openre, jövőre pedig a Garrosra koncentrálja az erőit.

Azzal, hogy most elengedi a nyár nagy versenyeit, esélyt adhat magának egy szép, trófeákkal is megspékelt őszre.