A ma reggeli francia sportnapilapban több oldalon keresztül foglalkoznak Nadallal. Arról, hogy Nyugaton mit jelent az újságírás, sokat elárul, hogy a L'Équipe munkatársai még decemberben utaztak el Mallorcára azért, hogy majd júniusban megjelentessék ezt az írást. A történet lényege, hogy visszamentek oda, ahol Nadal élete kezdődött, és beszélgettek azokkal, akik már akkor ismerték őt, amikor mi még ennyire sem.
Porto Cristo. Ez az a hétezer fős település a szigeten, ahol Rafael Nadal lakik, amikor nem a világot járja. Nem meglepő módon akad itt egy Roland nevű étterem. Télen is nyitva van. Ám még mielőtt bárki azt gondolná, hogy az ő tiszteletére keresztelték el így, nem játszott közre sem Monsieur Garros, sem a spanyol teniszező. Egyszerűen csak Rolandnak hívják a német tulajdonosát. Porto Cristo közigazgatásilag Manacorhoz tartozik. Ahhoz a városhoz, ahol a többi Nadal él, és ahol napközben a nyolcszoros RG-győztes is megtalálható. Este hétkor például a Palau téren, ahol Joan Forcades erőnléti edzővel tesz meg mindent azért, hogy még jobb legyen a kondija. Szintén Manacorban megteheti, hogy nyugodtan sétálgasson, mint egy hétköznapi ember. Persze néhányan felismerik, köszönnek neki, de nincs az az őrület, ami máshol fogadja. Akadnak viszont olyanok, akik tudnak mesélni arról, milyen is volt régen...
Nadal tanulóként
ATP Halle
Videón a meccs, amivel a 22 éves francia bejutott élete első ATP 500-as döntőjébe
7 ÓRÁJA
Margarita Vicens például Rafael Nadal tanárnője volt négy éven keresztül. „Amikor felsős lett (Spanyolországban kicsit más az oktatási rendszer), a szüleivel közösen át kellett rendeznünk az elfoglaltságait, hogy megfelelően tudjon járni a teniszakadémiára is, ami egy órára van Manacortól. Délig volt iskolában, rohant haza enni valamit, de még az is előfordult, hogy a kocsiban evett egy szendvicset. Még az utazás során is tanult, hogy valahogyan behozza a lemaradását, amit a délutáni órák kihagyása jelentett. Eléggé megértőek voltunk vele még úgy is, hogy néhány tantárgyban voltak nehézségei. Ellenben a viselkedésével sosem. Felismerte és elfogadta a hibáit. Megtett minden tőle telhetőt, nem azért, hogy a legjobb legyen, azért, hogy magasabb szintre kerüljön.”
Az elmesélések alapján ő maga sosem villogott a teniszsikereivel. Mindig inkább az osztálytársai mesélték, hogy Rafa már megint nyert egy tornát. Szerették a többiek. Az egyetlen problémát az okozta, hogy mindenki azt akarta, hogy az ő foci csapatában játsszon az udvaron. Nem minden tantárgyban volt erős. Valahol vicces is, hogy az ember, aki dollár tízmilliókat keres azzal, hogy ennyire jól bánik az ütővel, a kézügyességet igénylő tárgyakban szenvedett. „Rajzból például nulla volt - neveti el magát a tanárnő. - Zenében hasonló, pedig az egyik nagyapja karmester. De normális srác volt, megtett mindent, amit kértünk tőle, még ha nem is mindig úgy, ahogyan kellett volna.
A sport mindig is az élete része volt. Ha akadt öt perce, már ment is rúgni a labdát. „Emlékszem, miután megnyerte a 12 évesek Európa-bajnokságát, óra után szerettem volna neki gratulálni. Ő rohant kifelé, mire mondtam, hogy csak az Eb miatt szeretném kifejezni az elismerésem. Erre ő csak elhadarta, hogy köszönöm, köszönöm, de most már mehetek az udvarra focizni a haverokkal?” Arról, hogy milyen korán kialakult benne a céltudatosság mindennél többet elmond az, hogy tíz évesen egy síelést követően elmesélte, csak zöld – a legkönnyebb – pályán mehetett le, nehogy megsérüljön.
Nadal labdarúgóként

Hét éve, amint Casillasnak rúg kapura a Bernabeuban

Fotó: Eurosport

Rafael győztes természetű. Tíz évesen a nála másfél évvel idősebbek között játszott, ami azért nagy különbség” – kezdi Toni Mesquida, a korábbi edzője. „Általában a tenisztáskájával érkezett az edzésre. Egyrészt, mert még akart ütögetni előtte, másrészt mert volt, hogy a foci edzésről ment a teniszre. Nagyon jól kombinálta a két sportágat. Fizikálisan semmilyen gondja nem volt már akkor sem, és fejben is erős volt. Emlékszem, egyszer játszottunk egy idősebb csapattal egy oda-visszavágós párharcot. Az első meccsen kikaptunk 3-0-ra. Az öltözőben Rafa azt mondta, a második meccsen mi nyerünk. Kikaptunk 5-1-re, de azt az egyetlen gólt ő szerezte. Egyedül ő hitt a győzelemben.”
Csatárt játszott. „Komoly vezér volt. De emlékszem, az egyik év végén azt írtam az értékelésébe, hogy nem igazán rendezett mozgású játékos. A karjai zavarták a futballban. Hogy profinak kellett volna állnia? Nehéz megmondani. Egy biztos, a hozzáállása megvolt ahhoz, hogy magas szinten futballozzon.”
A labdarúgást végül 12 évesen kellett abbahagynia. Túlságosan bonyolult volt összeegyeztetni a tenisszel. „Emlékszem, volt olyan, hogy velünk játszott egy meccsen, majd rohant a repülőtérre, hogy elutazzon egy tornára Ibizára. Meg vagyok róla győződve, hogy akkoriban a labdarúgást még jobban szerette.
Nadal polgárként
Neki köszönhetően Manacor kötelező látványosság lett azon turisták számára, akik Mallorcára utaznak nyaralni”- mondja Antoni Pastor, aki már tíz éve a város polgármestere. „Mindenki kíváncsi a klubra, ahol felnőtt, a pályára, amin gyakorolt, szinte mindenki visz magával egy kis salakot is innen emlék gyanánt.
Még nincs épület, sem tér elnevezve róla. Ettől függetlenül mindenkit egyesít, minden helyi lakos egy kicsit a sajátjának érzi. „43 ezres település a miénk, mégis olyan, mintha egy falu lennénk. Mindenki ismeri és tiszteli őt, tisztában van azzal, hogyan él szezon közben, éppen ezért mindenki békén hagyja, amikor itthon van. Nem véletlen, ami Nadaléknál van. Azért a sziget történetének legjobb labdarúgóját és a világ legjobb teniszezőjét is a család adja. Viszont arról is meg vagyok győződve, hogy ha nem itt, és nem a rokonaihoz közel élne, nem lenne ugyanolyan jó játékos.”
Nadal interjúalanyként
David Nadal a helyi televízió (IB3) munkatársa, aki egyetlen mondatban összefoglalta, milyen személyiség a spanyol: „Könnyebb vele interjút készíteni, mint a Real Mallorca bármelyik labdarúgójával, pedig a klub jelenleg a spanyol másodosztályban szerepel. 12 éves volt, amikor először beszélgettem vele, a viselkedése azóta semmit sem változott. Amióta megalakult a csatornánk, minden évben van vele legalább egy nagy műsorunk, általában az újév alkalmából. Ilyenkor egy teljes adás szól csak róla, az egyetlen kikötése, hogy az élő műsor Manacorból vagy Porto Cristoból legyen.
Szintén kiemelték vele kapcsolatban a szerénységét. Nem akarja, hogy egy márkás sportkocsiban ülve készüljön róla felvétel, mert szeretne ugyanolyan lakosa maradni a szigetnek, mint bárki más. „Itt az emberek imádják, de békén is hagyják, mert itt mindenki nyugodt. Gond nélkül sétálhat a családjával a városban. Hogy Madridban is így lenne? Ugyan!

Nadal, immáron 28 évesen

Fotó: Eurosport

Nadal gyerekkori barátként
Joan Suasi Nadal nagyszüleinek szomszédja volt. Együtt teniszeztek, míg 18 éves korában meg nem sérült. Őt is Toni Nadal edzette. „Amikor kicsik voltunk, mindig ő gyakorolt a legtöbbet, mégis mindig úgy tűnt, neki esik a legkevésbé a nehezére. Manapság már mindenki sztárként látja őt, de higgyék el, nem csak a kamerák előtt tűnik szerénynek, valóban az. Teljesen normális srác, egy különleges foglalkozással. Rafael mindig boldog, ha versenyezhet, legyen szó egy tenisztornáról, PlayStationről vagy golfról. Ha nincs verseny, nem is érdekli a dolog. Ha egyszer befejezi a karrierjét, akkor lehet, hogy lesz pár nyugodt éve, de sokáig biztosan nem fog tartani. Meg vagyok róla győződve, hogy golfban a hendikepje nulla lesz, és nem tizenöt, hanem öt éven belül. Sok közös tervünk van már, kizárt, hogy a foteljében üldögéljen.”
A hírek szerint 2016-ban épülhet fel a Rafael Nadal teniszakadémia, ami 17 teniszpályát, futballpályát, medencét, hotelt, egészségügyi központot és egy iskolát is tartalmaz majd.
Forrás: L'Équipe, Julien Reboullet
Tenisz
Wimbledonban is nagyot alkothat a három év után újra tornát nyerő horvát
9 ÓRÁJA
ATP London
Berrettini folytatja a visszaszámlálást, már csak egy lépés a tornagyőzelem
10 ÓRÁJA