"Sosem szabad feladni" - Pokoli szezon után, selejtezőket megjárva írt történelmet a német teniszező

Bő egy évvel ezelőtt a Miami Open első fordulójában Jan-Lennard Struff 3:6, 0:2-es állásnál kezet nyújtott Pedro Martíneznek. 2022-es szezonja ezzel a rossz eggyel erősebb fokozatára váltott, ami elég nagy szó, tekintve, hogy az első kilenc mérkőzéséből nyolcat elveszített. Lábujjsérülése – törése, hogy egészen pontosak legyünk – több hónapos kihagyást eredményezett, ami az ő esetében egyet jelentett a top 100-tól való búcsúval.

„Nem játszottam valami jól az év első felében” – mondta a német teniszező a tennisnet.com-nak. „A sérülés miatt ráadásul kihagytam a salakpályás szezont, ahol mindig összeszedek pár pontot. Mindent elveszítettem tavalyról, szóval az időzítés eléggé elkeserített. Viszont azt is éreztem, hogy szükségem volt egy kis szünetre. Azt persze elég rossz végignézni, ahogyan csúszol lejjebb a ranglistán, ezt nem olyan könnyű elrejteni. De mindent megteszek annak érdekében, hogy visszaküzdjem magam.”

Hogy formában maradjon, próbált erősítő gyakorlatokat végezni az edzőteremben, a labdával viszont csak könnyített edzéseket végezhetett, minimális mozgással. A sérülésnek azonban volt pozitív oldala is: több idő jutott a családjára és azon belül is a négyéves fiára, Henrire. „Reggelente például én vittem óvodába. Persze vissza kellett fognom magam, nem sétálhattam sokat a lábam miatt, nem akartam rontani a helyzeten.”

Struff hazai környezetben, a stuttgarti füves pályás tornán tért vissza, ráadásul egy döntő szett tie-breakben megnyert mérkőzéssel. Ha ezen a ponton fel is csillant a remény, hogy gyorsan felveszi a megfelelő fordulatszámot, a következő hetekben elillant: a következő négy meccsén kikapott, az ATP Touron pedig csupán két további győzelmet gyűjtött be 2022-ben. Szófiában két olyan játékost győzött le, akik hozzá hasonlóan nehéz helyzetben voltak: Dušan Lajovićot és Ugo Humbert-t.

A szezon végére a 150. helyre csúszott vissza, 2023-at pedig a 167. helyről kezdte meg, ami egy dolgot jelentett: az előrelépés érdekében hátrébb kellett lépnie egy szintet. „Ez nem egyszerű. Az ember hozzászokik a nagy versenyekhez, az ATP 1000-esekhez és a többihez. Alkalmazkodni kell ahhoz, hogy egy Grand Slamen a selejtezőből kell elindulnod. Rengeteget fejlődött a játék minősége, és aki azt gondolja, hogy gyorsan fog lépdelni előre, az téved.”

Struff tehát egy időre eltűnt az ATP-versenyekről, és a Challenger Tour versenyeit járta: Canberrában, Manamában és Phoenixben elődöntőig jutott, és szép lassan újra elkezdte felépíteni az önbizalmát. Amit a sikeres selejtezők is tovább táplálhattak, ugyanis lényegében minden fontosabb versenyen felküzdötte magát a főtáblára, így ott volt az Australian Openen, Indian Wellsben, Miamiban és Monte-Carlóban, ahol ráadásul a negyeddöntőig menetelt.

A német pályafutásában ez volt a második alkalom, hogy nyolc közé jutott egy 1000-es tornán, ráadásul közel negyven helyet javított a ranglistán, és a 100. helyről a 64. pozícióig lépett előre. Madridban ennek ellenére a selejtezőből kellett elindulnia, ráadásul a második körben még ki is kapott Aslan Karatsevtől, aki valósággal lemosta a pályáról. A vereség miatt csalódott volt, és nem is feltétlenül a pocsék születésnapi ajándék, hanem a saját teljesítménye törte le.

„Nem volt valami jó meccs, szóval nem voltam vidám. Itt ünnepeltem a születésnapomat, aztán kikaptam, ám szerencsémre engem választottak a két szerencsés vesztes egyikének a három játékos közül” – fogalmazott a német. Arra azonban sem ő, sem Karatsev nem számított, hogy már egy héttel később újra összecsapnak, ráadásul a tét immáron nem a főtáblára jutás, hanem karrierjük egyik legnagyobb sikere lesz.

Struff az első körben legyőzte Lorenzo Sonegót, majd egy óriási mérkőzésen, 4:6, 7:6, 7:5-re Ben Sheltont. A harmadik fordulóban kiejtette az egyre jobb formában lévő, rövid időn belül három top 10-es skalpot begyűjtő Lajovićot, majd Pedro Cachint szintén három játszmában. A legnagyobb skalpot a negyeddöntőre tartogatta, Stefanos Tsitsipas személyében idén másodjára győzött le top 5-ös játékost, a négy között pedig visszavágott Karatsevnek a selejtezős vereségért.

„Ez őrület. nem számítottam rá, hogy döntőbe jutok szerencsés vesztesként, de ha megkapod a második esélyt, akkor meg kell próbálni kihasználni azt. Hihetetlen volt az utazás és ez az egész sztori, nagyon boldog vagyok. Ez is azt mutatja: sosem szabad feladni és folyamatosan próbálkozni kell” – hangsúlyozta Struff. Ez a mondat pedig az egész szezonjára igaz lenne: januárban aligha fordult meg a fejében, hogy négy hónappal később már a top 30-ban lesz – ami ráadásul karriercsúcs.

Struff a döntőben már nem bírt Alcarazzal, mégis rengeteg dicséretet kapott a teljesítménye és az okos stratégiája miatt. A német teniszező próbált időt elvenni a spanyoltól, kihasználta Alcaraz mély fogadó pozícióját, és rengetegszer ment fel a hálóhoz, helyenként egészen szemkápráztató röptéket bemutatva. Karrierje második ATP-döntőjében közelebb járt a győzelemhez, dacára a jóval erősebb ellenfélnek és a jóval nagyobb tétnek, ami jól mutatja, milyen önbizalommal játszik most Struff.

Struff a madridi menetelésével a 28. helyig lépett előre, így vélhetően kiemelt lesz a Roland Garroson, és könnyen előfordulhat, hogy rövidesen ő lesz a legmagasabban rangsorolt német az ATP rangsorában. Alexander Zverevnek a római 1000-es versenyen 360 pontot kellene megvédenie, miközben Struff tavaly nem szerzett pontot az olasz fővárosban, a Roland Garros pedig szintén remek vadászterep lehet a 33 éves németnek.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.