Miért nyúlnak bele a bírók a sport legfontosabb pillanataiba?

Érthető a spanyol lány dühe, hogy a hosszú szünet kizökkentette őt a jó szériájából, és ez vezetett a vereségéhez. Utóbb Muguruza a „nem vagy profi” kijelentésre is ragadtatta magát, és látva a reakciókat, teljesen nyilvánvalóan a két hölgy nem fog a közeljövőben együtt plázázni a felkészülési időszakban. A játékvezetőnek szűk körben van belenyúlási lehetősége a meccsbe ilyen esetekben. Egyéni döntés, hogy megteszi-e, vagy sem. Itt nem tette.

A sport óriási üzlet is. Nem mindegy egy-egy ehhez hasonló méltányosnak vélt döntés következménye. Sok ilyen esetet tudnánk felsorolni. Gondoljunk arra, hogy minden futballtornán van egy-két játékos, aki sárgalapot kap, vagy leküldenek reklamálásért. Mindenki reklamál (mintha valaha lett volna bíró, aki megváltoztatta volna a döntését), temperamentum függvényében időnként legfeljebb 3 centiméterre a bíró arcától. Van, hogy ezt a bíró eltűri, és kedélyesen elüvöltöznek egymással pár centiről, de van, hogy leakad a bírói biciklilánc, és figyelmeztetéssel, vagy kiállítással jutalmaz. De emlékezhetünk például egyes forma-1-es pilóták túlzásba vitt pályán lezajló határokat feszegető bravúrjaira is. A középső ujjak szellőztetését inkább hagyjuk, az nem ennek az írásnak a témája.

De az idei év egyik legtöbbet visszajátszott momentuma kétség kívül Hamilton Silverstonban lezajlott Verstappen elleni előzése. Kilökte, vagy nem lökte ki, túl durva volt-e, vagy csak ellentmondást nem tűrő, veszélyeztette-e a kettejük egészségét, vagy erről szól a sport? Több kérdés feltehető, az erről folytatott polémia inkább csak hitvita. A valóság a döntés: a stewardok a hétszeres világbajnokot alig befolyásoló büntetéssel sújtották. Ez még akkor is így történt, ha a világ összes Verstappen szurkolója egy emberként kiáltott fel, hogy persze, mert féltek attól, hogy Angliában az angol versenyzővel szemben senki sem mer erélyes döntést hozni. Na, arról aztán tényleg ne is beszéljünk, hogy a vízilabdában van kapu előtti bugyborékolás, ami kiállítást ér, és van, aminél ez fel sem vetődik…

Nincs helye mellébeszélésnek, ezek a bírói döntések igenis befolyásolják a versenyek kimenetelét. Egy reklamációért kiállított sztár miatt elúszhat egy labdarúgás-torna továbbjutás. Nem kérdés, hogy kizökkenthette Muguruzát a hosszú ápolási szünet. Vitán felül áll, hogy a forma-1 szoros versenyében jól jöhet Hamiltonnak a silverstoni enyhe büntetés. De most egy pillanatra engedje meg az olvasó, hogy kilépve a szerepből felszakítson a magánember is egy sebet. Nem befolyásolhatta idén Tokióban a magyar férfi kard válogatottat, amikor többször reklamáltak a találatjelző hibájára, és erre semmilyen bírói válasz nem érkezett? Akkor, amikor a következő napokban, például a női csapatversenynél ugyanezeket a gépeket látványosan percekig kellett szerelni? Dehogynem! Kifakadás vége.

A bíró a pálya része, hangzik a mondás. A bíró döntése pedig pont ugyanúgy része a versenynek, mint az időjárás, vagy az ellenfél. Ezeket a döntéseket szurkolóként minősíthetjük, de ezekre a döntésekre évek múlva senki sem emlékszik majd, csak az eredményre. Tekerjük meg egy kicsit a kérdést. Jól van-e az, hogy a helyszínen lévő bíró ítéli meg a sportszerűség, a fair play, vagy a méltányosság kereteit? Erre egyértelmű igen a válasz. A sportélet, pont, mint a világ nem olyan, hogy minden eshetőségre van egy automata, amibe beledobjuk a tantuszt, és kiadja a helyes megoldást. Ez néha fáj, néha nem.