Eldöntötte, hogy visszavonul, majd felért a csúcsra - tündérmese Miamiban

A hír: Az amerikai Danielle Collins két sima szettben, nagyjából két óra alatt legyőzte a negyedik helyen kiemelt kazah Elena Rybakinát a döntőben, ezzel megnyerte a Miami Opent, és bezsebelte pályafutása első 1000-es tornagyőzelmét.

A háttér: A 30 éves Danielle Collins a szezon elején, szinte a semmiből bedobta, hogy ez lesz az utolsó éve profi teniszezőként. Könnyek és mindenféle extra körítés nélkül, kendőzetlen őszinteséggel beszélt a betegségeiről, a lelki megpróbáltatásokról, amik a mindössze nyolc (!) profi évében kísérték az útján. Nem akarja folytatni, és nagyon úgy néz ki, ezen még az sem fog változtatni, hogy ebben a pillanatban ő az a nő, aki végigverte a teljes WTA-mezőnyt azon a csodaszép türkizkék pályán Miamiban, nem messze a szülővárosától.

A sikerek: Collins 2022-ben döntőt játszott az Australian Openen (ahol az azóta már szintén visszavonult Ashleigh Barty verte meg), kétszer volt az Egyesült Államok egyetemi bajnoka, két (illetve most már három) tornagyőzelme van. A világranglistán a 7. helyig jutott, Miami előtt az 53. volt, a mostani sikere a 22. helyre repíti hétfőtől. A miami győzelme azt is jelentette, hogy Kim Clijsters 2005-ös sikere óta ő lett az első nem kiemelt győztese a tornának, sőt, ő a valaha volt legalacsonyabb rangsorolt, aki a torna 1985 óta íródó történetében magasba emelhette a trófeát.

A miértek: Elfáradt. Belefáradt a legmagasabb szinten való versenyzéshez szükséges dolgokba: az utazásba, az állandó mókuskerékbe, és persze abba, hogy a profi teniszezők élete borzasztóan magányos tud lenni. Elárulta, hogy endometriózissal és reumás ízületi gyulladással is küzd, előbbi miatt 2021-ben műtétje is volt. A mindennapjaiban szinte csak a krónikus fájdalom az, ami mindig ott van mellette. Az orvosai azt tanácsolták neki, ha családot szeretne alapítani, nem lenne szabad túl sokáig várnia. Ő pedig nagyon is szeretne új fejezetet nyitni az életében.

Ezért sem biztos, hogy szerencsés, ha azzal nyomasztják most, különösen a közösségi médiában, hogy egy ilyen győzelem után el kellene gondolkodnia azon, hogy biztosan vissza akar-e vonulni. Mintha valami hirtelen jött döntés lenne ez, amit az ember egy esős kedd reggel hoz meg, csak mert éppen nem akar elázni.

Danielle Collins már döntött.

Collins idén eddig hét tornán indult el Miami előtt, egyik helyen sem jutott túl a negyeddöntőn, két héttel ezelőtt Indian Wellsben úgy kapott ki Iga Swiatektől, hogy mindössze három játékot tudott megnyerni, de ez még így is jobban nézett ki, mint előtte Austinban, ahol egy hátsérülés miatt fel kellett adnia a negyeddöntős meccsét.

„Volt néhány nap – nem túlzok –, amikor járni sem tudtam. Rengeteget kellett segítenie a barátomnak, szörnyű volt az egész, rengeteget sírtam” – mondta Indian Wellsről Collins.

Nagyon nem úgy állt tehát a zászló, hogy az év meglepetése pont az amerikai lány miami menetelése lesz, azt meg pláne nem láthatta előre senki, hogy épp ezen a versenyen szerzi meg a legnagyobb győzelmét.

Főleg akkor, amikor az első fordulóban még az első szettet el is bukta honfitársa, Bernarda Pera ellen. Aztán valami átkapcsolt benne. A következő két szettet elhozta 6:1-re, és vissza sem nézett, a tornán egyetlen szettet sem veszített el ezután.

De mi történhetett? A legfontosabb, hogy Collins elfogadta, hogy nem lehet minden tökéletes.

„Örültem, hogy túljutottam az első fordulón, és félre tudtam tenni az összes félelmemet: hogy elég jól csinálom? Hogy nem csinálom elég jól? Nem vagyok túlságosan sérült? Vagy túlságosan ez, meg túlságosan az… Azt hiszem, hogy nagyon sok mindenben maximalisták vagyunk, amit csinálunk. Tökéletes felkészülést akarunk, tökéletes bemelegítést akarunk, tökéletes edzést akarunk, mindig tökéletesnek akarjuk érezni magunkat” – mondta.

„Szerintem a világ legjobb játékosai között vannak olyanok, akik megtanulták, hogyan kell ezeken a dolgokon túllendülni. És ez volt az, amit én is megtanultam most, ezen a tornán, hogy ’oké, sosem leszek 100%-os’” – árulta el a titkot.

Az edzője, Ben Maxwell is ezt mondta róla, és azt, hogy az alkalmazkodóképessége volt ezúttal a kulcs.

„Maximalista, ahogyan egyébként mind azok vagyunk játékosként és edzőként is. Ő pedig tényleg mindig arra törekszik, hogy hibátlanul teljesítsen, minden labdát el akar érni, minden pillanatban küzdeni akar a pályán, legyen szó edzésről vagy egy ezres döntőről” – mondta Collinsról Maxwell.

Amikor a sajtó Miamiban megkérdezte Collinst, hogy egy ilyen győzelem után átgondolja-e a visszavonulást, nem kertelt:

Ezek után – bár még a szezon jó része hátra van –, mi mást kívánhatnánk neki, hogy ilyen hihetetlen győzelmekkel, és persze emlékekkel tudja elkezdeni a profi tenisz utáni életét. Az a tizennégyezer hazai szurkoló, aki kint volt a Hard Rock Stadionban, és valósággal megőrült attól, hogy Collins lett a győztes, biztosan egyetért.

Forrás: Tennis Majors, WTA, tennis365, The Athletic