Berrettini: Volt olyan pillanat, amikor a feladás is a lehetőségek között volt

Az olasz teniszezőt rengeteg sérülés hátráltatta a pályafutása során, így ha valakinek, neki nem kell bemutatni, milyen nehézségekkel jár a visszatérés. Az előző szezonja azonban a korábbi mércéhez képest is nehezen alakult, mindössze 24 mérkőzésen lépett pályára, a US Opent követően pedig egyetlen versenyen sem indult. A testi megpróbáltatások miatt még az is megfordult a fejében, hogy feladja a kilátástalannak tűnő harcot, de aztán volt, amiből erőt tudott meríteni.

Berrettini, ha játékosként nem is, de szurkolóként ott volt a Davis-kupa-csapat mellett, amely Jannik Sinner vezérletével megnyerte a sorozatot – 1976 óta először. A Gazzettának adott interjúban elárulta: az ottani tapasztalatai erőt adtak neki a folytatáshoz, és megérte küzdeni, ez az év ugyanis – még ha nem is tökéletes – sokkal jobban alakul, idén már három tornagyőzelemnél jár. Ráadásul azzal is nagy célja teljesült, hogy visszakerült az olasz Davis-kupa-válogatottba.

Jól (mosolyog). Nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek. Büszkévé tesz a kapitány hívása, illetve azok az erőfeszítések, amiket a velem történtek után tettem, mert most itt lehetek ennyi erős játékos között. Nem volt magától értetődő, hogy meghívnak, nagy a verseny.

Írtam neki, de azt hiszem, akkor épp millió és egy üzenetet kapott. Hagytam egyet én is neki, amiben gratuláltam, de nem akartam tolakodó lenni. Őrület, miket hajtott végre, megérdemli.

Jannik nagyon érett srác. Szerintem ezek a gondolatok mindig megvoltak, és most megtalálta a megfelelő alkalmat, hogy ki is fejezze őket. Ne felejtsük el, hogy 2001-ben született. A nehézségek segítenek a fejlődésben. Mindannyiunk számára nagyon fontos a labda kergetése, elvégre ez a munkánk, de van egy csomó minden az életben, és ha vezér vagy – mint amilyen ő – az a helyes lépés, ha kiengeded az érzelmeidet.

Ha a teniszt nézzük, minden arannyá vált, amihez hozzáért, de láttam rajta, hogy már nem olyan, mint lenni szokott. Zárkózottabbnak láttam, kevésbé élvezte a játékot. Amint kijött a klosztebolról szóló hír, azonnal megértettem ezt, és a magam módján igyekeztem közel lenni hozzá, ahogyan a barátoknál szokás. Örülök annak, hogy ismét megmutatta: ő igazából egy földönkívüli.

Akkor jött vissza a fény, amikor úgy döntöttem, hogy nem fogom feladni. Volt, amikor ez is egy lehetőség volt: elengedni, hagyni, hogy sodorjon az ár, nem próbálkozni és mindent beleadni, ahogyan szoktam.

Megjött a bátorság a folytatáshoz, az újrakezdéshez. Azért beszélek bátorságról, mert nem egyszerű újrakezdeni azok után, hogy 15 éven át ugyanazok az emberek vettek körbe, akikkel kiváló eredményeim voltak. Kihúztam a fejem a víz alól, és lassacskán újra megtaláltam az örömöt abban, amit csinálok.

Emlékszem, miket mondtam itt, Bolognában. Értük jöttem, de közben magam miatt is, hogy felrázzam magam, újra átéljem azokat az érzelmeket, amelyek annyira hiányoztak. Amikor megöleltem Jannikot a De Minaur elleni győzelme után, ő azt mondta nekem, velem együtt is meg szeretné nyerni a tornát. Ez hihetetlen lökést adott, hogy még keményebben dolgozzak a visszatérésemen.

Elég furcsa együtt itt lenni. Épp erről beszéltünk nemrég az asztalnál, gyerekként vagy én mentem hozzájuk vendégségbe, vagy ő jött át hozzánk. Még azokra a tányérokra is emlékszünk, amikről a tésztát ettük. Aztán PlayStationöztünk, amiben mindketten utáltunk veszíteni. Ezek a különleges dolgok, amelyek segítenek elmerülni a múltban, és ráébresztenek arra, milyen messzire jutott ez a két srác.

Forrás: Gazzetta