Először szétszedi az ember lelkét, hogy aztán a darabjaiból újra összerakja: Serena Williams megható levélben búcsúzott a tenisztől.
Az alábbiakban Serena Williams Vogue-ban megjelent levelének fordítását közöljük.

WTA Finals
Iga Swiątek káprázatos éve csak Serenához és Venushoz mérhető
09/11/2022 - 16:22
Ma reggel a lányommal, Olympiával, aki pont ebben a hónapban lesz ötéves, elmentünk útlevelet csináltatni az európai utazásunk előtt. Az autómban ültünk, a kezében ott volt a telefonom, amelyen az egyik kedvenc tanulós appjával játszott. A robothang feltette neki a kérdést: mi szeretnél lenni, ha majd nagy leszel? Nem tudta, hogy figyelek, de tisztán hallottam a telefonba suttogott szavakat. „Nagytesó szeretnék lenni.”
Olympia gyakran mondogatja ezt akkor is, amikor tudja, hogy figyelek. Van, hogy lefekvés előtt azért imádkozik Jehovához, hogy hozzon neki egy kishúgot. (A fiúkkal nem foglalkozik!) Én magam a legkisebb vagyok az öt testvér közül, és hősként tekintek a nővéreimre, ezért figyelnem kell ezekre a jelekre.
Higgyetek nekem, én sem szeretnék választani a tenisz és a család között. Mert nem tartom igazságosnak. Ha férfi lennék, nem kellene leírnom ezeket a sorokat, mert a pályán arathatnám a győzelmeket, miközben a feleségemre hárulnak a családbővítés fizikai terhei. Talán olyan lennék, mint Tom Brady, ha meglenne rá az esélyem. Ne értsetek félre: szeretek nő lenni, és imádtam a terhesség minden pillanatát, amikor Olympiát vártuk. Egyike voltam azoknak a bosszantó nőknek, akik imádták a terhességüket, közben viszont egészen addig a pillanatig dolgoztam, amíg be nem kellett mennem a kórházba – ott aztán voltak nehézségek. Majdnem végrehajtottam a lehetetlent: sokan talán fel sem fogják, hogy kéthónapos terhes voltam, amikor 2017-ben megnyertem az Australian Opent. Most viszont 41 éves leszek, vagyis más a helyzet.
Sosem szerettem a visszavonulás szót. Nem valami modern a hangzása. Egyfajta átmenetként gondolok rá, de igyekszem érzékeny lenni a használatával, mert bizonyos közösségek számára különleges és fontos jelentéssel bír. Talán az evolúció kifejezés írja le legjobban a helyzetemet. Azért írom ezt a levelet, hogy elmondjam nektek, el fogok távolodni a tenisztől, és más, számomra szintén fontos dolgokra koncentrálok a jövőben. Néhány évvel ezelőtt csendben elindítottam a Serena Ventures nevű kockázati tőkebefektetéssel foglalkozó céget. Nem sokkal később jött a családalapítás. Most pedig azt szeretném, ha bővülne a család.
Halogattam a beismerését annak, hogy fel kell hagynom a tenisszel, sőt, másoknak sem hagytam, hogy erről beszéljenek. A férjemmel, Alexisszel is csak ritkán beszéltünk róla, szinte tabunak számít. Még az anyámmal és az apámmal sem tudom ezt megbeszélni. Mintha azzal, hogy nem beszélek róla, elkerülhetném azt, hogy valósággá váljon. Amint szóba kerül, máris gombócot érzek a torkomban, és elsírom magam. Egyedül a terapeutámmal jutottunk mélyebbre. Ezen nincs mit szépíteni. Sokan vannak úgy, hogy izgatottak és alig várják a visszavonulást, és azt kívánom: bárcsak így éreznék. Ashleigh Barty világelsőként fejezte be a teniszt, ő valószínűleg készen állt a továbblépésre. Az egyik legjobb barátnőmet, Caroline Wozniackit, a 2020-as visszavonulásakor elfogta a megkönnyebbültség érzése.
Dicséret ezeknek az embereknek, de őszinte leszek: bennem a legcsekélyebb örömöt sem okozza ez a téma. Tudom, nem ezt szokták mondani ilyenkor, de hatalmas fájdalom van bennem. Ez a legnehezebb dolog, amit csak el tudok képzelni. Gyűlölöm. Gyűlölöm, hogy ehhez a kereszteződéshez értünk. Folyton azt mondogatom, hogy bárcsak könnyű lenne ez, de egyáltalán nem az. Szétszakít az érzés, hogy nem akarom befejezni, közben viszont teljesen készen állok a következő lépésre. Fogalmam sincs, hogyan gondolok majd erre a magazinra a megjelenést követően, tudva azt, hogy ezzel ér véget az a történet, ami a kaliforniai Comptomban kezdődött egy kicsiny, fekete lánnyal, aki teniszezni akart. Annyi mindent adott ez a sport. Imádok nyerni. Imádom a küzdelmeket. Imádok szórakoztatni. Nem biztos, hogy minden teniszező így gondolkodik, de én imádom a teljesítmény aspektusát: hogy hétről hétre embereket szórakoztathatunk. Életem legboldogabb pillanatai kötődnek azokhoz az emlékekhez, amikor Melbourne-ben a játékoskijáróban várakoztam, majd zenét hallgatva kisétáltam a Rod Laver Arénába, és próbáltam elnyomni a zajt, hogy koncentrált maradjak, miközben éreztem a közönség energiáját. Az éjszakába nyúló meccsek az Arthur Ashe Stadionban. Egy ásszal lezárt szett.

Serena Williams, kezében a 2017-es Australian Open-trófeával

Fotó: Getty Images

Egészen mostanáig a teniszről szólt az életem. Az apám szerint háromévesen ragadtam először ütőt, de én úgy gondolom, még korábban lehetett. Van egy kép rólam és Venusról, amelyen egy babakocsival tol engem a pályán, és azon a fotón nem lehettem 18 hónaposnál idősebb. Venusszal ellentétben, aki mindig is higgadt és elegáns maradt, én képtelen voltam kontrollálni az érzelmeimet. Amikor az iskolában írni tanultunk, és nem sikerült tökéletesen megcsinálnom a feladatot, egész éjjel sírtam. Ennyire dühített. Kiradíroztam és újraírtam az A betűt, anyám pedig megengedte, hogy fent maradjak, amíg a testvéreim aludtak. Mindig is ilyen voltam. Vágyom a nagyszerűségre. A tökéletességre. Tudom, hogy nincs tökéletes, és bármit is jelentett az én tökéletességem, addig semmit sem fejeztem be, amíg el nem értem.
Számomra ez a serenaság esszenciája: mindig a legjobbat várom magamtól és közben bebizonyítom, hogy az emberek tévedtek velem kapcsolatban. Rengeteg meccset nyertem meg azért, mert valami feldühített, vagy valaki előre leírt. Ez vezérelt. Egy egész pályafutást építettem arra, hogy a dühöt és a negatív gondolatokat becsatornáztam valami jóra. Venus egyszer azt mondta, hogy amikor valaki azt állítja: valamit nem tudsz megcsinálni, az azért van, mert ő képtelen rá. Én viszont megcsináltam. És te is képes vagy rá.
Ha láttad a Richard királyt, akkor tudod, hogy kicsiként nem teniszeztem igazán jól. Nagyon szomorú voltam, amikor nem kaptam meg azokat a korai lehetőségeket, mint amit Venus, ám ez segített nekem. Arra késztetett, hogy keményebben dolgozzak, és egy kegyetlen harcos lettem általa. Venus ütőpartnereként jártam a versenyeket, amikor lehetőségem volt rá, játszottam is. Világszerte követtem és figyeltem őt. Tudtam, hogy miért kapott ki, amikor elveszített egy meccset, és gondoskodtam arról, hogy én ne veszítsek hasonló módon. Ekkor kezdtem el villámgyorsan előretörni a ranglistán, mert a nehezebb út, a saját tapasztalat helyett Venus példáján keresztül tanultam meg a vereségek leckéit. Olyan volt, mintha én is ott lennék a pályán a meccsein. Jó vagyok az utánzásban. Gyerekként Pete Samprast próbáltam másolni. Imádtam Szeles Mónikát, így hát őt is megfigyeltem. Néztem, hallgattam, aztán előretörtem. Ha nem lettem volna Venus árnyékában, ma nem az vagyok, aki. Az tüzelt fel igazán, amikor valaki azt mondta, hogy én csak a kishúga vagyok.
Kezdetben a US Open-győzelem volt a célom. Nem gondolkoztam ezen túlmenően. És aztán csak jöttek a győzelmek. Emlékszem arra, amikor megelőztem Martina Hingist a Grand Slam-győzelmekben. Aztán Szelest. Majd utolértem Billie Jean Kinget, aki hatalmas inspirációt jelentett a számomra a sportban elért egyenlőségi törekvéseivel. Megmásztam a Chris Evert-Martina Navratilova hegyet is. Vannak, akik azt állítják, nem lehetek a GOAT, mert Margaret Court 24 győzelmes rekordját, amit ő még az open-éra 1968-as kezdete előtt ért el, nem sikerült utolérnem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem akartam ezt a rekordot. Mert nyilvánvalóan most is akarom. Azonban nem gondolok rá naponta. Egy Grand Slam-döntőben természetesen bevillan. Talán túl sokat is agyaltam rajta, ami nem segített. Úgy látom, hogy 30-nál is több Grand Slamet is nyerhettem volna. Megvoltak rá a lehetőségeim a szülést követően is. A császármetszés és a második tüdőembólia után eljutottam egy Grand Slam-torna döntőjéig. Játszottam szoptatás mellett. Játszottam a szülés utáni depresszióm ellenére. Nem teljesítettem úgy, ahogyan kellett vagy lehetett volna. 23 alkalommal azonban megtettem, és ez azért így rendben van. Igazából rendkívüli tett. Azonban ha mostanság kell választanom a tenisz és a családbővítés között, akkor utóbbira teszek.

Serena Williams és Billie Jean King

Fotó: Getty Images

Karrierem korábbi szakaszaiban nem gondoltam a gyerekvállalásra. Időnként elgondolkodtam azon, hogy érdemes-e egyáltalán gyereket hozni erre a problémákkal teli világra. Sosem mozogtam magabiztosan és otthonosan a csecsemők vagy a kisgyerekek társaságában, ezért arra gondoltam, ha lesz is valaha gyerekem, lesznek majd emberek mellettem, akik 0-24-ben, a hét minden napján gondoskodnak róla. Nem fogok hazudni: rengeteg segítséget kapok. Közben viszont gyakorlatias anya vagyok. A férjem azt mondaná, hogy túlságosan is. Öt év alatt Olympia csak egyetlen napot nem töltött velem. Az előző évben, mialatt a combhajlítóizom-sérülésből lábadoztam, hetente négy-öt alkalommal mentem érte a suliba, és minden alkalommal alig vártam, hogy láthassam a sugárzó arcát, amikor megpillantott engem az épület mellett várakozva. Az az igazság, hogy amikor Olympiáról van szó, semmi sem számít túl nagy áldozatnak. Minden magától jön. Meg akarom tanítani neki, hogyan kösse be a cipőjét, megtanítani őt olvasni, elmagyarázni neki, honnan jönnek a gyerekek, valamint Istenről beszélni vele. Ahogyan egyre nagyobb lesz, minden hónapban valami új jön elő. Mostanság gyakran néz sütős műsorokat, ami már közös program. Gyurmából készítünk sütit, ami remek móka. Imádja a The Floor Is Lava nevű játékot, amelyben mindenáron el kell kerülnöd, hogy megérintsd a talajt. Imádom előkészíteni az edzőtermet, átrendezni a zsámolyokat és a gépeket egy akadálypályává. Amit ő szeret, azt én is szeretem.
Csak összehasonlításképp: a teniszben mindig ott volt az áldozat – ámbár ezeket élvezettel hoztam meg. Amikor fiatalabb vagy, és látod a többi gyereket játék közben, akkor szívesen csatlakoznál hozzájuk, de a pályán kell lenned, bízva abban, hogy egy nap majd kifizetődik. Keményen hajtottak a szüleim. Manapság sokan azt mondják: „csinálja csak azt a gyerek, amit szeretne!” Nos, én nem így jutottam el idáig. Nem lázadoztam gyerekként. Keményen dolgoztam és betartottam a szabályokat. Olympiát is hajtani szeretném – nem feltétlenül a teniszben, de bármiben, ami felkelti az érdeklődését. Ugyanakkor túlzásba sem szeretném vinni. Próbálom megtalálni az egyensúlyt.
Az életemben például a hangsúly fokozatosan a Serena Venturesre került. Mindig azt mondom, hogy olyan vagyok, akár a szivacs: kifacsarva fekszem le aludni, hogy másnap annyi információt szívhassak magamba, amennyit csak tudok. Minden reggel izgatottan sétálok át az irodámba, vetem bele magam a Zoom-konferenciákba, és nézem át azokat a vállalkozásokat, amelyekbe érdemes lehet befektetni. Kicsiny, de növekvő cég vagyunk hat emberrel, amely a fő lakóhelyem, Florida, Texas és Kalifornia között mozog. Kilenc évvel ezelőtt kezdtem befektetéssel foglalkozni, és az első percektől fogva imádtam minden pillanatát, legyen szó pre-seed finanszírozásról, amikor egy puszta ötletbe tolsz pénzt, vagy a seed befektetésről, amikor az ötletből már megszületett a kész termék. Az elsők között írtam csekket a MasterClassnak. Ez az egyike annak a 16 – egy milliárd dollárra taksált – vállalatnak, amelyet a Serena Ventures finanszírozott a Tonal, az Impossible Foods, a Noom és az Esusu mellett, hogy csak néhányat említsek. Idén 111 millió dollárnyi külső finanszírozást kalapoztunk össze bankoktól, magánszemélyektől és családi vállalkozásoktól. A portfóliónk 78%-át nők és színesbőrűek által indított vállalkozások alkotják, mert ezek vagyunk mi. Másrészt viszont a férjem fehér, és fontosnak tartom, hogy mindenkit befogadjunk. Egészen mostanáig a Serena Ventures csak nőket alkalmazott, nemrég viszont a sokszínűség jegyében felvettük az első férfit is.

Venus és Serena Williams

Fotó: SID

Néhány évvel ezelőtt részt vettem egy konferencián, amit a JPMorgan Chase szervezett, és végignéztem egy beszélgetést Jamie Dimon és Caryn Seidman-Becker között. Caryn azt állította, hogy a kockázati tőkebefektetés csupán 2%-a érkezett nőkhöz. Azt gondoltam, hogy ez valami nyelvbotlás lehet. Kizárt, hogy a tőke 98%-t férfiak kapják. Beszéltem vele az előadás után, és megerősítette ezt a számot. Akkor és ott értettem meg, hogy egy hozzám hasonló helyzetben lévő embernek ideje elkezdenie zsíros csekkeket írnia. Van, hogy a hasonló a hasonlót vonzza. A férfiak egymás között írják meg azokat a zsíros csekkeket, így hát rajtunk múlik elsősorban, hogy változtassunk ezen, több hozzám hasonló emberre van szükség, hogy pénzt tudjanak adni. Nagyon hálás vagyok Carynnak, valamint Sheryl Sandbergnek, és mindenkinek, aki mentorált. Fontos volt, hogy legyenek nők, akik hisznek bennem, és arra sarkallnak, hogy nagyobb képben gondolkodjak és többet tegyek.
Tavaly belevágtunk a babaprojektbe Alexisszel, az orvosomtól pedig olyan információkat kaptam, amelyek megnyugtattak, hogy amikor készen állunk rá, bővíthetjük a családunkat. Viszont egyértelmű, hogy nem szeretnék ismét sportolóként teherbe esni. Mindkét lábammal a teniszben kell lennem, vagy mindkét lábbal el kell hagynom a teniszt.
Idén tavasszal éreztem késztetést először, hogy hét hónap után újra pályára lépjek. Beszéltem Tiger Woodsszal, hogy adjon némi tanácsot a karrieremmel kapcsolatban. Azt mondtam: „Nem tudom, mitévő legyek. Szerintem túl vagyok rajta, de talán nem így van.” Tigerről beszélünk, aki ragaszkodott hozzá, hogy ugyanolyan szörnyeteg legyek, mint ő. Azt felelte: „Serena, mi lenne, ha adnál magadnak két hetet? Nem kell elkötelezned magad semmi iránt. Egyszerűen csak menj le két héten keresztül minden nap a pályára, és a végén majd meglátod, mi lesz.” Beleegyeztem, de aztán mégsem mentem le. Egy hónappal később viszont tettem vele egy próbát. Varázslatos volt újra fogni a teniszütőt. És jól ment a játék. Nagyon jól. Folyamatosan vacilláltam, hogy elmenjek-e Wimbledonba, majd azt követően a US Openre. Amint azt említettem, nem volt egyszerű számomra ez az evolúciós folyamat.

Serena Williams

Fotó: Getty Images

Nem különösebben szeretek az örökségemen gondolkozni. Gyakran kérdeznek erről, és sosem tudom, hogy mit kellene mondanom. De szeretem azt gondolni, hogy az én lehetőségeimnek köszönhetően a sportolónők azt érezhetik, hogy önmaguk lehetnek a pályán. Játszhatnak agresszíven és rázhatják az öklüket. Lehetnek erősek és gyönyörűek. Hordhatnak azt, amit csak akarnak, azt mondhatnak, amit csak akarnak, és szétrúghatnak seggeket, miközben büszkék lehetnek az egészre. Sok hibát követtem el a karrierem során. Ezek a hibák tanulópénzként szolgálnak, igyekeztem is felhasználni ezeket a pillanatokat. Messze nem vagyok tökéletes, de rengeteg kritika is ért, és szeretem azt gondolni, hogy miután profi teniszezőként átestem ezeken a nehézségeken, a következő generációnak könnyebb dolga lesz. Reményeim szerint az emberek évekkel később úgy gondolnak rám, mint aki a tenisznél többet jelent. Csodálom Billie Jeant a sport átformálása miatt. Szeretném, ha azt mondanák: Serena ezt és ezt érte el, ezen kívül nagyszerű teniszező volt, aki megnyerte azokat a Grand Slam-címeket.
Sajnos Wimbledonra nem álltam készen. És azt sem tudom, hogy készen állok-e a győzelemre New Yorkban. De megpróbálom. Élvezni fogom a felvezetőtornákat. Tudom, hogy néhány szurkoló fejében megfordult, hogy Wimbledonban beállítom Margaret rekordját, New Yorkban talán meg is döntöm, a díjátadón pedig elköszönök. Megértem. Ez egy szép gondolat. Én azonban nem vágyom ceremóniára, valamilyen utolsó, pályához kapcsolódó pillanatra. Borzasztó vagyok a búcsúzkodásban, a legrosszabb a világon. De azért remélem, hogy tudjátok: sokkal hálásabb vagyok nektek, semmint, hogy ezt szavakba tudjam önteni. Rengeteg győzelemhez és trófeához segítettetek hozzá. Hiányozni fog ez a Serena: a lány, aki teniszezett. És ti is hiányozni fogtok.
Forrás: Vogue

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
WTA Finals
Mintha zárt kapu lenne – hova tűntek a nézők a női világbajnokságról?
03/11/2022 - 10:25
Tenisz
Egy évvel a szexuális zaklatási vádak után sem lehet biztosra tudni, hol van Peng Shuai
02/11/2022 - 18:57