72 meccs és ami mögötte van - Iga Świątek megérezte a brutális meccsterhelés súlyát

Látva az eredményeit, megérte minden cseppet kipréselni magából, ugyanis a női teniszben régóta nem látott dominanciát épített fel. Iga Świątek már két évvel ezelőtt bizonyította, hogy a legjobb salakpályás játékosok között kell számon tartani, ebben a szezonban azonban a kemény pályás teniszhez is sikerült alkalmazkodnia. A füves tornákat leszámítva mindenhol esélyesnek számít, azonban egyáltalán nem egyszerű feladat hétről hétre végigjátszani a versenyeket.

Ebben a szezonban 72 mérkőzés áll a háta mögött, így érthető, hogy a szezon végére a mentális és az erőnléti tartalékainak legvégére jutott. Már a US Open-győzelmét követően azt érezte, hogy jót tenne neki egy hosszabb kihagyás, hogy teljesen kipihenje a fáradalmakat, egy fontos verseny azonban még hátravan a szezonból. A lengyel sztár a sport.pl nevű oldalnak adott interjúban beszélt az idény megpróbáltatásairól, a US Openen szerzett tapasztalatairól, és még sok minden másról.

Ez könnyű. Batman volt ott!

Nos, azt hiszem, megvan rá az okunk, hogy ne vegyük komolyan, remélhetőleg pont úgy, mint azok, akik felteszik a kérdést. Remélem, hogy ez az úriember sem sírja álomba magát, miután nem kapott egyértelmű igent vagy nemet tőlem.

Azt gyanítom, hogy sok minden történt, amiről nem is tudok. Nem volt időm ezzel foglalkozni. A meccs járt a fejemben, a tornát követően pedig egyéb kötelességeket kellett teljesítenem. Ezután gyorsan Varsóba kellett teleportálnom, hogy elérjem a San Diegóba tartó járatot. Biztos vagyok benne, hogy Batman is ott volt a tiramisu mellett. Számomra az volt a legértékesebb, ahogyan az emberek a döntőben hárított meccslabdákra reagáltak. Végül a hatodikkal már nem bírtam, de az, ahogyan a szurkolóim buzdítottak és feldobtak, oly módon öntött el érzelmekkel, ahogyan a teniszpályán még sosem történt meg velem, és szerintem nem is fog. Végtelenül büszke voltam magamra. Büszke voltam az egész idényemre, és arra, hogy ennyi remek szurkolót állítottam magam mögé. Nagyon hálás vagyok, mert nagyon sok energiát merítettem belőlük. Csodálatos élmény volt. Ostravában nagyon érzelmes meccset játszottam, Csehországban voltunk, de a lengyel határhoz közel, a fináléban pedig egy cseh ellenfelem volt Barbora Krejčíková személyében.

Sokat beszéltem a pozitív hangulatról, de szeretnék igazságos lenni a csapatommal is, és elmondani, mennyire sokat segítettek. Azt éreztem a Roland Garros után, hogy a szezon második felére is tartanom kell a tempót. Hogy ugyanazon a szinten kell játszanom. Megnőttek a külső elvárások is, többet várt tőlem a közvélemény. Ekkor kezdődött a füves pályás szezon. Ez feszültté tett, alkalmazkodnom kellett játékban és úgy általánosságában a tourhoz is. A csapatomnak köszönhetően nyertem meg a US Opent, mivel sikerült csökkentenem az elvárásaimat, ezáltal felszabadulva valamelyest a nyomás alól. Remek munkát végeztünk a US Open alatt. New Yorkban sokkal nyugodtabban teniszeztem, nem foglalkoztam másokkal, és azzal sem, hogyan éreztem magam aznap. A US Openen jöttem rá, hogy akkor is nyerhetek, ha nem uralom 100%-ban a játékomat. Akkor is eredményes lehetek. Sokat tanultam ezen a versenyen, remélhetőleg sikerül azt a tudást a jövőben is felhasználni.

Egyáltalán nem. Január óta játszom. A mai napig 72 meccset játszottam le a világ különböző részein. Ennek a lábaimra és a fejemre nézve is megvan a hatása. Rengeteg kihívással kellett szembenéznem. Nagyon örülök, hogy olyan csapatom van, amelyik megengedi, hogy a Grand Slamek után pihenjek. Tavaly nem ez volt a helyzet. Emlékszem, hogy amikor elkezdtük a munkát Wiktorowskival, az Australian Opent követően öt nap pihenőt adott. Sokkolt. Azon gondolkoztam, mit kezdjek ennyi szabadidővel. Most már érzem, hogy minden egyes verseny megerőltető erőnlétileg. Egyre és egyre nehezebb koncentráltnak és energikusnak maradni. Mostanáig Ostrava és San Diego volt a legnehezebb. Bár az időzónaváltás zökkenőmentesen ment – mindig könnyebb keletről nyugatra utazni, mint fordítva –, így is kimerített. A megfázás sem segített, szóval büszke vagyok, hogy a kihívások ellenére sikerült magas szinten játszanom.

Két napot pihentem Floridában, hétfőn Texasba repültünk. Valamelyest sikerült kipihenni magam, annyira legalábbis, hogy pályára lépjek a világbajnokságon. Utána viszont szükségem lesz egy hosszabb pihenésre. Manapság tovább tart a regenerálódás. Az Australian Opent követően az ötnapos szünet második napján már úgy éreztem, hogy kipihentem magam, friss vagyok és készen állok. A US Open után más volt a helyzet.

Az izomgörcs szinte elviselhetetlen volt, alig tudtam aludni. Egy ehhez hasonló versenyen nagyon sok a stressz. És csak a legvégén jössz rá arra, hogy mennyire nehéz volt. Amikor már nem kell teljesítened, amikor az adrenalin eltűnőben van, az izgalom lecseng – csak akkor érzed meg. Nagyon nehéz volt a döntő utáni éjszaka. Miközben álmatlanul szenvedtem, arra gondoltam, hogy vannak sportolók, akik minden egyes alkalommal ezt a fájdalmat élik át, és mennyire szerencsés vagyok, hogy a teniszben ritkán fordul elő ilyen. Túléltem, és most már minden rendben van, de egyértelműen az volt az év egyik legnehezebb pillanata. A szezon végén szükségem lesz egy hosszabb szünetre, hogy teljesen regenerálódjak.

Nem lett volna jó vége. Érezhető volt a különbség a fáradtság terén a US Openen és a Roland Garroson. Amennyiben Ons Jabeur kiharcolta volna a döntő szettet, nagyon nehéz lett volna nyerni.

Miért?

Ez igaz. Átvészeltem valahogy.

Azért hoztam meg ezt a döntést, hogy a következő szezont egészségesen, sérülésmentesen kezdhessem meg. 72 meccsem volt ebben a szezonban. Ennek akkor is megvan az ára, ha az elsőre nem látszódik. Gondoskodnom kell magamról. Amennyiben játszanék a kupában, ismételten át kellene állnom egy új időzónára, ezúttal a test szempontjából hátrányosabb módon. A klíma is változna, hiszen a melegből a hidegbe mennénk. Más a borítás, a ritmus, a rutin. Mindezt azonnal meg kellene oldani.

Egyáltalán nincs bennem harag. Soha nem vártam el, hogy ugyanazt a döntést hozzák meg. Azonban nagyon kíváncsi leszek, hogyan alakul majd a számukra, és milyen hatással lesz a formájukra.

Ez is benne van. Figyelembe kell vennem ezeket a szempontokat. Nagyon szerencsétlen ez a szervezés, és előnytelen a női játékosok számára. Fel nem tudom fogni, hogy miért történik ez zsinórban a második éve. Idén és tavaly láttam, hogy sok játékos megfizette annak az árát, hogy megpróbálták átrágni magukat ezen a sűrű naptáron, és mindkét versenyen rajthoz álltak. Utána hónapokon át formán kívül játszottak. Bízom benne, hogy jövőre a WTA és az ITF közötti együttműködés jobb lesz a beosztás és a helyszínválasztás terén is. Ez rombolja a show színvonalát. Megértem, hogy nehéz választani a különböző helyszínek, városok és szurkolók között, de a játékosoknak, és ezáltal a szurkolóknak kellene élvezniük a prioritást.

Erről van szó. Ez nem tudatos dolog, de remélhetőleg nem fordul elő többet. Már dolgozunk rajta. A stressz hozhatja elő, önkéntelen módon. Ugyanezt csináltam a US Openen, emlékeim szerint szintén egy stresszes pillanatban. San Siegóban sem voltam tudatában. A mérkőzést követően azonnal elnézést kértem Donnától. Nem neheztelt rám, mint kiderült, nem is emlékezett rá. Remélem, hogy a szurkolók is megértik. Eljutott hozzám a neten keringő negatív üzenetek közül néhány. Nem vagyok rá büszke, de néha nem tudom irányítani, amit a pályán csinálok. Ez tisztán egy ösztönös viselkedés. Talán túl sok focit néztem, és megragadtak bennem a kapusok, akik pont ezt csinálják a büntetőknél (nevet).

Igen, tudom. Sokszor láttam felvételről.

Láttam a kommenteket, és az, ahogyan írták, nem igazán tetszett. Rengeteg forgatókönyv volt, ami azt állította, hogy észre sem vennék, ha összejönne a kettőnk között egy ilyen meccs. Ki tudja, talán tényleg így lenne. Nagyon élvezném, ha Ash ellen játszhatnék valamikor. Nagyszerű lenne, mert amikor először játszottunk, ő volt a listavezető, csúcsformában játszott, én pedig mindig is tiszteltem a stílusát. Kár, hogy elkerültük egymást, és nem mutathattam meg ellene a legjobb teniszemet.

Ó, ezt nem is tudtam. De a szavazás az csak szavazás, a sport pedig sport.

Mindegyiket nagyon szeretem, de a többségnek már megvan a helye – a padláson.

Forrás: sport.pl.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.