A két legnagyobb, Roger Federer és Serena Williams egy napon tűnik el a világranglistáról

Kálmán Laci

Frissítve 28/06/2022 - 14:37 GMT+2

Roger Federer és Serena Williams a wimbledoni torna után, 2022. július 11-én eltűnik az ATP, illetve a WTA ranglistáról. Azokról a ranglistákról, amelyeket korábban 310, illetve 319 héten át vezettek. Valamennyi pontjuk kiesik, ami azt jelenti, hogy helyezetlenné válnak. Tudtuk, hogy egyszer eljön ez a pillanat, ráadásul az eltűnés nem is feltétlenül végleges, mégis valamiért nehezen emésztjük.

2012 Wimbledon champions Roger Federer and Serena Williams

Fotó: AFP

„Aztán megjön a vonat, és mindenki örökre eltűnik, mintha ott se lett volna.”

Nem fogunk itt egyrésztmásrésztezni, kimondjuk, ahogy gondoljuk, a világ valaha volt két legnagyobbja, Roger Federer és Serena Williams egyszerre, egy napon tűnnek el a világranglistáról. Egyszerre fogynak el a pontjaik, egyszerre kerülnek le azokról a rangsorokól, ahová még bőven az előző évezredben kerültek föl.

Most először lesz olyan, hogy hiába böngésszük majd a világ aktuálisan legjobb teniszezőit rangsorló listákat, sem Federer, sem Serena nevét nem találjuk majd rajtuk.

Barcelona Open Banc Sabadell

Nadal pórázon tartja a benne élő versenyzőt, de még a korlátai között is felfoghatatlanul jó játékos

17/04/2024 - 16:12

A fenti Osho-idézettel már lehet, hogy amúgy is túlságosan spirituális irányba állítottuk ezt az írást, de akkor még azt is hozzátesszük, hogy egyáltalán nem tartjuk véletlennek, hogy ők ketten ugyanazon a napon válnak helyezetlenné.

Hitünk és véleményünk szerint ugyanis a klasszisuk, a sportágformáló erejük, a kiválóságuk, a legségük valamilyen láthatatlan szálon összeköti ezt a két bajnokot.

De ne temessük őket, hisz visszavonulásról, legalábbis hivatalosan, egyelőre egyikük esetében sincs szó. Federernek határozott szándéka, hogy visszatérjen, Serena pedig néhány óra múlva, egy év kihagyás után ismét játszani fog Wimbledonban.

Így aztán ráérünk még a pályafutásuk összegzésével is, az alábbiakban inkább csak felelevenítenénk néhány emlékünket velük kapcsolatban. A rengeteg közül. A teljesség igénye enélkül.

Roger Federer

Fotó: Getty Images

Kinek van meg például a 2006-os Ausztrál Open? Amikor Marcos Baghdatist verve a döntőben, a svájci először nyert három GS-t zsinórban. Amikor Rod Laver adta át neki a trófeát. Ez volt Federer hetedik major-címe.

Valahogy úgy éreztük, az addigi legnagyobb átadja a stafétát a leendő legnagyobbnak. Ez az érzés csak még erősebb lett bennünk, amikor Federer elkezdett sírni, majdnem ráborult a mikrofonállványra és közben azt mondta, „Remélem, tudjátok, milyen sokat jelent ez nekem.”

Öt évvel később, 2011-ben a Garroson, Novak Djokovic legyőzésével jutott Federer a döntőbe. De micsoda győzelem volt ez. A szerb brutális formában kezdte a szezont, és vereség nélkül érkezett Párizsba. Hatalmas mérkőzést játszottak, és sosem fogjuk elfelejteni, ahogy Federer ásszal zárta le a meccset, ahogy a magasba emelt mutatóujjával és egy üvöltéssel jelezte mindenkinek, hogy ő bizony még itt van, tessék vele számolni.

És akkor Serena. Jól emlékszünk az első GS-döntőjére, amelyet akkor még Martina Hingis-fanként izgultunk végig az 1999-es US Openen. Akkor láttuk először az amerikait, ahogy végigjátszik egy teljes meccset. És lehengerlő volt. A jelenléte, az akarata, a magabiztossága. Úgy tűnt, nincs gyenge pontja.

Serena Williams

Fotó: Getty Images

Amikor Hingis megütötte élete legsistergőbb fonák egyenesét - az volt talán a legjobb ütése - arra is jött egy olyan tenyeres válasz Serenától, amely kis híján felszedte borítást. Ha előbb nem, ott biztosan megérezhettük, hogy megérkezett a jövő nagy bajnoka, az egyetemes sport egyik legnagyobbja.

Serena kapcsán többször írtunk már az Indian Wells-i eseményekről. 2001-ről, amikor folyamatos füttykoncert és durva rasszista megnyilvánulások kísérték a Kim Clijsters elleni döntőt. Az amerikai később azt mesélte, hogy aznap otthagyta egy részét azon a pályán, hogy az volt pályafutása egyik legsötétebb pillanata.

Aztán Serena 2015-ben visszatért. Elképesztő belső erővel és tartással megbocsátott és újra besétált a világ egyik legnagyobb stadionjába. Ihletett és végtelenül felemelő pillanat volt, amikor az összes jelenlévő felállva tapsolta meg a visszatérő legendát.

Serena sírt, de könnyezett a család és a fél stadion is. Minket meg rázott a hideg a képernyő előtt. Ez a pillanat az elengedésről, az újrakezdésről szólt. Arról, hogy bár az életben sok iszonyú tragédia történik, vannak olyan rossz dolgok, amelyeket még újra lehet írni, hogy a haragot, az ellenségeskedést, a gyűlöletet át lehet formálni. És addig kell megtenni, amíg lehetőségünk van rá.

Serena Williams and Roger Federer at the Hopman Cup

Az elengedést nyilván nekünk még tanulnunk kell, mi ugyanis még várjuk vissza a ranglistára mindkettejüket. Úgyhogy most még nem tudunk mást mondani, mint hogy ’It ain’t over, til it’s over’.

Csak akkor lesz vége, ha tényleg vége lesz.

Tenisz