Fucsovics Márton: Djokovic ellen mindent kiadtam magamból, amit valaha tanultam

Sokan kérdeztek arról, hogy ebben az évben melyik volt legnagyobb élményed. De melyik teljesítményedre vagy a legbüszkébb: arra, hogy tie-breakre kényszerítetted Roger Federert az Ausztrál Openen, vagy hogy hibátlanul játszottál a genfi döntőben, vagy arra, hogy vezettél a világ jelenlegi legjobbja, Novak Djokovic ellen a US Openen?

Jó kérdés, mert elég sok pillanatra vagyok büszke, Igazából mindegyikre, amiket felsoroltál. Talán a legnagyobb büszkeségem az, hogy ATP-tornát tudtam nyerni. Az elődöntőbeli megingásomat leszámítva, öt mérkőzésen keresztül szinte hiba nélkül tudtam teniszezni. Genfben az első meccstől kezdve nagyon magas színvonalon játszottam.

A Roger Federer elleni mérkőzésen igazából az nem jutott eszembe, hogy eljutottunk a tie-breakig, sőt, nem arra koncentráltam, hogy minél szorosabb meccset játsszak vele, hanem mindig a következő labdamenetre figyeltem. Próbáltam élvezni a hangulatot, kiélvezni, ahogy körbevett a stadionban a közönség.

Az, hogy Novak Djokovic ellen vezetni tudtam egy Grand Slam-tornán, számomra azt jelentette, hogy mindent kiadtam magamból, amit egész évben, sőt, egész pályafutásom alatt tanultam. Ott mindenre, amit valaha megtanultam, szükségem volt, és sokszor meg is tudtam mutatni mindezt.

Nem tudom megmondani. Szerintem ebben az évben nem nagyon volt igazán nehéz pillanat. Nem éreztem azt, hogy idén nehezebb dolgom lenne, azzal, hogy pontokat kell megvédeni az előző évből, nem éreztem azt, hogy mindenáron muszáj nyernem. Egyszerűen élveztem azt, hogy top 100-as teniszező vagyok, egyre jobban megyek előre a ranglistán. Nem éreztem magamon terhet.

Érdekes, mert tényleg nem éreztem nyomást amiatt, hogy a tavalyi évet a top 100-ban zártam. Mindig az volt az egyik fő célom, hogy ebbe a klubba eljussak, így inkább élveztem a játékot, a nagy versenyeket, a mestertornákat, Grand Slam főtáblákat, a három nyert szettre menő mérkőzéseket. Őszintén, egyáltalán nem volt bennem félelem, nagyon jó érzéssel gondolok vissza erre az évre.

Fizikálisan sokkal többet edzünk, mint egy éve. Rengeteg futóedzésem és kondiedzésem van, kevesebb tenisszel. Amúgy is érzem, hogy sokkal erősebb kezdtem ezt a felkészülést, mint a tavalyit. Sokat erősödtem ebben az évben és az is segített, hogy Grand Slam-tornákon sok többórás meccset is játszottam. Szintén nagyon sokat erősített, hogy most már hétről hétre mentem versenyekre.

Nekem nagyon nem tetszik. Az sem biztos, hogy fogok játszani. Szerintem egy Davis-kupa párharc csak úgy az igazi, ha három nyert szettre megy és három napon át tart.

Ezen a csuklómon volt egy US Open embléma, amit még 17 évesen varrattam magamra, amikor ott nyertem juniorként. Kicsit meguntam, és nem is tetszett annyira, ezért varrattam rá ezt a csíkot. A következő tetoválásom majd akkor jön, ha a felnőttek között nyerek Grand Slam-tornát…(mosolyog)