Serena csak egy gyenge generáció legjobbja lenne?

Serena Williams szombaton megnyerte harmadik Roland Garros címét. Ez egyben azt is jelenti, hogy begyűjtötte huszadik Grand Slam trófeáját - nem teljesen egészségesen, a leggyengébb borításán. A torna során öt döntő szettes meccset játszott, de végül mindet a maga javára fordította. Ezzel címvédő lett a négyből három Grand Slam tornán, ami azt jelenti, hogy Wimbledonban akár jöhet a Serena Slam 2.0. is.

Serena annyira domináns, hogy a médiában időnként lekicsinylően beszélnek arról a korszakról, amiben ő most játszik. Sokan azon a véleményen vannak, hogy ő tulajdonképpen attól ennyire jó, hogy nincsenek igazán minőségi ellenfelei.

Az idei Garros harmadik fordulójában Azarenka 6-3, 4-2-re is vezetett ellene, onnan fordította meg a meccset. Ezzel már 9-0 a mérlege Vika ellen a Grand Slam mérkőzéseiket tekintve. Aztán az a Sloane Stephens következett, aki a 2013-as Ausztrál Openen megverte őt, és most is hozta 6-1-re az első játszmát ellene, ám Serena hatalmas küzdelemben ezt a meccset is meg tudta fordítani. Az elődöntőben Bacsinszky Tímea ellen is megszenvedett; nem csak az ellenféllel, hanem saját egészségi állapotával is meg kellett küzdenie.

Aztán következett a döntő Lucie Safarova ellen, ahol 6-3, 4-1, 40-15-ig minden úgy ment, ahogy várni lehetett, ekkor azonban jött egy Serena hullámvölgy, amire ráment a második szettje és a harmadikban is 2-0-ás hátrányba került. Ám ezt követően zsinórban hat gémet nyerve, megnyerte a huszadik Grand Slam bajnoki címét. Mindezt több, mint 15 évvel az elsőt követően.

Serena idei menetelésének köszönhetően a Garroson is több, mint 50 győztes meccsnél jár már, ezzel ő lett az első teniszezőnő, aki ezt mind a négy nagy tornán elmondhatja magáról. Hétfőtől 118. hete vezeti majd megszakítás nélkül a női világranglistát, ami a harmadik leghosszabb sorozat a sportág történetében. Ráadásul ezt az első helyet jó ideig semmiféle veszély sem fenyegeti.

Harmincnegyedik születésnapja felé közeledve folyamatosan tolja ki azt a rekordot – amit 31 évesen állított fel - mi szerint ő a valaha volt legidősebb világelső. Keresete meghaladja a 68 millió dollárt, aminél többet sportolónő még nem gyűjtött semmilyen sportágban sem. Tavaly a New Yorker magazin, az Egyesült Államok legnagyobb sportolójának választotta.

Hosszú ideig Chris Evert és Martina Navratilova 18 Grand Slam győzelme elérhetetlennek tűnt bárki, még Serena számára is. Most, hogy őket megelőzte, már belátható közelségben van Steffi Graf 22-es rekordja is (aminél csak Margaret Court gyűjtött többet, huszonnégyet, de ő nem mindet az open érában).

Ezen eredmények tükrében már arról is el lehet kezdeni beszélni, hogy talán Serena minden idők legnagyobb teniszezőnője. Azonban a média egyes képviselői találtak egy olyan szempontot, ami a „legnagyobbság” felé vezető utat esetleg elzárhatja Serena elől, ez tudniillik maga a kor, amelyben játszik. Vagyis, hogy az nem elég erős, egyesek szerint legalábbis.

Simon Veness, a SkySports szakírója például azt állítja, hogy Serena soha nem lesz a legnagyobb, egész egyszerűen azért, mert hiányzik a verseny abból a korból, amiben játszik. Ezt alátámasztandó a 2013-as Garrost hozza fel példának, vagyis hogy Serena azt milyen könnyedén tudta behúzni. Veness ezzel kapcsolatban csak azt felejti el, hogy Williamsnek mennyire mélyről kellett visszajönnie a korábbi bajnok Svetlana Kuznetsova ellen a negyeddöntőben, ahol a döntő szettben breakhátrányban is volt már az amerikai.

De van más is. Miután Serena legyőzte Maria Sharapovát az idei Ausztrál Open döntőjében, David Lariviere azt írta a forbes.com-on, hogy hiába nyer Williams akár 23 Grand Slam címet is, ő Steffi Grafot fogja minden idők legnagyobbjának tartani.

Nem sokkal a Garros előtt az ESPN egyik újságírója azt állította, hogy bármiféle valódi rivalizálás a női teniszben leginkább csak a képzeletünkben létezik, és ez elmondható Serena egész karrierjéről.

Ezzel szemben az oldal egy másik szakírója úgy véli, hogy azért az mégsem igaz, hogy Serena egy csapat másodosztályú ellenféllel lenne körülvéve. Az lehet, hogy nincs olyan rivális, aki teljesen egyenrangú lenne vele, de igenis megvívta és a mai napig megvívja a maga harcait. Ellenfelei közül jó néhány tagja a tenisz Hírességek Csarnokának, és jócskán vannak többszörös Grand Slam győztesek is. Néhányan közülük a Graf érában is játszottak már.

Serena egyik legnagyobb riválisa a saját nővére, Venus volt, aki ellen 14-11 a mérlege. Itt az sem elhanyagolandó dolog, hogy családon belül a fiatalabb testvér szükségszerűen hátrányból indul (még ha amúgy tehetségesebb, akkor is), hisz általában tiszteli az idősebbet, sok szempontból felnéz rá, mint olyasvalakire, aki hosszú éveken keresztül példa volt számára az élet legkülönbözőbb területein. Ezt az alfa-nő szerepet nem könnyű kivívni egy ilyen helyzetben. A történet innen indul, minden más csak ezután következhetett. És ez még akkor is igaz, ha Serena volt az, aki előbb nyert Grand Slamet, hisz egyeduralkodó mégiscsak Venus lett korábban kettejük közül.

Legfőbb vetélytársai úgy, mint Maria Sharapova, Martina Hingis, Lindsay Davenport, Kim Clijsters, Justine Henin, Li Na, Mary Pierce és Jennifer Capriati mind tagjai a tenisz Hírességek Csarnokának, vagy legalábbis jó úton járnak a tagság felé.

És ami a lényeg, Serena mindegyikükkel szemben pozitív mérleggel rendelkezik.

Chris Evert nemrégiben azt nyilatkozta, hogy pont az a tény bizonyítja azt, hogy Serena minden idők legnagyobbja, hogy nincs igazi ellenfele. „Pont azért kell komolyan elgondolkodnunk azon, hogy őt tekintsük minden idők legnagyobbjának, mert soha nem volt igazi, vele egyenrangú ellenfele. Talán az egyetlen ilyen a nővére volt, még a korai éveikben. Amikor igazán fontos, amikor tényleg akarja, Serena bárkit le tud győzni” – mondta Evert.

Valamiért mégis úgy van, hogy ami az előnye, az a hátránya. Az, hogy mindenkit megver, sokak szerint mégis inkább negatívum, amikor a valaha volt legjobbról beszélünk.

De azt mégis ki vagy mi dönti el, hogy mi számít gyenge érának? Amikor az NBA nagyjai, Charles Barkley és Michael Jordan arról beszélnek, hogy a kosárlabda egy sokkal fizikálisabb játék volt a 80-as, 90-es években, akkor ők tudnak mutatni egy csomó videót és ott vannak a szabályváltozások is, amik alátámasztják az állításukat.

Amikor teniszlegendákat, mint Evertet és McEnroe-t kérik meg, hogy hasonlítsanak össze különböző korszakokat, a saját szemükre hagyatkoznak. McEnroe, még 2012-ben nyilatkozta a következőket a BBC Sportnak: „Mindegyiküket láttam játszani, Navratilovát, Billie Jean Kinget, Chris Evertet, Szeles Mónikát, Steffi Grafot – de biztos vagyok benne, hogy most látjuk játszani minden idők legnagyobb női teniszezőjét.”

Mindez hat Grand Slam győzelemmel ezelőtt volt.

A korábbi világelső Tracy Austin a következőképpen vélekedik: „Nincs senki – beleértve Roger Federert is – akinek ennyire a saját kezében, a saját ütőjében lenne a meccsek végkimenetele, mint Serenáéban.”

Pam Shriver, a 80-as évek kitűnő páros játékosa azt emeli ki, hogy míg Graf 1987-ben nyerte az első, és 1999-ben az utolsó Grand Slam tornáját, addig Williams ’99-ben szerezte az elsőt címét és a sorozata még mindig tart. Számára tehát Serena elhúzódó top karrierje helyezi őt Steffi elé.

Azután ott vannak az egymás elleni eredmények. Graf legnagyobb ellenfelei közt volt Szeles Mónika, Lindsay Davenport és Gabriela Sabatini. Az argentin bajnoknő ellen 28-11, Davenporttal szemben 8-6, Szeles ellen pedig 10-5 a mérlege.

Az utóbbi párharcról külön is érdemes beszélni. Graf első hét meccséből ötöt megnyert Mónika ellen. Utána azonban, a ’91 és ’93 közötti időszakban - egészen a Szeles ellen elkövetett merényletig - Mónika négyből három meccset megnyert ellene, ráadásul mindhármat Grand Slam fináléban.

Serena 4-1-re áll Szeles ellen, 1-1-re Graf, 7-6-ra Hingis, 7-2-re Clijsters,10-7-re Capriati, 5-1-re Pierce, 8-6-ra Henin és 10-4-re Davenport ellen.

Mindezek ellenére vannak, akik elsiklanak afelett, hogy Serena milyen elképesztő mérleggel rendelkezik minden idők legjobbjai ellen, és inkább arra fókuszálnak, hogy „hiányzik a verseny” karrierjének utolsó éveiben.

Nevetséges.

Ráadásul ott van jó néhány teljesen egyoldalú mérleg a jelen nagyjai ellen; Sharapova ellen 17-2, Azarenkával szemben 16-3, Kvitova ellenében 5-1. Jusson eszünkbe, hogy 10 évvel ezelőtt Serena még 1-2-re állt Sharapova, és 1-5-re Venus ellen, mindez egy olyan időszakban történt, amikor már régen verte az előző generáció bajnokait. Ez is csak azt bizonyítja, hogy Serena csak egyre jobb lett az évek során.

Az idei Ausztrál Open döntő előtti sajtótájékoztatón egy riporter megkérdezte Serenát, hogy mit gondol Sharapováról, mint vetélytársról. „A jelen teniszének egy csodálatos alakja. Hihetetlenül kiegyensúlyozott” – mondta Serena.

Mégis mit kellene csinálnia? Kérjen elnézést azért, mert ennyire jó? Sharapova ötszörös Grand Slam győztes, megnyerte már mind a négy nagy tornát. Elképesztően jó a tenyerese és a fonákja is. Miről beszélünk? Hol vannak ezek a „gyenge ellenfelek”?

Az egy nonszensz, hogy az újságírók Serena dominanciáját tulajdonképpen ellene használják fel. Azzal, hogy gyengének mutatják be azt a kort, amiben ő teniszezik, az ő eredményeit csökkentik. Egyébként is, mi köze Serenának ahhoz, hogy melyik korba született? Semmi.

Egy dolog van, amit Serena tehet a kritikusokkal, a kétkedőkkel szemben. Még több nagy tornát nyer, és még tovább dominálja a női teniszt. Ledönti a mesterségesen, a média által kreált akadályokat és újabbnál újabb rekordokat állít fel.

Szombaton megint bevitt egy bal horgot a fanyalgóknak – a leggyengébb borításán is nyert, ráadásul nem épp a legjobb állapotában. Ha megnyerné Wimbledont, és ezzel megcsinálná a második Serena Slamet, azzal egy olyan erejű ütést mérne a kétkedőkre, hogy talán már rájuk is kéne számolni.

(Forrás:bleacherreport, fotók: Europress/Getty)