Az ökölrázás Paganinije: Novak Djokovic

A meccsnek még nincs vége, noha az már biztos, sokat fogunk róla beszélni.

Pedig egy darabig úgy festett, hogy egy szót se, hiszen Djokovic nyert két szettet és két breaklabdája volt a harmadik derekán. Akkor azonban rálépett egy fonák returnre, beleverte a háló közepébe, és Andy Murray megfordította az első adogatójátékát a meccsen. A BBC-nél azt írták: akkor derült ki, hogy Nole is ember.

A kérdés most az, hogy milyen?

Sokan két momentumot hoznak most fel ellene, egyfelől harmadik szett 5:5-nél azt a rövidítés-átemelés kombót, amivel szerintük meg akarta alázni Murray-t, másfelől azt a bizonyos ökölrázást a negyedik szett elején a skót elrontott lecsapása után.

Kezdjük az utóbbival, mert ez az egyszerűbb.

Öklöt rázni az ellenfél durva hibája után, amikor nekünk semmi közünk nem volt a ponthoz nem szép dolog. Talán akkor belefér ha mi nagyot küzdöttünk, visszaadtuk a labdát huszonhatszor, picikét kikényszerítve az ellenfélből a rontást, de itt ilyesmiről nem volt szó. Ettől azonban még meg kell jegyezni, hogy az ellenfél rontása utáni ökölrázás mára olyan része lett a teniszkánonnak, mint mondjuk az adogatás. Kétségtelen, hogy a harmincas években nem is értette volna senki, mit csinál Nole, a hatvanas években kizárták volna a teniszklubból - de most 2015 van. Ma már a játékosok hergelik magukat, hergelik a táborukat, hergelik az ellenfelet.

Ettől még persze mindenkinek szíve joga azt mondani, hogy ő biza az ilyesmit nem szereti, adott esetben meg is haragudhat Djokovicra az ilyesmiért, hiszen szurkoló, joga van az ilyesmihez. Aki azonban megharagszik ezért Djokovicra, annak azt is észre kell venni, hogy az antik időkben úgy sem beszéltek a teniszpályán ahogy Andy Murray szokott.

Ami a harmadik szett végjátékát illeti, a rövidítés-átemelés kombót a világranglista harmadik ellen, az már nehezebb dió. Az biztos, hogy Djokovic megbűnhődött érte, hiszen azzal a labdamenettel együtt nyolc pontot veszített zsinórban, és ezzel bukta a szettet is. Az nem kérdés, hogy Djokovic tiszteli az ellenfeleit, elég elolvasni egy vele készült beszélgetést, de azt is látni kell, hogy akik nem kedvelik, azok aligha a pályán kívüli viselkedéséért nem kedvelik.

Mert egy dolog, amit valaki mond, egy másik meg amit tesz. Itt meg ugye annyi történt, hogy egy jól sikerült rövidítés után Nole ahelyett, hogy simán el akart volna ütni Murray mellett, át akarta emelni, ezt pedig ebben a játékban szinte automatikusan a megalázással azonosítjuk.

Pedig lehet, hogy csak könnyelműség volt, amit az is mutat, hogy Murray parádés elütését Djokovic rögvest meg is tapsolta.

Itt szerintem két megoldás lehetséges: vagy Djokovic tényleg annyira a fellegekben járt önbizalmilag, hogy azt gondolta, ő ezt ebben a szituációban is meg tudja csinálni egy világranglista harmadikkal, vagy stratégiailag gondolkodott, és úgy érezte, ha ez bejön, akkor nem csak egy labdamenetet, hanem még mondjuk három meccset nyer meg Murray-vel szemben. Utóbbit kizárnám - nem tudom miért, pedig tudom, hogy Nole hajlamos az ilyesmire. Talán azért zárnám ki, mert azért ez mégis egy Roland Garros elődöntő volt, itt aligha gondol másra az ember.

Inkább azt hiszem, hogy Novak Djokovic nem figyelt eléggé, nem volt éppen a topon, és hozott egy rossz, könnyelmű döntést.

Megbűnhődött érte.

A kérdés csak az, hogy mennyire.