Felix Auger-Aliassime – „A legnagyobb tornákat szeretnénk megnyerni” – Players’ Voice
Frissítve 29/04/2021 - 19:06 GMT+2
A Players’ Voice legújabb részében a világranglista-20. kanadai felfedte, hogyan lett Toni Nadal az edzője és milyen sikerekben reménykednek…
Játékosok és szakértők fényes jövőt jósoltak Felix Auger-Aliassime-nek, miután 2019 februárjában a Rio Openen ő lett a legfiatalabb teniszező, aki döntőbe jutott egy ATP 500-as eseményen. Azóta további hat döntőt játszott le, betört a top 25-be (Lleyton Hewitt 1999-es szezonja óta ő a legfiatalabb, akinek ez sikerült) és jelentős győzelmeket szerzett a Grand Slameken. Az elmúlt kilenc hónap alatt New Yorkban és Melbourne-ben egyaránt nyolcaddöntős volt.
Egy héttel ezelőtt tovább fokozta a vele kapcsolatos várakozásokat, miután bejelentette, hogy a salakpályás szezonban a világ egyik legsikeresebb edzőjével, Toni Nadallal dolgozik. A Players’ Voice legújabb részében a világranglista-20. kanadai felfedte, hogyan született meg a gondolat és milyen sikerekben reménykednek…
---
Egészen kiváltságosnak és szerencsésnek érzem magam, hogy Toni a csapatomba került. Gyerekkoromból úgy emlékszem rá, mint aki állandóan ott volt az unokaöccse mellett – sokáig dolgoztak együtt és mindent megnyert, amit egy edző ebben a sportágban elérhetett, ezért is motivál különösen, hogy mellettem van. Olyan embernek tartom, akitől emberi és edzői minőségében is sokat tanulhatok.
Fiatalon sokszor láttam a tévében, miközben Rafa meccseit néztem, elkötelezett és szenvedélyes edzőnek tűnt. Ő persze a nagybátyja is volt egyben, de ettől függetlenül olyan edző képe rajzolódott ki, aki bármit hajlandó megtenni a játékosáért – úgy láttuk, hogy konkrét vízióval rendelkezik Rafa pályafutásáról, és mindent megadott neki, amire szüksége volt.
Két évvel ezelőtt Monte-Carlóban találkoztunk először. Minden évben rendeznek egy összejövetelt a játékosoknak, ezek egyikén én egy zongoraelőadással fel is léptem. Bejött a terembe, meglátott, megállt, majd elmondta, hogy látott Indian Wellsben teniszezni, és tetszett neki a hozzáállásom és a játékom.
Megragadtak bennem a szavai, és elkezdtem azon agyalni, mennyire jó lenne, ha egy hozzá hasonló ember kerülne a csapatomba. Valaki, aki másfajta és friss látásmóddal rendelkezik, és esetleg kiszúrhat olyasmit, amit mi elmulasztottunk. Tavaly év végén, amikor Kanadában voltam, megkerestem őt, hogy kiderüljön, van-e rá lehetőség. Beleegyezett, hogy beszél velem, felajánlott egy próbaedzést a mallorcai Rafa Nadal Akadémián, így hát két hétre elutaztam, a munka pedig remekül ment. A szezonkezdetet követően is tartottuk a kapcsolatot, majd nem sokkal ezt követően bejelentettük a megállapodásunkat.
A visszajelzések alapján úgy gondolom, ezt mindenki jó dolognak tartja: az edzőm, Frederic, a csapatom további tagjai, a családom, valamint más edzők és játékosok a tourról. Hogy előnyömre válik-e? Meglátjuk, de a legvégén úgyis az a legfontosabb, ami a pályán történik, nekem pedig sokat kell még dolgoznom. Ez nem úgy működik, hogy Toni automatikusan javítani fogja a teljesítményemet és a világranglistás helyezésemet.
Elsősorban a kiegyensúlyozottságot várja el tőlem, az intenzív és koncentrált edzések mellett.
Még nagyon az elején járunk, de sokat beszélgettünk arról, hogyan látjuk a karrierem alakulását: alapvetően a csúcsra törünk, a legnagyobb versenyeket szeretnénk megnyerni. Ez persze így nem pontos, sok mindent nem árulhatok el, de elsősorban a kiegyensúlyozottságot várja el tőlem, az intenzív és koncentrált edzések mellett. Amint ezt minden foglalkozáson képesek vagyunk elérni, remélhetőleg a pályán is jönnek majd az eredmények. Ez így elmondva egyszerűnek tűnik, pedig nem szükségszerűen az, mégis ezek a legfontosabb fejlesztendő dolgok.
A tanulmányaim során és a profi teniszhez vezető úton mindig is belülről fakadóan jó mentalitással rendelkeztem. Még Tonival együtt is ugyanaz a játékos maradtam, ugyanazzal a mentalitással, de minden nap próbálok fejlődni egy kicsit. Ha megfelelően készülsz és fejlődsz, minden más magától jön, ez áll most a figyelmem középpontjában.
A versenynaptár most tömve van versenyekkel. A nyári tokiói olimpia egyértelműen olyan cél, amelyért dolgozni fogunk; a kiválasztás folyamata még nem ért véget, de ha esélyem nyílna rá, az egy megvalósult álom lenne. Emellett szeretnék messzebbre jutni a Grand Slameken. Izgatott vagyok a wimbledoni visszatérés miatt, mert két évvel ezelőtt imádtam ott játszani az első szereplésem alkalmával.
Az év végi világbajnokságra való kijutás is jelentős cél, csodálatos eredmény lenne, ha évről évre részt vehetnék rajta, addig is viszont minden arról szól, hogy jobb játékos legyek, és állandó jelleggel eljussak a topjátékosok közé.
Mindennek személyes jelentése is volt tavaly, elindítottam ugyanis a #FAAPointsForChange programot, amely azt jelenti, hogy minden általam megnyert pont után 5 dollárt kapnak a védelemre és oktatásra szoruló togói gyerekek. Az édesapám az országból emigrált ki, és soha nem rejtette el, mikkel kellett megküzdenie. Elmesélte nekem, hogy min kellett átmenniük az embereknek, ezért így vagy úgy, de a teniszemen keresztül mindig is nagyobb hatást szerettem volna elérni az érdekükben.
Természetesen mindentől függetlenül a győzelem a célom, de azért az jó dolog, hogy a pontjaim többet érnek. Az, hogy hétről hétre pályára léptünk a világjárvány alatt, időnként rettentően kimerített, ezért aztán segített a földön tartani az a tudat, hogy vannak gyerekek, akik profitálhatnak a pályán elért eredményeimből. Megadta azt az extra energiát, hogy a legjobbamat nyújtsam, legyen szó a következő játékról, szettről vagy meccsről. Úgy gondolom, hogy ha Tonival és a csapatommal kiegyensúlyozottabb lehetek, az csak hozzájárulhat ehhez.
---
Felix Auger-Aliassime-ot az Instagramon (@felixaliassime) és a Twitteren (@felixtennis) követhetitek.
Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Letöltés
Scan me
Kapcsolódó témák
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés