Federer a mozgásba oltott költészet gyilkos ösztönnel, a lét elviselhető könnyűségével

Frissítve 10/02/2022 - 16:56 GMT+1

Az egyik legelismertebb teniszes szakíró, Christopher Clarey pazar könyvet írt A mester – Roger Federer címmel a 20-szoros Grand Slam-győztesről, amely magyarul decemberben jelent meg Novák Gábor fordításában a 21. Század Kiadó jóvoltából. A kötet egyik legnagyobb erénye, hogy gyakorlatilag az elmúlt két évtized férfi teniszének összefoglalóját is megkapjuk egy papírra írt road-movie formájában.

Federer mozgását harmónia és könnyedség jellemzi

Fotó: AFP

A mester – Roger Federer címmel kiváló könyv jelent meg Christopher Clarey tollából.

"az emberi természet s a teremtett világ szépségét fogja eszméletébe fogni próbálni, és zenét fog szerezni, égi harmóniákat"
(Esterházy Péter: Harmonia Caelestis)

"Öregem, a játék örökre megváltozott. Már sohasem lesz ugyanaz. Ez a srác egészen új szintre emelte. Ilyennel még nem találkoztunk." – Andre Agassi mondta ezt akkori edzőjének, Darren Cahillnek a 2003-as houstoni Mesterek Kupája döntője után, ahol látványos vereséget szenvedett Roger Federertől, akinek ez a sikere előrevetítette a tenisz történetének legdominánsabb éveit.

Mutua Madrid Open

Küzdelem, könnyek és egy legenda búcsúja: Rafael Nadal kiesett Madridban

Tegnap - 12:17

Be van fejezve a nagy mű, igen. Egy, a svájci zsenihez méltó színvonalú könyvet írt Christopher Clarey A mester - Roger Federer címmel. Kötete nem egy Federer-enciklopédia, a túl sok eredmény és mérkőzés-összefoglaló gúzsba kötné a narratívát. Sokkal inkább értelmező-magyarázó jellegű a sport egyetemes történetének egyik legkiválóbb alakjáról.

16 fejezetből és epilógusból áll a könyv, mindegyik fejezet egy-egy város nevét viseli, és úgy megyünk végig Federer karrierjén, hogy közben a tenisz elmúlt bő 20 évéről is részletes képet kapunk a szerzőtől.

Több mint 80 (!) interjút készített projektjéhez Clarey, ebből csak 20-at Federerrel, akivel a világ több pontján találkozott. Szerinte azért tud hőse még 40 éves kora után is aktív maradni, mert végig nyugodt és összeszedett volt, elég jól ismerte magát, így el tudta kerülni a csapdákat, melyek kiolthatták volna lelkesedése lángját, harmóniában van karrierje egészével.

Federer szeme mindig a labdán

Fotó: AFP

Mondandójának lényege, hogy Federer nem csak nagyszerű győztes, hanem nagyszerű vesztes is, akinek hétköznapi kisugárzása még emberibbnek láttatja őt. Kevés ellentmondás van benne, és alig enged betekintést a magánéletébe, sok vidámság és sportszerűség jellemzi, aki egy megosztott világban képes embereket egyesíteni. Sikerének fő összetevője a tenisztudás, de az emberi erények is a recept részét képezik.

Megismerhetjük, fiatalon milyen nehézségekkel küzdött, amíg profi játékos lett belőle, hogy milyen döntéshelyzetek előtt állt a Federer család, amelyek mind Roger útját szegélyezték. Ebben kulcsszerepe volt szülővárosának, Bázelnek, amely a legjelentősebb svájci tornának ad otthont.

Példákat láthatunk arra, hogy Federer hogyan küszködött fiatalon az érzelmekkel és az elvárásokkal, sokáig hiányzott belőle az önkontroll. Miközben látványos és harmonikus játék jellemezte már tizenévesen is, nagy hisztiket rendezett a pályán.

Rengeteg kukoricapelyhet evett, nem szerette a húst, a halat és a korán kelést, csak a tésztát. Fiatalkorában óriási NBA- és Chicago Bulls-rajongó volt, Michael Jordan- és Shaquille O’Neal-poszter lógott a szobája falán. Meg egy Pamela Andersonról is (pff).

Szerva itt

Fotó: AFP

Részleteket olvashatunk a körülötte dolgozókról és dolgozóktól is, a juniorkorában őt segítő, majd fiatalon, 37 évesen autóbalesetben elhunyt Peter Carterről nagyon szép bekezdések szólnak, az ausztrál edzőnek köszönheti Roger a csodálatos, egykezes fonákját is.

Emlékezhetünk, amikor Federer 2001-ben legyőzte Wimbledonban a torna egyik egyeduralkodóját, Pete Samprast. Clarey onnan datálja, hogy a svájci visszafogta az indulatait, nagy önuralmat tanúsított onnantól a pályán. Karriert meghatározó pillanat lett, amikor eldöntötte, hogy változtat a viselkedésén.

Tíz kedvenc idézetünk a könyvből

"Sosem felejtem el, amikor az egyik tornára megvettük a James Bond Nintendo-játékot, és amikor nem tudott átjutni valami kapun, felhívott. ’Peter, nem tudok átmenni ezen a tetves kapun.’ És miért engem, hívsz? – kérdeztem. Nekem lövésem sincs róla! Egy órával később újra hívott: ’Megcsináltam!’ Egy nap alatt végigjátszotta az egész játékot, ami másnak talán egy hónapig is eltartott volna." (Peter Lundgren)

"Teli tüdőből énekelte a Backstreet Boys dalait." (Mirka Federer a férjéről)

"Federer az a srác, akivel szeretnéd, hogy a lányod randizzon. Safin az, akivel a lányod szeretne randizni."

Federernél nincs olyan, hogy látni sem akarja a teniszt

Fotó: AFP

"Azt hiszem, az emberek észre sem veszik Roger gyilkos ösztönét. A meccs előtt hihetetlenül nyugodt, arról beszél, hogy ’gyere el egyszer, nézd meg a csodás svájci tájat, gyönyörűséges és blablabla, aztán kimegy a pályára és szétrúgja a seggedet." (James Blake)

"Nadal az összecsapás előtti rituáléival, a folyosón végrehajtott kenguruugrásaival megfélemlítette ellenfeleit. Federer sokkal inkább hasonlított a 007-es ügynökre, ugyanolyan halálos volt, de erőfeszítés nélkül semlegesítette a fenyegetéseket, és mindig időben érkezett egy koktélra."

"A rendszerint derűs Roddick időnként tud nyegle és epés is lenni. Nem állja az ostobákat, de nem is mindig ismeri fel őket, és míg Federer játéka maga a mozgásba oltott költészet, Andyé az ökölbe szorult próza.”

"A tenisz a megfelelő méreg és az azt semlegesítő ellenméreg kereséséről szól.”

"Federer és Nadal egy idő után barátokká és ATP-szövetségesekké váltak. Federer és Djokovic munkatársak lettek, akik ugyanarra az előléptetésre hajtanak.”

"Amit a legjobban irigylek tőle, az nem a tenisztudás és a címek, hanem az a könnyedség, amivel létezik. Vannak emberek, akik ugyanolyan nagyszerűek különféle sportágakban, mint Roger, de kizártnak tartom, hogy Jordan vagy Tiger hasonló fesztelenséggel tudná élni az életét nap mint nap.” (Andy Roddick)

"A labda megütésekor az arcizmok rezzenetlensége rengeteg mindenről mesél. A tenisz számára természetes, erőfeszítés nélküli cselekvés: a teste és az elméje kiterjesztése. Ez nagyon egyedi dolog, kétlem, hogy látunk valaha hasonlót.” (Ella Ling, teniszfotós)

A könyv nyelvezete és stílusa, a metaforák és hasonlatok rendkívül olvasmányossá és élvezhetővé teszik a szöveget. Már az alapanyag, Federer pályafutása önmagában is bámulatos, a Christopher Clarey interpretálásában pedig még inkább az.

Samprasszel kezdődik az a sorminta, amellyel a könyv írója bemutatja Federer főbb riválisait, legfontosabb tornáinak és meccseinek ellenfeleit, akik mind nyilatkoznak is Rogerről. A kiemelt mérkőzésekről több oldalas összefoglalót olvashatunk.

Az a fonák!

Fotó: AFP

Lleyton Hewitt, Andy Roddick, Andre Agassi, Marat Safin, Rafael Nadal és Novak Djokovic mind nagy teret kapnak, izgalmas kulisszatitkokról rántja le a leplet velük való rivalizálásból Clarey. A könyv egyik különlegessége, hogy Federer legnagyobb ellenfeleivel vívott meccsei jelentik a kilométerköveket, amelyek tagolják az egyes fejezeteket. Ezek emlékezetes felidézése szakítják meg a riválisokról felskiccelt portrék, 2020-ban és 2021-ben is készített interjúrészletek.

Ezek közül kiemelkedik a 37 oldalra rúgó Federer-Nadal párharc elemzése, a Samprasszel való barátságának kialakulása, a 20 oldalas Federer-Djokovic saga. Az egyik legjobb mellékszereplőnek pedig Roddick bizonyul az egyszerre érett, találó és vicces jellemzéseivel. Persze Roger és Mirka kapcsolatáról, a családi életükről is jó nagy adagot kapunk.

Ahogy az összes eddigi tréneréről, az edzőváltások körülményeiről is sokat megtudhatunk, Severin Lüthi, Ivan Ljubičić és ügynöke, Tony Gidsick rövid jellemzését is megkapjuk. Külön fejezet szól a svájciak 2014-es Davis-kupa-győzelméről és a Laver-kupa létrehozásáról.

20 éve nézhetjük, ahogy Federer gyakran fakad könnyekre vereségek és győzelmek – idővel inkább utóbbiak – után, kiterjesztette a férfi bajnokok érzelmi határait, nyíltan kezelte az érzelmeit. E sorok írója ezt szintén nagyon szereti ebben az emberben, és Clarey is nagy pozitívumként említi. Hiába, a legjobb dolgokon bőgni kell.

Wimbledon királya

Fotó: AFP

Az is a könyv erényei közé tartozik, hogy a szerző árnyalja a Federerről kialakult abszolút pozitív képet, és olyan véleményeknek is helyt ad, amelyek nincsenek Roger hasznára. Ilyen Paul Dorochenko, a svájci régi erőnléti edzőjének jellemzése:

"Az a Federer, akit ma a pályán látunk, egy gondosan megalkotott termék, a Nike marketinggépezetének terméke, amelyek jelképezi azokat az értékeket, amiket mi a teniszben látni szeretnénk: az úriemberhez illő viselkedést és hasonlókat. Csakhogy mélyen legbelül Federer soha nem volt úriember. Ő harcos. Egyáltalán nem győz meg, amikor mosolyogva keze nyújt Nadalnak.” Clarey több más példát is hoz arra, amikor Federer megmutatta kevésbé diplomatikus oldalát.

18. és egyben legvalószínűtlenebb Grand Slam-címe, a 2017-es Ausztrál Openen aratott győzelme még a 2009-es Roland Garros-sikerénél is meglepőbb volt. Maga Federer ezt a kettőt és a 2003-as wimbledoni elsőségét sorolja három legnagyobb eredménye közé.

Olyan vicces pillanatokról is értesülhetünk, mint amikor a 2017-es AusOpen megnyerése után Federer elvitte a Norman Brookes Kupa másolatát a családi fondüzésre és fotózásra az Alpokba. "Normannek hívom. Vacsoráztunk Normannel, és rengeteg időt töltöttünk együtt.” – mesélte Roger. Mint amikor Kirk a Gilmore girlsben megnyerte a táncmaratont, és másnap a hatalmas trófeájával mászkált a városban, azzal ült be a kávézóba, drágámnak és kicsikémnek becézve a díját.

"a föld csak az ég salakja/s rajta minden csak tenisz (Parti Nagy Lajos)

Fotó: AFP

Roger Federer épp a negyedik térdműtétje után lábadozik, és még nem tudhatjuk, sikerül-e neki a visszatérés 40 évesen. De hogy mi tette lehetővé, hogy ő ma az egyetlen, egyesben még aktív teniszező az első Grand Slam-tornája, az 1999-es Roland Garros mezőnyéből?

Clarey szerint az elméjének feldolgozási sebessége, különleges mozgáskoordinációja, mert az ütője mintha a keze kiterjesztése lenne. Higgadtsága és pókerarc, és hogy nem megy le egy bizonyos szint alá viselkedésben. A nagy nyomás alatt mutatott minőségi játéka. A lazasága a kulcsa harmonikus mozgásának, természetes erejének, a képességének, hogy varázsoljon mozgás közben a varázspálcájával.

Kreatív és gyakran lehengerlő erő jellemzi. Szívós versenytárs, a közönség kedvence, egy megingathatatlan optimista, némi pragmatikus beütéssel. Ez a csomag tette lehetővé, hogy példakép és szerepmodell vált belőle.

Federer visszatérése a korábbi szintre hihetetlen lenne McEnroe szerint

"Nyertem egy rakás tornát, sokat el is vesztettem, valahogy úgy érzem, a dolgok egyensúlyban vannak. Tudnék mondani jó néhány példát, amikor nyertem, miközben nem kellett volna, és olyat is, amikor a nagy pillanatokban elbuktam. Ezeket többször nyerem meg, mint ahányszor nem, de motivál a tudat, hogy ilyesmi megtörténhet, és végül úgyis minden egyensúlyba kerül.” – jelentette ki egy helyütt hősünk.

Roger Federer játéka már elsőre megragadta az ember figyelmét, és többé el sem eresztette. Senkinek a játéka nem volt ennyire kellemes a szemnek, mint az övé. Ezzel lett része a kollektív memóriabanknak.

Öröm, élvezet és kiváltság a kortársának lenni.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.

Mutua Madrid Open