Berobbanó szupertehetségek és az év legvadabb sztorija: öt új 1000-es bajnokot avattak a férfiaknál 2025-ben
Publikálva 27/12/2025 - 07:30 GMT+1
Azon senki sem lepődött meg, hogy Jack Draper 1000-es bajnok lett, de tulajdonképpen Ben Shelton és Casper Ruud sikere sem tűnt teljesen valószínűtlennek. Jakub Menšík győzelme már nagyobbat szólt Miamiban, az év legvadabb teniszsztoriját azonban a sanghaji torna hozta el, ahol egy 200-on kívüli, javarészt ismeretlen játékost győzött, akinek még a selejtezőben sem volt fix helye.
Potyogtak a könnyek Sanghajban - Unokatestvérek játszották a döntőt, úgy érzik, mindketten nyertek
Videó forrása: SNTV
Jack Draper – Indian Wells
Draper tehetsége attól a pillanattól kezdve nyilvánvaló volt, hogy megérkezett a profik közé. ATP-szinten 2021-ben mutatkozott be, amikor a világranglistán még 300-on kívül jegyzett tehetség a füves pályás szezonban több versenyen szabadkártyát kapott. Queen's-ben egészen a negyeddöntőig menetelt, miután Jannik Sinnert (akkor épp a 23. helyen állt) és Alexander Bublikot is búcsúztatta.
A britnek szüksége volt néhány évre, hogy megszilárdítsa a helyét az elitben, ehhez mindenekelőtt a sérülékenységén és az erőnlétén kellett javítania. A kemény munka kifizetődött, 2024 nyarán már a potenciájának megfelelően teniszezett, lejátszotta karrierje első Grand Slam-elődöntőjét a US Openen, Bécsben megnyert egy 500-as versenyt, az évet pedig a 15. helyen zárta.
2025-nek ő volt az egyik játékosa, akitől komolyabb robbanást várt a szakma, és ez tulajdonképpen meg is történt. Miután a felkészülését lelassította egy kisebb sérülés, az Australian Openen még nem volt csúcsformában, Dohában azonban már döntőt játszott (Andrey Rublev állította meg), Indian Wellsben pedig megkaparintotta a trófeát, többek között a triplázásra gyúró Carlos Alcarazt legyőzve.
Erre szokták mondani, hogy man on the mission - valóban úgy érződött, mintha Drapernek küldetése lett volna a kaliforniai versenyen. Az egész héten egyetlen szettet veszített - azt is Alcaraz ellen - pedig nem volt könnyű a sorsolása: Fonseca, Brooksby, Shelton, Alcaraz és Rune testén keresztül vezetett az út a győzelemig.
Draper egyértelműen megérkezett, még a salakos versenyeken is kiválóan szerepelt, Madridban döntőt játszott, Rómában pedig a negyeddöntőben kapott ki Alcaraztól. A brit itt már nem volt teljesen egészséges, a Roland Garros nyolcaddöntőjében elszenvedett veresége után kiderült, hogy csontzúzódással bajlódik, ezért a US Open után be is fejezte a 2025-ös szezonját.
Jakub Menšík - Miami
Draper nagy menetelését épp Menšík állította meg Miamiban, a végeredménnyel ráadásul az egész hetét jellemezni lehetne: 7:6, 7:6. A 20 éves cseh hét tie-breaket játszott Miamiban, és mind a hetet meg is nyerte, köztük a döntőbeli kettőt Novak Djokovic ellen.
"Az érzések majd egy kicsit később jönnek, még csak most kezdem el feldolgozni, hogy mennyire csodálatos hetem volt. Sőt, igazából két hetem. A játékom egyre és egyre jobb lett. Elképesztő érzés, hogy le tudtam győzni Novakot a rövidítésekben. Az ő játékán nőttem fel, miatta kezdtem el teniszezni. Elképesztő érzés, hogy már másodszor játszhattam vele."
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/03/31/4115426-83446173-2560-1440.jpg)
Tennis - New kids on the block - Jakub Mensik
Videó forrása: Eurosport
Menšík esetében a Miami Open amolyan előrehozott sikernek tűnik. Mindenki tudja, hogy nagy tehetség, akiben hatalmas lehetőségek lakoznak, de még messze nem elég kiegyensúlyozott, hogy valódi topjátékosként tekintsünk rá. Március óta 1000-es bajnoknak számít, a világranglistán volt már a 16. helyen is, Grand Slamen azonban a 3. forduló volt a legjobb eredménye, és kétszer is előfordult, hogy már a második körben kiesett.
Menšík az év második felére egy kicsit el is fogyott: Madridot követően csak három versenyen tudott legalább kettő meccset nyerni, és ha a Laver-kupát nem számoljuk, akkor a Madridi 1000-es óta nem volt egymás után három győzelme. Egy dolog biztos: 2026-ban még többet várnak a 20 éves cseh játékostól.
Casper Ruud - Madrid
A norvég esetében nem az a meglepő, hogy egy kicsit visszacsúszott a ranglistán, és 2026-ot a top 10-en kívül kezdi, hanem az, mennyire jól tudja maximalizálni a lehetőségeit. Valahol döbbenetes belegondolni, hogy ugyanannyi Grand Slam-döntőt játszott, mint Alexander Zverev, és többet, mint Stefanos Tsitsipas - két olyan teniszező, aki lényegesen tehetségesebb nála.
Ruudnek 2025-re is jutott egy nagy pillanat, és szinte már meg sem lepődik az ember azon, hogy a legkevésbé sikeres salakos 1000-es tornáján jött ki neki a lépés. Mondhatnánk persze, hogy megint csak jókor volt jó helyen - elvégre Sinner még eltiltott volt, Alcaraz pedig visszalépett - de épp ez a lényeg. A lehetőség mindenkinek adott volt, és mégis Ruud tudott élni vele, amit nem írhatunk a véletlen vagy a szerencse számlájára.
A verseny előtt - visszalépő esélyesek ide vagy oda - minden Ruud ellen szólt: a salakos szezon elején mutatott játéka, a madridi pályán elért eredményei, és pluszban még sérülés is hátráltatta. Ehhez képest döntőbe jutott, ahol egy kiváló mérkőzésen legyőzte Drapert, és két elveszített 1000-es döntő után megszerezte pályafutása első Masters-címét.
"Régóta vártam erre, ez volt az egyik nagy cél, amiről gyerekkorom óta álmodoztam. Csodálatos érzés, hogy elértem, ráadásul így. Nagyszerű mérkőzés volt. Tudtam, hogy Jack az egész évben és ezen a versenyen is fantasztikusan teniszezett. Tudtam, hogy ha nem veszem elő a legjobb játékomat, akkor le fog mosni a pályáról. Szerencsére kiválóan teniszeztem."
Ben Shelton - Toronto
Ben Shelton a nagy meccsek és nagy tornák embere. Tipikusan az a játékos, aki kimondottan szeret nagy színpadon, hatalmas közönség előtt teniszezni, és az éles helyzetek általában a legjobbat hozzák ki belőle. Nem véletlen, hogy a Grand Slam-tornákon lényegesen kiegyensúlyozottabb volt, mint az ATP Touron, ahol papíron több esélye lett volna a győzelmekre.
2025 előtt mindössze kétszer volt negyeddöntős 1000-es versenyen, idén viszont négy helyszínen (Indian Wells, Toronto, Cincinnati és Párizs) eljutott legalább a legjobb nyolcig. Kanadában ráadásul meg is nyerte a versenyt - Alcaraz és Sinner ezt a tornát is kihagyták - amivel megszerezte karrierje legnagyobb címét.
Shelton menetelése minden volt, csak egyszerű nem, három meccset is döntő szett tie-breakben nyert meg.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2025/08/08/image-8215a0c6-f90b-4683-b821-3c3cd43aca26-85-2560-1440.jpeg)
Szetthátrányból fordított a döntőben, élete első Masters-trófeáját szerezte a 22 éves Shelton
Videó forrása: SNTV
A második fordulóban Nakashimával meccselt nagyot, a következő fordulóban Cobolli izzasztotta meg, a döntőben pedig Karen Khachanovval játszottak egy közel háromórás meccset. Az amerikai a versenyen két rövidítést is elveszített, a legfontosabbaknál azonban a helyén volt a feje és a szíve, és Andy Roddick 2004-es Miami Open-győzelme óta ő lett a legfiatalabb amerikai 1000-es bajnok.
Valentin Vacherot - Sanghaj
Sok őrült történetet hallottunk már a sportban, de ilyet talán még soha.
Valentin Vacherot a sanghaji 1000-es előtt a klasszikus journeyman életet élte: járta a Challengereket, itt-ott felmarkolt néhány trófeát, és nagy ritkán - általában szabadkártyával - egy-egy ATP-tornán is lehetőséget kapott. Sanghaj előtt a 204. helyen állt a rangsorban, és még azon is gondolkoztak, elutazzanak-e egyáltalán, ugyanis nem volt biztos helye a versenyen. Mármint a selejtezőben.
A monacói teniszező végül két nehéz győzelemmel (Bassavareddyt két és fél óra alatt, Draxlt két óra negyven perces csatában győzte le) túljutott a selejtezőn, amivel életében először önerőből került főtáblára egy 1000-es tornán. Már önmagában ez hatalmas lépés lett volna a karrierjében, ám utóbb kiderült: ez csak a kezdet volt azon a héten.
Vacherot ugyanis legyőzte Györét, majd Bublikot, Macháč 6:0, 3:1-es állásnál feladta, ezután jött Griekspoor, majd Rune, az elődöntőben pedig Djokovic. Ráadásul még csak nem is az volt az igazán nagy sztori, hogy egy 200-on kívüli teniszező legyőzte Djokovicot, hanem az, kivel találkozott Vacherot a döntőben: a saját unokatestvérével, Arthur Rinderknech-sel.
Rinderknech lényegesen eredményesebb teniszező volt nála, és bár nagy sztárnak ő sem számított, az ő nevéről legalább hallott a közönség, 2021 óta folyamatosan ott volt a Grand Slam-tornákon és a többi nagy versenyen. Ennyire magas szinten neki sem voltak kimagasló eredményei: GS-en kétszer játszott 3. fordulót, 1000-es versenyeken pedig háromszor, ennél tovább azonban - legalábbis Sanghajig - nem jutott.
A döntőt Rinderknech kezdte jobban, Vacherot azonban eléggé belelendült a fordításokba, a fináléig vezető úton öt meccsen is elvesztette az első szettet. Hiába volt a monacói lábában sokkal több meccs, végül a döntőben is sikerült ledolgoznia a szetthátrányát, a harmadik szettben pedig már egyértelmű erőnléti fölényben volt az unokatestvérével szemben.
Vacherot lett az ATP történetének harmadik selejtezős 1000-es bajnoka, emellett egy sor mérföldkövet is elért: ő az első monacói Masters-győztes, egyúttal a legalacsonyabban rangsorolt játékos, aki versenyt nyert ezen a szinten. A monacói a sikerével nem csak a ranglistán ugrott nagyot, de anyagilag is nagyon jól járt: azon a héten több mint kétszer annyit tett zsebre, mint azt megelőzően összesen.
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés