Távozik az edző, aki kemény pályán is klasszist faragott Thiemből – íme, a legnagyobb sikereik

Dominic Thiem szombat este bejelentette, hogy a jövő héttől kezdődően már nem Nicolás Massú segíti a felkészülését. A játékosként kétszeres olimpiai bajnok chilei 2019-ben csatlakozott az osztrákhoz, és nagy szerepet játszott abban, hogy a következő két szezon során Thiem levetkőzte magáról a salakspecialista jelzőt. Együttműködésük csúcspontja a 2020-as US Open-győzelem volt, de nyertek 1000-es versenyt is együtt, és összesen hat nagy döntőben szerepeltek.

Thiemnek ebben az időszakban még arra is volt esélye, hogy világelső legyen, 2021-től kezdve azonban már nem tudta tartani ugyanazt a szintet. Azon a nyáron a csuklója is megsérült, a felépülés pedig sokkal több időt vett igénybe, mint azt bárki is gondolta volna. Idén 13 mérkőzésből 3-at nyert meg az osztrák, ez alapján egyik fél részéről sem váratlan, hogy a váltást látta a legjobb megoldásnak. Thiemet mostantól Benjamin Ebrahimzadeh készíti fel, aki korábban Angelique Kerberrel is dolgozott.

Az alkalmat mindenesetre megragadtuk arra, hogy felidézzük a Thiem-Massú páros legemlékezetesebb meneteléseit.

Salakon már a világ egyik legjobb játékosának számított, amikor 2019 elején Thiem felkérte Massút, hogy csatlakozzon a csapatához. Az osztrák számára nem indult jól az év: az Australian Openen kénytelen volt feladni a második fordulós meccsét, majd Buenos Airesben és Rio de Janeiróban sem tudott címet védeni. Az Indian Wells előtti két hét során Thiem a brazíliai hőségben, gyors kemény pályán edzett, a mini felkészülést pedig pályafutása addigi legnagyobb sikere követte.

Thiemnek voltak már salakos döntői Masters-versenyeken (mindkettő Madridban), szabadtéri kemény pályán azonban negyeddöntő volt a legjobbja ezen a szinten. Azon a héten viszont egészen kiválóan játszott, a Milos Raonic elleni elődöntőben veszített először szettet. Miután legyűrte a kanadai teniszezőt, a fináléban Roger Federerrel találkozott, akit 3:6, 6:3, 7:5 arányban legyőzött, megszerezve ezzel karrierje első 1000-es győzelmét.

„Apró dolgokat változtattunk meg” – magyarázta Massú, aki arra biztatta Thiemet, jobban variálja a játékát, és próbálja rövidíteni a pontokat. „Az a verseny fektette le az alapokat. Fejlődött a gyors kemény pályákon, és igazából ezért is hívott.” Thiem játéka versenyről versenyre sokoldalúbb lett, többször röptézett, amit egyértelműen az edzőnek tulajdonított. „Nagyon sokat változtatott a játékomon. Kiszámíthatatlanabbá tette a teniszemet.”

2017 és 2019 között Thiem volt a második legjobb salakpályás teniszező a világon, csupán az a feladvány bizonyult megoldhatatlannak, amibe mindenki másnak beletört a bicskája: Rafael Nadal. Az osztrák 2017-ben a Roland Garros elődöntőjében, 2018-ban pedig már a döntőben kapott ki a 14-szeres bajnoktól, és 2019-ben is őt kellett volna legyőznie. Tenisz tekintetében talán itt állt a legközelebb a spanyolhoz, egy szettet elcsent tőle, a harmadik játszmára azonban elfogyott.

A történethez hozzátartozik, hogy Thiem sorozatban a negyedik játéknapon lépett pályára, a Djokovic elleni elődöntőt követően pedig 24 órája sem volt felkészülni a fináléra. Utólag azonban leszögezte: nem ezért kapott ki. „Mivel egy Grand Slam-döntő volt, nem éreztem a fáradtságot, de négy ilyen nap nyomot hagy egy ennyire hosszú versenyen. Azonban egy olyan sráccal játszottam, aki 12-szer nyert itt, szóval nem ezért kaptam ki.”

Indian Wells ide vagy oda, ez volt az a verseny, ahol igazán megmutatta, kemény pályán is a legszűkebb elithez tartozik, a csoportkörben ugyanis Roger Federert és Novak Djokovicot is legyőzte (a tét nélküli, Matteo Berrettini elleni meccset elveszítette), az elődöntőben pedig a címvédő Alexander Zverevet búcsúztatta. Ezek után megérdemelte volna a vb-címet, ám a címet végül Stefanos Tsitsipas elcsente tőle.

A menetelés során a Djokovic elleni volt a legemlékezetesebb találkozó, ugyanis úgy győzte le a szerbet, hogy a döntő szett tie-breakben 1-4-ről jött vissza. Nem csak azért volt fontos győzelem, mert ezzel biztosította a helyét az elődöntőben, de ez volt az első kemény pályás győzelme Djokovic ellen. Ráadásul olyan módon hajtotta végre a bravúrt, amire nagyon kevesen voltak képesek az előző évtizedben: egyszerűen kivette az ütőt a szerb klasszis kezéből a meccs kulcspillanataiban.

- mondta a meccs után Djokovic.

Ez volt talán az első olyan keménypályás Grand Slam, amelyen Thiem a legnagyobb esélyesek egyikének számított. És ez volt az a Grand Slam, amelyen valószínűleg élete legjobb teniszét játszotta. Az osztráknak voltak problémái a torna első felében, a világranglista-140. Alex Bolt 2-1-re vezetett szetteket tekintve, utána viszont viszonylag simán búcsúztatta Taylor Fritzet és Gael Monfilst. A nyolc között Nadalt, az elődöntőben Zverevet győzte le, ötből öt tie-breaket megnyerve ellenük.

Thiemre a döntőben egy ismerős feladat várt: minden idők egyik legjobbja a kedvenc versenyén, olyan környezetben, amelyben soha nem kapott még ki. Aznap sem, de nem sokon múlt, az osztrák 2-1-re vezetett szetteket tekintve, ám ahogyan az lenni szokott, Djokovic a kritikus pillanatokban vette elő a legjobb teniszét. A találkozót követően a szerb is kiemelte: igen mélyre kellett ásnia, hogy megfordítsa a találkozót.

Thiem lendülete nem tartott sokáig, a koronvírus-járvány ugyanis elsöpörte az idény nagy részét, a US Openre azonban többé-kevésbé visszatért a profi tenisz. Az üres stadionok miatt kissé steril környezetben zajlottak a meccsek, de az osztrákot ez sem zavarta meg, végig rendkívül kiegyensúlyozottan játszott. Djokovic kizárását követően pedig a torna első számú esélyesévé lépett elő, és ennek megfelelően be is jutott a döntőbe, ahol Zverevvel találkozott.

Teniszt tekintve a Daniil Medvedev elleni elődöntője sokkal emlékezetesebb volt (talán a legszínvonalasabb meccs a tornán), a döntő viszont inkább az idegek harcáról szólt. A meccs első felében Thiem játszott mélyen a tudása alatt, a 2-0-s vezetést követően Zverev ijedt meg a győzelem gondolatától, a döntő játszma pedig már mindkét részéről egy masszív hullámvasút volt. Thiem mindenesetre valahogy lezárta a meccset, és Grand Slam-bajnok lett.

A sorozatterhelés megtette a hatását, így a Roland Garroson a negyeddöntőre elfogyott, az ATP Finalsre azonban összeállt a formája, és szinte kottára pontosan megismételte a 2019-es menetelését. Ezúttal a csoportkörben valamivel könnyebb dolga volt, előbb visszavágott Tsitsipasnak az egy évvel korábban elszenvedett vereségért, majd legyőzte Nadalt két szoros játszmában. (A már tét nélküli harmadik meccsét megint elveszítette, ezúttal Andrey Rublev ellen).

A négy között Djokovic várt rá, akivel még az előző évinél is emlékezetesebb meccset játszottak, mindegyik szett néhány labdameneten múlott. A döntő játszma tie-breakjében ezúttal 0-4-ről jött vissza az osztrák, és sorozatban második évben jutott be az ATP-vb döntőjébe. Megnyerni azonban ezúttal sem sikerült a trófeát, Medvedev ugyanis ihletett formában játszott az egész héten, és megverte a világranglista első három helyezettjét egyazon versenyen.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.