Ivo Karlovic a mezőny egyik legszimpatikusabb játékosa. Bár hamarosan 42 éves lesz, továbbra sem szabad őt félvállról venni. Ennek egyik oka a még mindig ellenállhatatlan adogatása, a másik pedig a szíve, ami rendíthetetlenül viszi őt előre. A horvát óriás a 

Behind The Racquet

 oldalán mesélt a gyerekkoráról és koronavírus-járvány alatt általa tapasztalt nehézségekről is. 


Negyvenegy éve élek itt a Földön. Hatéves koromban fogtam először ütőt a kezembe, de akkor még nem igazán szerettem a teniszt, néhány évvel később azonban beleszerettem a sportágba. Jugoszláviában nőttem föl a háború alatt. Néhány játékosnak sikerült ugyan elhagynia az országot, de nekünk többieknek nem volt valami sok pénzünk. 
Hónapokig alig ettünk valamit, és alig jártunk ki az utcára, mert folyamatosan repülőgépek voltak a város fölött, és nekünk a föld alatt kellett menedéket találnunk. Ha valahol megláttam egy üres pályát, azonnal rohantam edzeni. Tizenhárom éves koromig kosaraztam is. Magas voltam, jól mozogtam, úgyhogy az edzőim tizennyolc évesek ellen játszattak. De én ezt nem szerettem. Ki tudja, talán eljuthattam volna az NBA-be is. 
Tokyo 2020
Tokió 2020 - Australia - Italy - Tenisz – Olimpiai főhírek
10 ÓRÁJA
Huszonegy évesen lettem profi, és három évig a 300. hely környékén tanyáztam. Haragudtam magamra, mert a kortársaim előrébb tartottak, mint én. Nem volt edzőm, úgyhogy egyedül utaztam. Azt fontolgattam, hogy hagyom a fenébe az egészet, még azelőtt, hogy igazán befutottam volna.
A teniszben nem lehetsz realista. Muszáj, hogy álmodozó legyél, másképp nem megy. Amikor fiatal vagy, akkor boldog vagy és lelkes, és közben arról álmodsz, hogy világelső lesz belőled. Aztán idősebb leszel, rájössz, hogy az út baromi nehéz és szerencse is kell ahhoz, hogy elérhesd, amit szeretnél. 
Ivo Karlovic 40 éves és még mindig imádja az ászokat | Eurosport
A New York Open tenisztornának helyszínt adó Nassau Coliseumtól nem messze, a Long Island Marriott lobbijában ül Ivo Karlovic. A legtöbb arra járó észre sem veszi, de Karlovic így szereti. Halk, szerény, félrevonuló alkat, 211 centiméteres magassága ellenére sem az a típus, aki középpontban akar lenni.
Ahogy haladt előre a pályafutásom, a tenisz monoton rutinná vált az életemben, úgyhogy kemény motivációs gondjaim voltak. Még mindig tudok súlyt emelni, még mindig úgy futok, mint tíz évvel ezelőtt, mégis elbizonytalanodtam saját magamban. Az emberek ugyanis azt kezdték el mondani, hogy túl öreg vagyok már. Az elmúlt hónapokban nagyon nehéz volt nézők nélkül versenyezni. 
Fontosnak tartottam, hogy még az aktív pályafutásom alatt legyenek gyerekeim. Azt akartam, hogy lássanak engem Grand Slam-tornákon játszani. A lányom kilenc éves, a fiam három. Ők az elmúlt nyolc hónapban hozzászoktak ahhoz, hogy sokat vagyok otthon. Nagyon rossz most versenyekre utaznom, mert nem szívesen hagyom őket otthon.
Tokyo 2020
Tokió 2020 - Argentina - Germany - Tenisz – Olimpiai főhírek
10 ÓRÁJA
Tokyo 2020
Novak Djokovic sima sikerrel kezdte az olimpiát
12 ÓRÁJA