Djokovic mostanában csak akkor kap ki Grand Slamen, ha a feje tetejére áll a világ

Djokovicnak 2018 volt a nagy visszatérő éve, miután az előző év második felét könyöksérülés miatt kihagyta. A 2018-as Ausztrál Openen tért vissza, de a következő hetekben még erősen akadozott a játéka. A salakszezonban már mutatott biztató jeleket, de júniusra kiesett a top 20-ból is a világranglistán. Ami ezután történt, az egy elképesztő feltámadás, joggal lehet hasonlítani Federer és Nadal 2017-ben párhuzamosan bemutatott visszatérő évéhez.

Valójában azonban Djokovic feltámadása túlmutat két nagy riválisa hasonló teljesítményén. Federer valójában csak egy évre tért vissza a 2010-es évek elején elveszett Grand Slam-halmozó formájába, ez idő alatt nyert ötből három GS-t. Nadal új lendülete már tovább kitartott, de ő is elsősorban a salakszezonok dominálásához és a Garros-trófeák gyűjtögetéséhez tért vissza, ezenkívül nyert még két US Opent, azonban a két alkalomból egyszer sem kellett megküzdenie se Federerrel, se Djokiviccsal a két menetelés egyetlen igazán nehéznek nevezhető akadálya a 2019-es Medvedev elleni US Open-döntő volt, azonban az is egy könnyű meccsnek indult, hiszen a spanyol már kétszettes előnyben volt, aztán az orosz egy igazán drámai döntőt varázsolt a meccsből, és csak öt szettben kapott ki Nadaltól.

Djokovic azonban 2018-ban egy elképesztő sorozatba kezdett, az abban az évben megrendezett wimbledoni torna kezdete óta 66 meccset nyert meg Grand Slam-tornán, és csak négyet (!) veszített el. Ez azt jelenti, hogy az azóta megrendezett 11 GS-ből 7-et a szerb nyert.

A fordulópont, amely elindított ezt a sorozatot a 2018-as wimbledoni elődöntő lehetett, ahol a szerb a tenisz történetének egyik legnagyobb, és legdrámaibb meccsét játszotta Nadallal. Az ötszettes mérkőzés pénteken kezdődött, de a wimbledoni „takaródószabály” miatt nem lehetett befejezni aznap, így a játék átcsúszott szombatra, végül Djokovic 10-8-ra nyerte meg a döntő szettet. Másnap meg is nyerte a tornát, és a következő hónapokban nyújtott teljesítmények köszönhetően újra világelső lett, és egyértelműen bekapcsolódott a GOAT-diskurzusba, egyrészt a visszatérésével, másrészt például azzal, hogy Cincinattiben aratott győzelmével ő lett az első olyan teniszező, aki minden 1000-es tornát megnyer pályafutása során legalább egyszer.

Az azóta elveszített négy GS-meccs eleve rettentően kevés, de ha megnézzük ezt a négy mérkőzést, még sokkolóbb kép rajzolódik ki előttünk. 2019-ben Djokovic pályafutása során harmadszor indult el úgy a Garroson, hogy amennyiben megnyeri, megcsinálja a nem naptári Grand Slamet (2015-ben már sikerült neki, 2011-ben viszont az elődöntőben kikapott). Ebben az évben az elődöntőben Dominic Thiemmel kellett játszania, a mérkőzés a rossz időjárás két napig tartott, pénteken kezdték, de csak szombaton tudták befejezni. Az osztrák öt szettben jutott a döntőbe, 7-5-re nyerte meg a döntő játszmát.

Djokovic második veresége az elmúlt három évben a 2019-es US Openen volt, a negyedik fordulóban két szettes hátrányban volt Stan Wawrinka ellen, amikor feladni kényszerült a mérkőzést.

A következő Djokovic-vereség szintén a US Openhez köthető, és egy igencsak emlékezetes eset kapcsolódik hozzá. Erre már biztosan sokan emlékeznek, tavaly New Yorkban a negyedik fordulóban, a szerb a Pablo Carreno Busta elleni meccsen, miután elveszített egy gémet az első szett végén, belecsapott a labdába, és épp nyakon talált egy labdaszedőt. Az eset után Djokovicot leléptették.

Az utolsó vereség, amit a szerb ebben az elképesztő három éves sorozatában elszenvedett az a tavalyi Garros-döntő Nadal ellen. Rafael Nadal azon a meccsen élete talán legjobb teljesítményét hozta salakon, ami az ő esetében körülbelül egyet jelent azzal, hogy a történelem legjobb meccsét játszotta salakon. Simán 6:0,6:2,7:5-re verte meg Djokovicot.

Ebből látszik, hogy 2018 óta igazán normálisnak nevezhető meccsen nem lehet megverni Djokovicot. Vagy az kell, hogy két naposra húzódjon a csata, vagy az kell, hogy Djokovic feladja (bár Wawrinka lehet, hogy akkor is nyer, ha a szerb egészséges, ezt sose tudjuk meg), vagy az kell, hogy leléptessék, vagy pedig minden idők egyik legjobb teljesítménye kell hozzá. Abból, hogy mennyire lehetetlenhez közeli küldetés mostanában megverni Djokovicot Grand Slam-tornán, már érthető, hogy a szerb hogyan került olyan pozícióba, hogy idén Wimbledonban azért küzd, hogy utolérje Nadalt és Federert a Grand Slam-győzelmek számában.