Bautista Agut - "Az apaság visszaadta a szüleim halálakor elveszített köteléket" - Players' Voice

Az előző három évben Roberto Bautista Agut életét meghatározták a szélsőségek. Elveszítette szüleit, Estert és Joaqínt, Wimbledonban elérte karrierje legnagyobb sikerét a 2019-es elődöntőjével, a világranglistán bekúszott a top 10-be, elévülhetetlen érdemeket szerzett Spanyolország Davis-kupa-sikerében, és elvette feleségül tinédzserkori szerelmét, Anát. 2020-ban megszületett első fia, Mini Rober, formáját pedig 2021-ben is a kiegyensúlyozottság jellemezte: Montpellier-ben és Katarban döntőbe jutott, Miamiban pedig elődöntőig menetelt.

A Players’ Voice-ban ezúttal a spanyol osztotta meg gondolatait arról, hogy a tenisz, az imádott lovai és az apaság hogyan segítették át az élet nehézségein.

- - -

Az egész életem a küzdelemről szólt. Amikor fiatalon arról álmodoztam, hogy profi teniszező leszek, sokan kételkedtek abban, hogy megvan bennem, ami szükséges ehhez, én mégis ezért harcoltam. Miután betörtem a top 100-ba, hajtottam tovább, és nemsokára a világ legjobbjaival szemben kellett helytállnom. Jó pár éve, hogy előkelő helyen állok a ranglistán, amiből számomra az a legfontosabb, hogy sikerült megtalálnom a küzdelemhez vezető utat.

Tragikus, ami a szüleimmel történt, próbálok nem belegondolni, mert attól tartok, hogy beleőrülnék. Nyilván sokszor vannak olyan napok, amikor körülöttük járnak a gondolataim, és nem fogok hazudni: nagyon nehéz. Azonban ha van egy dolog, amire a tenisz megtanított, az a küzdeni tudás, hogy a rossz napokon is muszáj felkelni, így hát most is ez történt.

Rövid időszakok erejéig előfordult, hogy fel akartam adni, de ilyenkor mindig rögvest felfedeztem magamban a küzdőszellemet. Játszottam tovább, még a világjárvány kitörését követően is sokat edzettem. A tenisz már csak olyan, hogy nem hagy leállni, a mentalitásod részese marad, ám az, hogy a Tourral járó rutin kikerült a képből, esélyem volt megélni Ana terhességét, egyúttal sok időt töltöttem a lovainkkal az istállónkban. Ők váltak a fő energiaforrásommá és a belőlük fakad a szenvedélyem, úgy érzem, hogy általuk sikerült átvergődnöm a rosszabb időszakokon.

Életem egyik, ha nem a legcsodálatosabb élménye volt, hogy tavaly szeptemberben apa lettem. Úgy éreztem, hogy azt a családi köteléket, amit a szüleim halálával elveszítettem, visszakaptam azzal, hogy elkezdtem ezt az új fejezetet Anával és a gyermekemmel.

Mindig magasan a családomat tartottam a legfontosabbnak: az a szeretet, amit a szeretteid iránt érzel, semmi máshoz nem hasonlítható. Így gondoltam ezt már a szüleim halálát megelőzően is: minden hazatérésem alkalmával láttam, hogy idősebbek lettek, ezért megfogadtam, hogy minden egyes velük töltött pillanatot élvezni fogok. Most is így gondolkozom. A közel-keleti turnéra eljött velem Ana és Mini Rober is. Csodálatos élmény, hogy láthatod a gyermekedet felnőni, hiszen ez egy folyamatos fejlődés: napról napra közelebb kerülnek ahhoz a személyiséghez, amivé válni fognak.

Ha van egy dolog, amit szeretnék átadni neki, az a makacsságom lenne. Hiszem, hogy az állandó küzdelem nagyon jó dolgokhoz vezet, egyúttal fontos átlendülni a nehéz helyzeteken. Úgy gondolom, vannak alkalmak, amikor ez segít a személyiségfejlődésünkben.

Ez az élet minden aspektusáról elmondható, legyen az nagy vagy kicsi. Az a tény, hogy Ausztráliában nem sikerült jól játszanom arra ösztönzött, hogy keményebben edzek, melynek eredményeképpen most remekül érzem magam a pályán, sikerült top 10-es játékosokat legyőznöm, és újra megízlelhettem a győzelmekkel járó pozitív érzéseket.

Két évvel ezelőtt, amikor Wimbledonban elődöntős voltam, pont úgy éltem meg a sikert, ahogyan azt megálmodtam: az a két hét ténylegesen olyan volt, mint egy valóra vált álom. Csodálatos lenne, ha ezt túl tudnám szárnyalni, de számomra most az a legfontosabb, hogy tartsam ezt a szintet, élvezzem a pályán töltött időt, és megoszthassam a sikereimet és az emlékeimet a családommal.

---

Roberto Bautista Agutot Instagramon és Twitteren követhetitek.