Balázs Attila: Megvan a teniszem a legjobb 100-ba kerüléshez

Frissítve 19/04/2021 - 11:37 GMT+2

Nincsenek könnyű évek a legjobban teniszező magyar apuka mögött, aki régóta úton van a top 100 felé, de idén megérkezhet.

Fotó: Eurosport

Balázs Attila sok sérülés, hullámvölgy és egy kétéves kihagyás után gyerekkori barátjával kezdett el készülni, aminek tavaly az első ATP-döntő és egy ranglista csúcs lett az eredménye. A magyar Davis-kupa csapat tagjaként egyéniben és párosban is pozitív mérlege van, ami nélkül a világcsoportba jutás és ottmaradás aligha jöhetett volna össze. Tehetségében mindig is benne volt, hogy egyszer eljuthat majd a világ legjobb száz játékosa közé. Ehhez most minden eddiginél közelebb van.

Két nap múlva utazol. Nagy vonalakban hogy néz ki ez az év?

A Roland Garroson és Wimbledonban szeretnék főtáblára jutni. Viszont áprilisig nincs megvédendő pontom, mert tavaly ilyenkor sérült voltam, így úgy döntöttünk, hogy inkább kisebb tornákon próbálunk minél több pontot szerezni. Például az Ausztrál Open selejtezője helyett két kisebb Challengeren fogok játszani Thaiföldön hamarosan.

Mutua Madrid Open

Rafael Nadal villámgyőzelemmel mutatkozott be Madridban - videó

00:02:04

11 órája

Kemény pályán?

Igen, januárban még csak kemény pályás tornák vannak. Az első salakos versenyek februártól vannak Dél-Amerikában. Az egy erős hónap lesz: a tervek szerint Argentínában, Brazíliában, Chilében fogok kvalizni kisebb ATP-tornákon.

Mostantól, hogy vége a felkészülési időszaknak, nem nagyon leszel itthon. Egy évben körülbelül mennyit tudsz a családdal tölteni?

Nem sokat. Ha mindenféle versenyt beleszámolunk, körülbelül 30-35 hetet vagyok távol, 10-15 hetet itthon. Nemrég váltam el, ami szintén nem könnyítette meg, hogy sok időt tudjak a kislányommal együtt tölteni. De amikor itthon vagyok, igyekszem minél többet vele lenni.

A tenisz életforma volt a fő problémaforrás?

Nem csak ez, de az tény, hogy a sok utazás nem könnyítette meg a helyzetünket.

A kislányod születése hogyan hatott rád mint emberre, és mint játékosra?

Nagyon pozitívan. Én anno már egyszer abbahagytam, 26-27 éves koromban edzősködtem két évet, és amikor visszatértem, utána született nem sokkal. Jó érzés úgy játszani, hogy van egy gyermekem.

Három évesen érti már, hogy apa mivel foglalkozik?

Talán már kapizsgálja. Tudja, hogy sportolok, ismeri a teniszt, párszor le is jön velem a pályára. Még szerintem teljesen nem állt össze neki, de nagyjából már igen.

Miért hagytad abba pár évvel ezelőtt?

Sérült voltam sokat, ami miatt folyamatosan fájdalmaim voltak. Emellett se edzőm nem volt, se olyan környezet, ami motivált volna. Nem is volt jó a ranglistám, emiatt Future-tornákon tudtam csak indulni. De ötszázadik hely környékén lenni nem volt túl kifizetődő. Szóval elég kilátástalannak tűnt minden akkoriban, és kényelmesebbnek láttam, hogy egy kicsit inkább edzősködjek, ami mellett utazni se kellett, amit amúgy sem szeretek. De két év után változott sok minden. Lettek versenyek: sorban tudtam itthon Future-tornákon játszani, majd később lett itthon Challenger- és ATP-torna is. A szövetségtől kapott szabadkártyákat is jól ki tudtam használni szerencsére. Akkoriban lett a Budai Tenisz Centrum is, ahol most beszélgetünk. Az ilyen dolgok azért meg tudják hozni egy játékos kedvét.

Ati (1 of 1).jpg

Fotó: Eurosport

Mennyire volt magától értetődő, hogy profi játékos lettél?

Amikor a gyerekteniszből átmentem a felnőttbe, és 17 évesen Future-tornákon játszva a 300. hely környékén zártam az évet, a szüleimmel együtt úgy láttuk, hogy reális lehet a top 100 is. Ekkortól kezdtem én is még komolyabban venni ezt az egészet.

Most még reálisabbnak tűnik. Szerinted mi kell hozzá idén?

Igen abszolút. Most 130. vagyok, és áprilisig nem esik ki pontom, szóval az év elejét nagyon meg szeretnénk húzni, ezért is vállalok be keményebb túrákat is. Ha a sérülések elkerülnek, meg jó formában leszek, akkor egy-két kiemelkedő eredmény elég lehet hozzá. Persze kell egy kis szerencse is, de szerintem nem lehetetlen. Elsősorban úgyis rajtam múlik.

Mivel jobb egy ranglista ötvenedik, mint egy százötvenedik játékos?

A kiegyensúlyozottság a kulcs. Egy 150-200. játékos teniszben talán nem is gyengébb, de csak egy-két tornán vagy rövidebb időszakban tudja a legjobbját nyújtani. Ezzel szemben egy top 50-es az év nagy részében stabilan tudja hozni az eredményeket. Talán jobb a csapat körülötte, profibb a háttérmunka, talán nem annyira sérülékeny, talán jobban bírja a monotonitást, talán kevésbé ingadozó a magánélete. Összetett dolog nagyon. Én is sajnos ezért nem voltam még sosem a legjobb száz között, mert ritka volt, hogy legalább hat-nyolc hónapot problémamentesen végig tudjak játszani. Vagy a magánéletemben volt gond, vagy megfájdult valamim, vagy csak gyenge voltam és egy kicsit ellustultam. Noha sokan mondják – és én is úgy érzem -, hogy önmagában a teniszem megvan a legjobb száz közé kerüléshez.

Főleg salakon, ahol szinte bárkivel fel tudod venni a versenyt. Ez a testalkatod miatt van, vagy azért, mert ezen a borításon nőttél föl?

Amikor elkezdtem játszani, Magyarországon 95%-ban salakos pályák voltak, mivel a kemény borítás drágább. Emiatt a játékstílusom is ennek megfelelően alakult ki, és nagyobb biztonságban érzem magam salakon, amikor több időm van az ütések között. Nem voltam magas gyerek, szóval sose volt nagy szervám, ami a kemény pályán a labdamenetek 70%-át el tudja dönteni. Nem mondom, hogy ott nem tudok jó eredményt elérni, de ha választani kell, akkor inkább a salakot mondanám.

Edződdel, Szendrei Dániellel mióta dolgoztok együtt?

Most már több mint egy éve. Érdekes történet a mienk, hiszen nagyon régóta ismerjük egymást. Padtársak és legjobb barátok voltunk az általános iskolában. Mindketten örökmozgók voltunk, és azok is maradtunk. Ő elment az öttusa irányába, engem pedig inkább a labdajátékok vonzottak. Tizenöt évvel később, amikor elkezdtem a Budai Tenisz Centrumban készülni, összefutottunk, mert ő is szokott játszani hobbiként. Meg vendéglátással is foglalkozik, és van a közelben egy pubja. Akkor éppen sérülésekkel bajlódtam, és ő sokat tudott nekem segíteni azáltal, hogy ilyen téren rengeteg tapasztalata és tudása van. Ráadásul akkor éppen nem volt senki mellettem, és mivel ő segített kijönni ebből a gödörből, mondtam neki, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk együtt folytatni? Az, hogy nem volt teniszező, nem zárja, ki, hogy ne tudnánk együtt dolgozni. Ő nem kimondottan teniszedző, hanem inkább egy bázis nekem. A menedzserem is , aki mindig ott van a pályán és utazik is velem. Egyfajta mindenes. De ha lenne olyan teniszedző, aki itt van a közelben, és tudna nekünk segíteni, az nagyon jó lenne nekünk. Viszont amíg nincs ilyen ember, addig csináljuk ketten.

Hol nincs ilyen szakember? Budapesten?

Magyarországon. Nem könnyű olyan embert találni, aki ráér, tud utazni, és akiben azt látom, hogy hozzá tudna tenni a játékomhoz. Csak azért, hogy legyen egy teniszedzőm…nem gondolom, hogy mindenképpen kell, hogy fizessek valakit.

A szövetség ilyenben nem tud segíteni?

Jó a kérdés nagyon, mert sok helyen így menne. Évek óta a második számú magyar játékos vagyok, és a Davis-kupában mindig játszottam, amikor egészséges voltam. Nagyon nagy segítség lenne, ha azt mondanák a szövetségnél, hogy „figyelj Ati, hazahozunk neked egy edzőt, fizetjük, próbáljuk meg így ezt az évet, hiszen ez most egy nagy lehetőség”. De úgy érzem, hogy nem igazán vesznek komolyan.

Pedig tettél érte: 2009 óta játszol a Davis-kupában, és pozitív a mérleged egyesben és párosban is.

Igen, mindig készen álltam, nagyon fontos nekem ez a dolog. Amikor sérült voltam, akkor is ott voltam a csapat mellett, például a németek és a csehek ellen is.

Az, hogy az ukránok elleni osztályozón már teljes csapattal álltatok ki, azt mutatja, hogy megoldódtak a korábbi problémák, nézeteltérések a csapat környékén?

Igen, úgy érzem, hogy megoldódtak. Ha minden jól megy, akkor a Belgium ellen (március 6-7; Debrecen – a szerző) is teljes csapattal fogunk játszani. Legalábbis remélhetőleg Marcinak sem lesz gond, ha salakon rendezik.

4 meccs, 4 győzelem a Fucsovics Márton/Balázs Attila páros Davis-kupa mérlege.

Fotó: Eurosport

Vele eddig négyszer párosoztatok, és mind a négyet megnyertétek (Szlovákia, Oroszország, Belgium és Ukrajna ellen). Nem merült föl, hogy más tornákon is együtt játsszatok? Hogy jöttök ki egymással?

Az a gond, hogy eddig általában mindig pont annyival voltam hátrébb a ranglistán, hogy nem tudtam azokon a versenyeken játszani, ahol ő. Ha ez nem lenne így, szerintem többször összeállnánk. Bár az is igaz, hogy - érthetően - főleg az egyéni pályafutására fókuszál, ami miatt nem valószínű, hogy minden tornán elindulnánk párosban is.

Mindenesetre sokszor esélyesebb párosok ellen is nagyon összeszokottan és magabiztosan játszottatok. Belülről hogy érezted?

Igen, amikor Marcival mindketten fölszívjuk magunkat, akkor szerintem a világon nem nagyon vannak olyan ellenfelek, akik ellen ne lenne sanszunk. Lehet, hogy nem nyerünk, de abban biztos vagyok, bárki ellen lehet esélyünk.

Az ATP hivatalos oldalán a leírásodban az szerepel, hogy ha nem teniszező, akkor snooker játékos lennél. Sőt nemrég indultál az országos bajnokságon is. Hogy megy?

Nagyon szeretem nézni, és játszom is, amikor tudom. Persze nagyon messze állok attól a szinttől, hogy élvezhető legyen ez mások számára is. Da ha majd a teniszkarrierem befejeződik, több időm lesz, ráfekszem jobban erre a sportra. Sok hasonlóság van a két játék között.

Mikor próbáltad ki először?

7-8 évvel ezelőtt kezdtem nézni a TV-ben, és nagyon tiszteletreméltónak találtam azt, ahogy azok a játékosok játszanak. Ahogy sokakat, úgy engem is Ronnie O’Sullivan játéka fogott meg elsőre, és azóta is mindig megnézem, ha játszik. Nem sokkal később én is lementem egy snooker klubba, ahol megismerkedtem néhány játékossal, akik bátorítottak, hogy menjek versenyekre is. Nagyon szimpatikus a közeg.

Volt más sport is, ami a tenisz mellett még komolyabban szóba jött?

Focizni nagyon szerettem és jól is ment. A mai napig szoktunk lábteniszezni is például. Szerintem jó lehettem volna benne, de a szüleim azt mondták, hogy túl sérülésveszélyes. Nem is azért kezdtem el teniszezni, hogy majd egyszer profi legyek, hanem mert azt biztonságosabbnak látták.