Az öt legnagyobb Grand Slam-fordítás 2018-ból

Az ATP honlapjának szerkesztői kiválasztották azt az öt fordítást, melyek szerintük a legnagyobbak, a legemlékezetesebbek, a legmeglepőbbek voltak. Őszintén szólva nehéz volna az alábbi listával vitatkozni.

A belga tie-breakben elvesztette ugyan az első játszmát a francia ellen, ám ez őt általában nem szokta zavarni abban, hogy visszajöjjön a meccsbe és fordítson. Ennek megfelelően a második szettben elég korán break-előnybe került, és kiegyenlített. A harmadik azonban megint Monfilsé lett, és ekkor már melegebb volt a pite Goffin számára, hisz a hazai közönség előtt, és kifejezetten jól játszó francia ellen kellett megpróbálnia 1-2-ről fordítani.

Szoros volt a negyedik szett, a belga négy meccslabdával is szembesült, azonban valamennyit hárítani tudta, amivel kiharcolta a döntő játszmát. Goffin pályafutása során a döntőszettes meccsei 65%-át megnyerte, ráadásul Monfils fáradtnak látszott, rövidítésekkel próbált meg operálni, miközben ő tele volt energiával. Ennek megfelelően Goffin 3 óra és 58 perc játék után 6:7(6), 6:3, 4:6, 7:5, 6:3 arányban győzött, és bejutott a legjobb 16 közé.

Mindketten azért szálltak harcba, hogy lejátszhassák életük első Garros-negyeddöntőjét. Ráadásul mindketten önbizalommal telve léphettek pályára, hisz remek évkezdeten voltak túl. Schwartzman megnyerte élete eddigi legnagyobb tornáját, a Rio Opent, Anderson pedig lejátszott három döntőt a szezon elején.

A dél-afrikai 6:1, 6:2-re vezetett, ám a meccset nem tudta lezárni. Nem tudta, pedig a harmadik és a negyedik szettben is 5:4-es előnyből adogathatott a továbbjutásért. Anderson mindkétszer elbukta az adogatását, így Schwartzman előbb kiegyenlített, majd a döntő szettet simán behúzta.

"Ez volt életem legkatartikusabb mérkőzése" - mondta az argentin, aki ekkor fordított életében először 0-2-ről.

Cecchinato párizsi tündérmeséje kis híján már az első fordulóban megfeneklett. Az olasz ugyanis 2:6, 6:7(4), 4:5-ös hátrányban volt román ellenfelével szemben. A történethez hozzátartozik, hogy Cecchinatónak mindössze négy Tour-szintű győzelme volt, mielőtt idén tavasszal tornát nyert Budapesten. Aztán a salakszezon további részében különösebb extrát nem mutatott, egészen addig, amíg meg nem érkezett a Garros salakjára.

Itt aztán végül 7:5, 6:2, 10:8 arányban megnyerte Copil ellen az utolsó három játszmát, és bejutott a torna második körébe. Ezt követően Pablo Carreno Busta, David Goffin és Novak Djokovic sem tudta útját állni, végül Dominic Thiem ellen fogyott el a tudomány és a szufla, így az elődöntő jelentette a végállomást a számára.

Azon az emlékezetes New York-i éjszakán a korábbi bajnoknak elképesztő erőket kellett mozgósítania ahhoz, hogy legyőzze a végtelen hittel és elszántsággal teniszező fiatal ausztrált. De Minaur 6:4, 6:3 arányban behúzta az első két szettet, miközben Cilic egyszerűen nem talált rajta fogást. A közönség, érthető módon teljes eksztázisban lélegzett együtt a játékosokkal, és csöppet sem zavarta őket, hogy az óra lassan elütötte az éjfelet.

A horvát kifejezetten jó mérleggel rendelkezett a US Open-ötszettesek tekintetében, és a továbbjutásra nem is maradt már más esélye, és ezt végül meg is ragadta. Azonban, amikor döntő szett 5:2-nél úgy tűnt, hogy már csak néhány ütés maradt a meccsben, De Minaur ismét elementáris tenisszel rukkolt elő. Cilic végül csak a nyolcadik meccslabdáját tudta megcsinálni, azt is már majdnem hajnali fél háromkor.

"Elképesztő hangulat volt, tiszta őrület" - mondta a horvát. "Iszonyatos küzdőszellem van benne. Kirakott vért és verejtéket a pályára. Igazából csak néhány pontra volt a győzelemtől, úgyhogy azt kell mondjam, én voltam kettőnk közül a kicsit szerencsésebb a mai napon."

A svájci pazar formában kezdte a füves Grand Slamet, és szettveszteség nélkül jutott el a legjobb nyolcig. Persze Anderson is mutatta, hogy készen áll, hisz egy kőkemény meccsen verte Monfilst a negyedik fordulóban. Azt a Monfilst, aki ellen pedig nem sok babér termett korábban a számára, olyannyira, hogy szettet is csak egyet tudott fogni ellene a meccset megelőzően.

És ekkor még nem tudhatta, hogy karrierje legnagyobb dobása még csak ez után következik.

Federernek meccslabdája is volt 6:2, 7:6, 5:4-nél. Anderson azonban saját kezébe vette a sorsát, agresszíven teniszezett, följött a hálóhoz, és a svájci nem tudott mellette elütni. Ettől kezdve egyre nőtt az önbizalma, egyre határozottabban játszott, és egyre inkább hitt magában.

Annak ellenére, hogy korábban még játszmát sem tudott nyerni Federer ellen, ezúttal ellentmondást nem tűrően, félelmet nem ismerve ment előre, és ez kifizetődött. Összesen 65 nyerőt ütve a meccsen, döntő szett 13:11-gyel elütötte a svájcit a továbbjutástól.