Valkusz Máté: A hárított meccslabdáknál már csak a szívem vitt, küzdöttem a végsőkig

Nem izgultam egy kicsit sem. Próbáltam úgy felfogni, hogy felszabadultan menjek a pályára, elvégre ez életem lehetősége és élménye is egyben. Főleg, hogy ilyen nagy arénában játszottam, mint a Kia Arena. Ezt viszont sajnos nem tudtam leküzdeni, végig nagyon görcsösen, nagyon mereven teniszeztem. Nagyon sok ki nem kényszerített hibám volt, nem tudtam önmagamat adni a pályán, amit a kvaliban végig sikerült. Egyszerűen túl ideges voltam. Nem tudtam a 100%-omat hozni emiatt a pályán.

Örültem, hogy letudtam zárni az első szettet 6:3-ra. Egy brékkel végigvittem, majd a második szettben is rögtön elvettem a szerváját, de ott játszottam egy viszonylag gyenge szervagémet. Ott jól is játszott Max, úgyhogy onnantól kezdve egy kicsit egyoldalú volt, jobban kezdett játszani, kevesebbet hibázott, jobban szervált.

Én úgy éreztem, hogy fizikailag pontról pontra mentem lejjebb. Sajnos már a meccs előtt éreztem, hogy macskás a lábam, és a pontok után is volt bennem egy ilyen görcsös, talán nem is macskás, hanem inkább ilyen savas érzet, főleg a hosszú labdamenetek után. Úgy éreztem, mintha több pihenőre lett volna szükségem, a negyedik szettben pedig már jelentkeztek a lábamban kisebb görcsök is.

Ott éreztem azt először a meccsen, hogy önmagam vagyok. Éreztem, hogy már nincs messze a vége, ki fogok kapni, és jobban el tudtam engedni a kezemet. Azt éreztem, hogy végre felszabadultan teniszezek, és egy kicsit megmozgattam még a végjátszmában.

5:5-re is visszajöttem, de ott a lábam már teljesen kikapcsolt. Rögtön jött két kettős hiba, siettetni akartam egy-egy ejtéssel is, úgyhogy a legnagyobb tanulságom ebből az, hogy a fizikális képességemet még ki kell maxolnom.

Igen, volt egy szép ütésem, amit nem mindennap lát az ember. Én is csodálkoztam. Nagy volt a szél, kellett hozzá egy kis szerencse is, de az mindig kell az ilyen ütésekhez. Remélem, majd beneveznek a top 10 ütésbe. Szóval inkább ne üssenek ennél szebbet! De az is nagyon-nagyon emlékezetes számomra, hogy a közönség próbált szurkolni neki, és annak ellenére is maxon tudtam ott játszani. 5:2-nél és 5:4-nél, amikor ő szervált, még kétszer is visszabrékeltem, úgyhogy nekem az is nagyon emlékezetes marad, az biztos.

Mindenféleképpen elhiszem. Nemrég le is győztem egy 50 körüli játékost. Itt tényleg csak annyi volt a különbség kettőnk között, hogy ő sokkal tapasztaltabb, a fontosabb helyzeteknél a stabilat hozta, míg én próbáltam egyszer-kétszer rizikósabbat előhúzni, de nem jöttek be ezek a megoldások. Ha ott egy kicsit okosabban játszottam volna, akkor lehet, hogy én nyerem ezt a meccset, a rutin biztosan segített neki.

A közönség, a hazai pálya szintén segített, és lehet, hogy ha ez Budapesten van és két nyertre megy, akkor egy sima kétszettes meccs lett volna nekem. Annak ellenére is, hogy nem voltam játékban, nem voltam felszabadult, nem tudtam elengedni semmit, a kezeim is reszkettek, szett- és brékelőnyöm volt. Ez azért önbizalmat kell, hogy adjon nekem a továbbiakban.

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!