John McEnroe – Nem nagyon fogadnék Djokovic és Nadal ellen – Legends’ Voice

Sajnos Alcaraz egy sérülés miatt nem lesz ott Ausztráliában, de nagy dolgokat várok ezektől a srácoktól, mert hiszem, hogy fantasztikus társaság lesznek. Olybá tűnik, hogy beelőzhetik azokat a srácokat is, akikre mostanáig vártunk, Alexander Zverevet vagy épp Stefanos Tsitsipast. Sokat beszéltünk arról, vajon mennyi Grand Slamet nyerhetnek, de aztán a Nagy Hármas volt az – leginkább Rafael Nadal és Novak Djokovic – akik a majoröket gyűjtögették. Egyszer-egyszer avattunk egy új bajnokot, Daniil Medvedevet és Dominic Thiemet. De továbbra is várjuk azt, akinek összejön a nagy áttörés, amelyre a jelenlegi állás szerint Alcarazt és Runét tartom esélyesnek. Hiszem, hogy ha egészségesek maradnak, számos majort nyernek, és ez talán azokra is ösztönzőleg hat majd, akiknek ez korábban nem jött össze.

Ehhez a csoporthoz sorolom Sinnert is, és Felix Auger-Aliassime is szépen fejlődött az előző hónapokban, vele kapcsolatban is arra számítok, hogy többszörös Grand Slam-bajnok lesz. Nagyon érdekes kérdés, hogy látunk-e a húszas évei közepén járó játékosok között olyat, aki képes mélyre ásni és felfedezni egy olyan fokozatot, amellyel felveheti a versenyt a 19, 20, 21, illetve Felix esetében 22 éves srácokkal. Ha engem kérdeztek, ők azok, akik lassacskán előtérbe kerülnek, és aztán a következő 10 évben dominálni fogják a teniszt.

A fiatalabb játékosokon érezni lehet, hogy félelem nélkül teniszeznek. Ebben az életkorban ez simán belefér, tulajdonképpen nem is tudsz másként játszani, ami egy darabig még kapóra is jön. Ezért lesz érdekes, hogy mire megy Alcaraz a sérülését követően, elvégre ő a valaha volt legfiatalabb világelsője a férfi tenisznek, ami elképesztő teljesítmény. Ezzel együtt az elvárások is nagyobbak vele kapcsolatban, mint egy évvel ezelőtt voltak. Rune esetében azt gondolom, hogy egy picit megelőzte magát a Roland Garros-negyeddöntővel, és amikor megérezte a nyomást, egy kisebb hullámvölgybe került. De aztán összeszedte magát, és újra megmutatta, hogy mire képes; szóval vele kapcsolatban is érdekes kérdés, hogyan folytatja a továbbiakban.

Azt gondolom, hogy az amerikai játékosok is pozitív hatással voltak egymásra, segítettek elhitetni a másiknak, hogy közel vannak az elithez. Ha egy játékost kellene kiemelnem, akkor az a társaság legfiatalabb játékosa, Sebastian Korda lenne a benne lévő potenciál miatt. Frances Tiafoe is nagyszerű fejlődést mutatott be, Taylor Fritz pedig szenzációsan üti a labdát, valódi top 10-es játékos, akiben benne van, hogy sokáig meneteljen a versenyeken. Az már keményebb feladatnak tűnik, hogy ennél is feljebb lépjen, viszont azt gondolom, kicsit meghajtotta a többieket is, ezért látni fogunk néhány amerikait a top 10-ben.

Nézzük a többieket: Zverev egy ideje sérüléssel bajlódik, ezért vele kapcsolatban az a fő kérdés, hogyan tud innen talpra állni. Medvedevről azt gondolom, hogy képtelen voltak feldolgozni a Rafa elleni Australian Open-döntőt, ahol 2-0-ra vezetett a szettek tekintetében. Teljesen újra kell hangolnia a mentalitását, mivel a világelsőséget követően a hetedik helyre csúszott vissza a ranglistán, ami meglehetősen nagy visszaesés egy olyan játékostól, aki rendkívül közel volt az Australian Open-címhez.

Van, hogy egy ilyen vereséget nem tud csak úgy kiheverni az ember. Én is kikaptam Ivan Lendltől az 1984-es Roland Garros döntőjében, és már majdnem teljesen túl vagyok rajta! Átérzem, min megy keresztül Daniil, mert az egy rettentő kemény vereség volt; amikor ennyire messzire jutottál, szinte ott volt az orrod előtt, nagyon nehéz továbblépni. Nekem az volt a mázlim, hogy rögtön utána megnyertem Wimbledont, ami valamelyest enyhítette a fájdalmat, ám elfelejtenem így sem sikerült. Tanulni persze lehet belőle. És bőven van annyi tapasztalata, hogy üzemanyagként használja a folytatásban.

Az Ukrajnában zajló események és az a tény, hogy az orosz sportolók nem mehettek Wimbledonba, szintén hatással voltak rá; alapvetően mindenkire hatottak, de az ukrán és az orosz játékosok esetében különösen kényes a helyzet. Furcsa és bizonyos tekintetben szörnyű éven vagyunk túl, amely extra teherként nehezedik rá. Andrey Rublev a másik ilyen srác. Mindig jókat mondott, felszólalt a béke mellett a meccseit követően, ami csodálatos volt tőle. Mégis nyilvánvaló, hogy hatással van a helyzet azokra a srácokra és lányokra, akik ezekhez az országokhoz tartoznak.

Úgy gondolom, hogy 2023 valódi erőfelmérő lesz Alcaraz számára, aki még csak 19 éves, de már vezeti a világranglistát. Nagyszerű kölyök, remek szellemiség járja körül, emiatt sokan megkedvelték őt. Velem nem egészen ez volt a helyzet fiatalon. Imádtam azt az időszakot, amikor bedolgoztam magam a top 10-be, az volt a pályafutásom legszórakoztatóbb időszaka, de aztán eljön az a pont, amikor már te is célpont vagy, és mindenki téged akar legyőzni, mivel te vagy a legjobb. Ez teljesen más hozzáállást igényel, nem csak a túloldalon álló játékostól, de tőled is. Az elvárás és a nyomás egy része tőled származik, mivel azt érzed, fel kell nőnöd a korábbi eredményeidhez, ami sokkal nehezebbé teszi a helyzetet. Mostantól ugyanis egy Alcaraz elleni győzelem mindenki számára sokkal többet ér, mint egy évvel ezelőtt.

Kulcsfontosságú, hogy élvezni tudd a helyzetet, és közben folyamatosan keresd azt a módszert, ami segíthet a csúcson maradni. Mert egy dolog eljutni odáig, de higgyétek el nekem: sokkal nehezebb fenntartani ezt a szintet. Ez teszi ezt a három fickót, Djokovicot, Nadalt és Federert annyira nagy játékossá: pozitív hatással voltak a másik teniszére, és folyamatosan fejlődtek. Úgy gondolom, hogy ezen a téren mindenki másnál jobbak voltak, magamat is beleértve; mindenkinél, akit valaha játszani láttam.

Carlosnak már most elképesztően sokoldalú a játéka, de még érzelmileg és technikailag is lehet csiszolni rajta, és a folytatásban is hinnie kell a körülötte lévő csapatban. Az, hogy Carlos Ferrero van mellette, kicsit olyan, mintha egyenesen Istentől kapott volna ajándékot, mivel ő pontosan megérti, mire van szüksége. Nagyon érdekes lesz, hogyan fogja kezelni ezt a helyzetet.

Egy kicsit aggódom, mivel hatalmas súly ez egy 19 éves srácnak. Én 21 éves koromban, egy rövid ideig lettem világelső először, de aztán hátrébb csúsztam, és utána legalább egy-másfél év kellett, hogy visszaszerezzem és meg is tartsam egy időre. Kíváncsi vagyok, mi történik vele, képes-e fenntartani a fejlődés ütemét. Sokszor beszélnek a sophomore slump nevű jelenségről, amikor valaki a második szezonjában elmarad a várakozásoktól, és nehezen tudom elképzelni, hogy legalább részben ne történjen vele valami hasonló. Számomra az a legfontosabb, hogy a folytatásban is örömét lelje a játékban, megtalálja a módját, hogy ez megragadjon benne, és a sérülések is elkerüljék. Elképesztően atletikus, ő az egyik legfrissebb játékos, akit az előző 10-15 évben láttam.

2023-nak lesz egy másik nagy kérdése is: mennyi ideig tud még Rafa és Novak menetelni? Számomra az egész olyan, mintha csak egymással harcolnának, és az ösztönzi őket elsősorban, hogy nyerjenek még párat azt megelőzően, hogy szögre akasztanák az ütőt. Most nem is nagyon tudnék egyik játékos mellett sem tudnék állást foglalni.

Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy Novak vagy Rafa el tudja-e dönteni a GOAT-vitát ebben a szezonban. Mind a hárman lenyűgöznek. Roger Federer persze tavaly befejezte, Rafa megnyerte az Ausztrál Opent és utána a Roland Garrost… Melbourne-ben Novak, Párizsban Rafa ellen nem nagyon érdemes fogadni – és a következő szezon során is ebből indulok ki.

Novak kilencszer győzött Ausztráliában, és a tavaly történtek után érdekes lesz, hogyan fogadják őt a szurkolók és ő hogyan reagál a visszatérésre. Nálam ő az esélyes, mint ahogyan a Roland Garroson Rafa lesz az. Atyaúristen, már 14-szer győzött ott, és egészen addig ő lesz a favorit, amíg be nem fejezi a játékot.

Úgy hallottam, hogy Rafa változatlanul játszani akar, kiéhezett a játékra, amit még mindig teljes mértékben imád, Novak pedig úgyszintén elkötelezett a tenisz iránt. Lehetséges, hogy a fiatal srácok feljövőben vannak – Alcaraz nyilvánvalóan megérkezett, Rune sincs sokkal lemaradva, és remélhetőleg a többiek is szintet lépnek – szóval innentől nem lesz egyszerű dolga Novaknak és Rafának, de azért nem fogadnék ellenük.

Úgy gondolom, Novak különösképp kiéhezett a sikerre, talán ő az, akiben leginkább megvan az akarat, hogy ő legyen a GOAT, neki legyen a legtöbb Grand Slam-győzelme.

De történjék bármi, úgy érzem, hogy a generációk csatája remek szórakozás lesz a következő 12 hónap során.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.