Murraynek kedvezhet Melbourne felett az ég?

Andy Murray menetelése a 2016-os Ausztrál Openen finoman szólva sincs a figyelem középpontjában. Az esélylatolgatás tárgya sokkal inkább az elmúlt időszak dominátora, Novak Djokovic, valamint az idő múlását egyre inkább figyelmen kívül hagyó, pazar formában teniszező Roger Federer. A skótot kevesen tartják esélyesnek, mégis lehet, hogy az ő kedvére rendeződik majd Melbourne felett az ég, és ő lesz az, aki magasba emelheti a trófeát vasárnap a Rod Laver Arénában.

Ritkán fordul elő olyan, hogy a világranglista másodikja ilyen szinten mellőzve van. A legtöbb előrejelzés Nolét tartja fő favoritnak, ami még rendben is volna. Ezen kívül azonban a szakírók méltatták még Federer remekül működő támadóteniszét, Wawrinka lehengerlő agresszivitását, és Nadalt is az esélyesek közt kezdték emlegetni mondván, a spanyol most már tényleg visszatért a karavánba.

Mindeközben az történt, hogy Murray keresztülmasírozott a tábla alsó felén, míg Nadal és Wawrinka kiestek a versenyből. A skót csendben halad előre, aratott öt magabiztos győzelmet és tele van energiával a torna hátralévő részére.

Úgy tűnik, a csillagok végre úgy állnak, hogy övé lehessen a végső győzelem Melbourne-ben.

Murray közel egy évtizede ott van a tenisz közvetlen élvonalában. Eddig 30 nekifutásból 18 alkalommal jutott el legalább az elődöntőig a 2008-as wimbledoni teniszbajnokság óta, elmondható tehát, hogy a legjobb négyig vezető úton kifejezetten jó mutatói vannak. A gond az, hogy ehhez képest csak két Grand Slam trófeát tudott nyerni.

Akik leginkább az útját állták, azok a Top 3 tagjai: Federer, Nadal és Djokovic. Ellenük - kevés kivétellel - mintha falba ütközött volna. Összesen hat alkalommal bukott Grand Slam döntőt (négyet Ausztráliában), és további kilencszer kapott ki elődöntőben. Tavaly a szerb világelső ellen veszítette el az Ausztrál Open fináléját és a Roland Garros elődöntőjét, és Federer állította őt meg Wimbledonban. Az az igazság, hogy egy ún. Djokovic-Federer szindrómában szenved, amit ő el is ismert egy novemberi interjúban.

Őszintén szólva Murray eddig még sosem volt top favorit Grand Slam tornán, legjobb esetben is a 2-3 legfőbb esélyes közé szokták őt sorolni. Eddig, amikor maradandót alkotott, mindig történt valami váratlan, vagy szokatlan időjárási körülmények voltak, vagy az ellenfél nem tudott valamiért maximumot nyújtani.

Például a 2012-es US Open döntő előtt egy nappal többet pihenhetett, mint Djokovic, ráadásul a szél a fináléban határozottan jobban zavarta a szerb keményebb alapütéseit. Persze nem volt mit tenni, az égiek akkor így döntöttek. Merőben hasonló volt a helyzet a 2013-as wimbledoni döntő alkalmával is. Nole egy iszonyatosan kimerítő Del Potro elleni elődöntő után érkezett a fináléba, ahol Murrayt tovább segítette az őrületes meleg és a hatalmas erőkkel szurkoló hazai közönség.

Szóval itt van Murray 28 évesen, akit oly sokszor ütöttek már ki az utolsó pillanatban, azonban fittebb, mint valaha és mindössze két meccsre van élete harmadik major győzelmétől. A tornán eddig csupán két szettet vesztett megbízható ritörnjeinek, káprázatos elütéseinek, változatos alapvonaljátékának és hatékony röptéinek köszönhetően. Remek állapotban van, kipihent és akár két maratoni meccsre is elegendő energiával rendelkezik.

Ez a része eddig rendben is van.

Andy Murraynél kevesen örülnek jobban annak, hogy Nole és Roger egymás ellen elődöntőznek. A skót számára az lenne az ideális, ha ők ketten egy őrületesen szívszaggató, maratoni hosszúságú meccset játszanának. Egy olyan meccset, ahol az egyik nyilvánvalóan veszíteni fog, a másik pedig mind fizikálisan, mind mentálisan a végkimerülés határán még a győzelmének is alig tudna örülni. Azt azért tegyük gyorsan hozzá, hogy a párharc győztese két teljes napot pihenhet, míg a Murray-féle ág továbbjutója csak egyet.

Nyilván Andy dolga sem lesz egyszerű Raonic ellen, de ő azért az alacsonyabban rangsorolt játékosok ellen meg szokta tudni oldani a fontos meccseit. Persze kérdés, hogy a kanadai jelenlegi formája mennyire van összhangban a világranglistán elfoglalt helyével. Mindenesetre jó esélye van a skótnak arra, hogy ismét döntőbe jusson Melbourne-ben.

Ha ezt megteszi, akkor bizony már nem ugyanaz a Murray fog teniszezni a fináléban, mint, aki tavaly olyan látványosan elfogyott a harmadik szettben. Történt azóta egy s más. Hosszú idő óta először verte meg például Djokovicot, ráadásul mindezt tornadöntőben, a Rogers Cup fináléjában tette meg. Aztán novemberben Davis-kupa győztes lett, melynek köszönhetően egy óriási teher alól szabadult fel.

Tegyük azonban hozzá, hogy Andynek a meccsek alatt hagyományosan vannak gondjai önmagával. Gyakran mormog magában, súlyosabb esetekben ostorozza magát, ha valami nem úgy sikerül, ahogy eredetileg eltervezte. Mégis, az a kiegyensúlyozottság, amivel teniszezik, elegendő majdnem az egész mezőnnyel szemben. Jellemző példa az, ahogy David Ferrert verte a negyeddöntőben. Az első szettben nagyon erős volt, aztán eléggé szétszórt a másodikban, főleg a kulcspillanatokban, így el is bukta azt a játszmát. Aztán ismét jött a rá jellemző mérhetetlen kiegyensúlyozottság, amit nagyon látványos ütésekkel fűszerezett, felőrölve ezzel spanyol ellenfelét. Azaz ismét csak működött a jól bevált Murray recept.

Két győzelemre van szüksége. Az elődöntőben kell a hagyományosan stabil Andy Murray, aztán a fináléban egy olyan, aki élete egyik legjobb meccsét játssza. Akár Djokoviccsal, akár Federerrel találkozik majd, egyik sem ad majd semmit ingyen. A svájci a támadótenisz létező legszélesebb tárházát mutatta be ellene az elmúlt két évben, Nole pedig tovább javította adogatását és alapütéseit, mentálisan pedig rendre fölé kerekedett.

Murray csak az egyikükkel szembeni rossz sorozatát kell, hogy megszakítsa, és ezt meg is fogja tenni. Eddig csak kopogtatott az ajtón, ám ezúttal be fogja rúgni azt. Ezt teszik a nagyok, megvalósítják a játéktervüket, elrendezik, amit kell és felérnek a csúcsra.

Talán az esélyek most még nem Murray mellett szólnak, ám a csillagok állása folyamatos változásban van. Lehet, megint kap egy kis segítséget odafentről, melyhez hozzáteszi a saját hősies küzdelmét, hogy aztán létrejöjjön valami, amire már nagyon vár Melbourne felett az ég.