A Djokovic - Federer elé

Soha senki nem találkozott még senkivel 15 alkalommal Grand Slam tornán - az alcím erre utal - csak még mielőtt az címek bulvárfaktorát gondosan vigyázó kommentelők billentyűzetet ragadnának.

Nole Nadallal 13-szor, Fed Rafával 11-szer játszott, míg Lendl McEnroe-val 10-szer.

Ráadásul ők ketten játszották a finálét az elmúlt két Grand Slam tornán, úgyhogy bátran kijelenthetjük, ennél jobb elődöntő egészen egyszerűen nem létezhet. Ha még tupírozni akarnám, amit nem kell, ideírnám: 27 Grand Slam trófea viszonylag ritkán feszül egymásnak már a négy között. (Nem nézek utána, hogy volt-e már ilyen meccs egyáltalán, de ha volt, azt a meccset csak Roger és Rafa játszhatta valamikor.)

Ez lesz a 45. Djokovic - Federer, amit korábban Federer - Djokovicnak hívtunk, csak ugye változnak az idők, fordulnak a kockák. Eddigi 44 meccsükön 22 - 22-re állnak, és ha Nole holnap nyer, és átveszi a vezetést, akkor az előny már alighanem nála is marad.

De talán ez a legkevésbé fontos. Az sokkal inkább az, hogy bár tavaly Federer volt az egyetlen játékos, aki több alakalommal is meg tudta verni a világelsőt, de azokat a meccseket nem tudta megnyerni, melyek igazán fontosak voltak. Kikapott Djokovictól a wimbledoni döntőben, továbbá a US Open és a világbajnokság fináléjában is.  A vb egyébként sokat elmond. Fed nyert a csoportmeccsek során, Nole meg a döntőben. Ráadásul Federer nem csak tavaly, hanem 2014-ben is veszített a wimbledoni döntőben, tehát kijelenthetjük:

Nyert persze Federer azóta is, tornadöntőkben, sőt 1000-es torna döntőjében is Djokovic ellen, csak hát azért az aligha ugyanaz. Ahogyan a Berdych elleni meccs utáni interjúban is elmondta, az inspirálja igazán, hogy fogjon egy Grand Slamet a Djokovic érában is, nem pedig az, hogy ilyen-olyan tornákat. Ha visszagondolunk tavalyi két Grand Slam döntőjükre, akkor a vereségek ellenére azt is el kell mondani, hogy nem olyan reménytelen vállalkozás ez. Bár Djokovic négyben nyert mindkétszer, azért sok mindennek lehetett nevezni azokat a döntőket, csak sima meccsnek nem. És pont ezekre a meccsekre hivatkozva merem kijelenteni, hogy az az állítás, mely szerint Djokovic már csak azért is nyerni fog, mert a meccsek három nyert szettre mennek, az nem igaz. Persze Federernek jobb esélye lenne, ha csak két nyert szettre teniszeznének, de azért így sem esélytelen. Nem mintha ez bármit is számítana, de az elmúlt két meccsén sokkal jobb teljesítményt nyújtott a svájci, mint a világelső. Jó, mondjuk a szerb alighanem tudott volna jobban teniszezni a nyolcaddöntőben, ha Nishikori ellen nem csak az ütőjét kell a pályára küldenie, hanem játszania is, ám azt azért megállapíthatjuk:  ha Djokovic zsinórban a harmadik meccsén is többet ront majd, mint ahány nyerőt üt, akkor bajba kerülhet. Sőt lehet túlzó a feltételes mód, akár ki is jelenthetjük, akkor bajba fog kerülni.

Nem azon fog múlni, hogy ki milyen a hálónál, ki miként üti a fonák keresztet, vagy miként szervál (bár nyilvánvalóan ezek is nagyon fontos szempontok lesznek majd). A mérkőzés gyaníthatóan a momentumokon dől majd el. Hogy Djokovic szokásának megfelelően uralni tudja-e a fontos pillanatokat. Hogy megnyeri-e azokat a labdameneteket, melyek igazán számítanak, szinte kivétel nélkül.

Ha nem, akkor jöhet Federer.

De akkor is kell neki az első három szettből legalább kettő.

De inkább három.