Egészséges testről nem álmodhat, mégis makulátlan tenisszel búcsúztatta a világ egyik legjobbját

A tehetség néha egészen különleges módon tör magának utat. Egyesek már tinédzserként nagy versenyeket nyernek, mások egyenletesen fejlődnek, de arra is van példa, hogy valaki a karrierje második felében éri el a legnagyobb sikereit. És az sem példátlan, hogy egy játékos már szemtelenül fiatalon megvillantja a tehetségét, de utána évekre lekerül a térképről, és a kíváncsi tekintetektől távol, ismeretlen versenyek hátsó pályáin harcol az álmaiért.

Olga Danilovićot az utolsó halmazba osztotta az élet. A szerb teniszező 18 évesen megnyerte a moszkvai WTA-versenyt, a döntőben azt az Anastasia Potapovát legyőzve, akitől a juniorok között még rendszeresen kikapott. A siker nem csak Danilović karrierjében volt jelentős mérföldkő, de a győzelmével egy kicsit belenyúlt a tenisztörténelembe is, ő lett az első a 2000 után született teniszezők közül, aki trófeát szerzett a WTA Touron.

Bár a moszkvai sikerének köszönhetően a legjobb 100-ban zárta a 2018-as szezont, a következő öt évet a 200. és a 100. hely között ingadozva töltötte. Nyert néhány versenyt ITF-szinten, 2021-ben az Australian Openen és a US Openen is felkvalizta magát a főtáblára, 2022-ben döntőbe jutott Lausanne-ban, ezek a sikerek azonban délibáboknak bizonyultak, a kiegyensúlyozottan jó teljesítménnyel még sokáig adós maradt.

A 23 éves teniszező egészen kiváló sportolói géneket örökölt. Az apja Sasha Danilović egykori kosárlabdázó, aki tagja volt az 1996-os atlantai olimpián ezüstérmet szerző jugoszláv válogatottnak, és az NBA-ben is lehúzott két szezont. Nem kell tehát sokat gondolkodni azon, kitől örökölte a labdaérzékét és az atletikusságát, a fejlődésében mégis a teste jelentette a legnagyobb akadályt: egészen pontosan egy krónikus térdsérülés.

"Sosem szerettem beszélni a sérüléseimről… A térdproblémám krónikus, de mostanra rájöttünk, mik azok a gyakorlatok és kezelések, amelyek működnek nálam. Már jobban ismerem a sérülést, megbarátkoztam vele. Amennyiben a fájdalom elviselhető, megyek tovább. Amennyiben elviselhetetlen, megállok. A mérkőzések közben nem gondolok rá" – mondta egy tavalyi interjúban Danilović.

A 2024-es szezon első felét kénytelen volt kihagyni, tavasszal azonban egyre jobb formába lendült. Döntőbe jutott egy 125-ös versenyen La Bisbal d'Empordában, Madridban a selejtezővel együtt három meccset nyert, a Roland Garroson pedig – szintén selejtezősként – hat győzelmet hozott össze. A második fordulóban a torna 11. kiemeltjét, Danielle Collinst búcsúztatta, a harmadikban pedig Donna Vekićet döntő szett tie-breakben.

A ranglistán még a Roland Garros-nyolcaddöntővel sem került sokkal előrébb, így fordulhatott elő, hogy a US Openen is csak a selejtezőben indulhatott. Bár ott már az első fordulóban kikapott, ezt leszámítva remekül sikerült a nyár végétől késő őszig tartó időszak: elődöntőt játszott Hamburgban és Ljubljanában, 100-as kategóriájú versenyt nyert Cornella de Llobregatban, végül megnyerte a kantoni 250-es WTA-versenyt.

A fájdalmai miatt 2024-ben nem vállalt újabb versenyt, a holtszezonban pedig nagy hangsúlyt fektettek a térde megerősítésére. Ezek segítenek ugyan, tökéletes megoldásban azonban már régóta nem reménykednek. "Megtanultam, hogy a gyakorlatok és a kezelések segítenek enyhíteni a fájdalmat, de sosem fog teljesen megszűnni" – mondta a szerb teniszező. "Mostanra megtanulta a testem, mikortól túl sok, mennyi fájdalmat bírok el, és mennyi fájdalom kapcsolja be a vészjelzést."

Danilović jó sorozata – bár saját bevallása szerint a kemény pályás tenisz terheli meg legjobban a térdét – Melbourne-ben is folytatódott, ahol már két kiemeltet búcsúztatott. A második fordulóban a 25. kiemelt Liudmilla Samsonovát egy tekintélyparancsoló 6:1, 6:2-vel küldte haza, a harmadik körben pedig a US Openen tavaly döntőig menetelő, 7. kiemelt Jessica Pegulát győzte le két szettben egy egészen kiváló meccsen.

Pegulának nem volt különösebben jó napja a statisztikák alapján, ám ezért elsősorban Danilović totális agressziója felel. Az amerikai – aki maga is a kemény és lapos ütéseiről híres – sokszor csak utas volt a saját mérkőzésén, a fontos pillanatokban rendre Danilović volt az, aki talált valami extrát. Az első szett rövidítését például makulátlan tenisszel zárta a szerb, úgy lett az utolsó öt pont az övé, hogy négy nyerőt ütött, és csak azért nem ötöt, mert az egyikbe bele tudott kapni Pegula.

"Egészen kiválóan játszott a tie-breakben 3-3-tól. Úgy éreztem, hogy sokkal jobban bízott az ütéseiben. Nem esett vissza a szervaszázaléka sem, egyre magasabb szinten játszott. A második szettben talán volt némi esélyem az első vagy a második adogatójátékában, de minden egyes bréklabdámra nyerővel válaszolt. Minden elismerést megérdemel, nagyszerűen játszott" – értékelt sportszerűen a US Open-döntős amerikai.

Pegula arra is rámutatott, hogy a lassú körülmények inkább a szerb játékának kedveztek, és nagyon nehezen tudta kezelni a balkezes ellenfél pörgetett tenyereseit, ezzel együtt elismerte, hogy Danilović extra napot fogott ki. "Úgy gondolom, máskor sok olcsó pontot tudok szerezni a fogadásaimból, de nagyon magas százalékban hozta be az elsőket, és mivel a körülmények lassúak voltak, a labdáimból nem jöttek az olcsó pontok" – magyarázta.

Danilović a körülményekre vonatkozó megállapítással kevésbé értett egyet, szerinte a külső pályákhoz képest valóban lassabb volt a játék, de úgy érezte, most is megvolt a súlya Pegula ütéseinek. Azt viszont ő is kiemelte, hogy ezen a meccsen olyan közel a legjobbjához, mint talán még soha. "Végig higgadt maradtam és hittem az ütéseimben. Bíztam bennük, és ez volt a kulcs" – nyilatkozta a sajtótájékoztatón.

A szerb teniszező pár évvel ezelőtt még azzal került a bulvárra érzékenyebb sportsajtó címlapjaira, hogy az Atlético Madrid világklasszis kapusával, Jan Oblakkal randizik, az előző hónapokban azonban ő maga is nagy lépést tett a világelit felé. A mostani sikerével a 41. helyre jött előre a ranglistán, ami azt jelenti, hogy 2018 után újra lesz top 50-es női játékosa Szerbiának, és mivel még nem ért véget a szereplése Melbourne-ben, akár tovább is javíthatja ezt.

Egy dolog biztos: ha van még benne egy ilyen teljesítmény, Paula Badosa sem aludhat nyugodtan a nyolcaddöntős meccsük előtt.