Djokovicot megviselte a tavalyi botrány, elmondta, miért tudott talpra állni

„Nem egyszerű, erre nincs egy működő recept. Mindenki máshoz hasonlóan, akik sokat utaznak a munkájukból kifolyólag, nekem is gondot okoz, amikor nem láthatom a feleségemet és a gyerekeimet, a szüleimet, a testvéreimet…” – árulta el Novak Djokovic a Tennis Majorsnek adott interjúban. A 21-szeres Grand Slam-bajnok szerb szerint az élet minden területén az egyensúly a legfontosabb, ám – mint azt a mellékelt példa mutatja – ez nem mindig olyan magától értetődő.

A beszélgetés során Djokovic kifejtette, hogyan próbál megbirkózni ezekkel a nehézségekkel, mindig szem előtt tartva azt is, hogy alapvetően piszok szerencsés embernek mondhatja magát. A korábbi világelső arra is kitért, mit tanult az Ausztráliában történtekből, összehozták-e Nick Kyrgiosszal a közös vacsorát, és milyen rejtett csapdákkal szolgál a modern társadalom a sportolók és úgy általában az emberiség számára.

Minden nap egy új lecke. A történtekből leginkább a türelmet, az önmagadba vetett hitet, illetve a számodra fontos elvek megőrzését tudtam magammal vinni. Ausztráliában igen kemény pillanatokat éltem át, utána pedig minden oldalról támadtak, lényegében a világ valamennyi részéről, de számítottam is erre az alapján, ahogyan a társadalmunk manapság működik. Mindig szüksége van a világnak egy bűnbakra.

Azonban bármennyire is tisztában voltam a dolgok működésével, nagyon nehéz volt mindezt kezelni. A türelem és az összetartó család segített leküzdeni ezeket az akadályokat, hogy eljuthassak most idáig. Mindig igyekszem a jobbra törekedni, nyitott vagyok az élet tanításaira és erőpróbáira, úgy általánosságában ez a mottóm is.

Az összes topjátékos a riválisom, és mindig is ez volt a helyzet. Tsitsipas, Sinner, Zverev, természetesen Medvedev, illetve Nadal, aki hozzám hasonlóan veteránnak számít. Ha a fiatal játékosokról beszélünk, Carlos Alcaraz az első név, ám ő sajnálatos módon nem játszik Melbourne-ben. Őt Holger Rune követi. Mindketten 19 évesek, Alcaraz megérdemelten lett világelső, mivel fantasztikus szezonja volt. Azt gondolom, hogy ez még érdekesebbé teheti a Grand Slameket a nézők számára – amikor mindenki ott van és egészséges, drámai és lenyűgöző dolog végignézni a trófeáért folytatott küzdelmet.

Azóta ez már el is tűnt. Hogy egészen pontos legyek: 1,5-et dobtam le Adelaide-ben. Megesik az ilyen. A holtszezonban nincsenek versenyek, ezért dolgozhatunk az izomtömegen, amire a teniszben kevesebb időnk van, mint más sportágak esetében. Most ott kínálkozott az esély, és örülök annak, hogy a munka ennyire gyümölcsözőnek bizonyult. Mindig kimerítenek a versenyek, de remélhetőleg a következő napokban helyre tudom billenteni a súlyomat.

Haha, nem, a vacsora még nem jött össze, de Melbourne-ben lesz lehetőségünk bepótolni. Ami a Serbia Opent illeti: tekintve, hogy azon kevés ember közé tartozott, akik kiálltak mellettem, otthon pozitív irányba változott a róla kialakult kép, és úgy gondolom, hogy most sokan kíváncsiak lennének rá. Beszéltünk már róla, de tavaly is próbálkoztunk. Szeretnénk, ha eljönne, úgy gondolom, jól érezné magát, és sokan szurkolnának neki. Amennyiben szeretne játszani, tárt karokkal fogadjuk őt.

A tavaly történtek miatt voltak változások. Volt egy elképzelésünk, de módosítanunk kellett a terveket. Most ehhez próbálunk alkalmazkodni, és nincs meg a konkrét dátum, de valamikor az év közepén lehet esedékes. Jelenleg a szerkesztés fázisában járunk, de már közel a lezárás, remélhetőleg hamarosan láthatjuk az elkészült terméket. Rengeteg anyag gyűlt össze, sok dolgon mentem keresztül az életemben, és most még azt is mérlegeljük, hogy dokumentumfilm legyen vagy inkább sorozat.

A tulajdonságaim alapján, lehetőleg inkább az erényeimről, mint a hiányosságaimról, amelyek – mint minden embernél – nekem is megvannak. Igyekszem a lehető legteljesebb életet élni, és azt is szem előtt tartom, hogy vannak nálam kevésbé szerencsés emberek. A felnőtté válás segített abban, hogy tudatos maradjak, mindig igyekeztem emlékezni arra, hogy honnan jöttem.

Olvastam a szavait, és hálás vagyok értük, mivel jó barátom, akit kivételes srácnak és fantasztikus kosárlabdázónak tartok. Nikola Jokićcsal együtt képviseli a szerb zászlót az NBA-ben. Mindig váltunk pár szót, amikor lehetőségünk nyílik rá. Érdekes dolog betekinteni más sportolók rutinjába: az észlelésüket, az edzéseiket, a regenerációjukat, a szemléletmódjukat. A különböző sportágak között sok a párhuzam, ezért is vagyok kíváncsi, hátha be tudok építeni valamit az én szokásaim közé. Profi sportolóként mindig ott lebeg előtted az előnyszerzés iránti vágy, mert ha ugyanott maradsz, azzal valójában visszalépsz.

Sokan voltak rám hatással. Említetted Kobe Bryantet. Diego Maradonát is megismertem, sokszor beszéltünk az életről és a sportról, volt pár hasznos meglátása. Ugyanez igaz Michael Jordanre is. Ha teniszről beszélünk, akkor Pete Sampras, Andre Agassi és Boris Becker – utóbbi kettő edzőként is dolgozott velem. Minden sportágnak nagyra tartom a történelmét és azokat a legendáit, akik hozzájárultak a sport globális jelenlétéhez.

Nem egyszerű, erre nincs egy működő recept. Mindenki máshoz hasonlóan, akik sokat utaznak a munkájukból kifolyólag, nekem is gondot okoz, amikor nem láthatom a feleségemet és a gyerekeimet, a szüleimet, a testvéreimet… Nem töltök annyi időt a családommal, amennyit szeretnék. Hogy egy konkrét példát hozzak, most például egy hónapig Ausztráliában vagyok. Ez eléggé fáj, minden alkalommal elsírom magam, amikor elindulok otthonról. Van, hogy azt kívánom, bárcsak másképp működne, ugyanakkor nagyon hálás vagyok mindazért, amit az élet adott nekem – az én küzdelmem semmiség másokéhoz képest.

Próbálom szem előtt tartani ezt, de attól még nagyon is hiányzik a családom. Folyamatosan azon kapom magam, hogy az egyensúlyt keresem a feleségemmel egyetemben, ami aztán néha sikerül, máskor meg nem. Az élet már csak ilyen, épp mint a hullámok, fent és lent – az a legfontosabb, hogy hű maradjon önmagához az ember, és mindent megtegyen annak érdekében, hogy alkalmazkodjon a körülményekhez.

Én is elég sokat használom a telefont. Manapság ez a bevett szokás, teljesen normális, miközben egyáltalán nem egészséges – a sugárzás, a figyelemelterelés, a függés. Én kedvelem az Instagramot, ami egy remek alkalmazás, egyszerűen szeretem képeken keresztül szemlélni az életet. Másfelől mindig igyekszem figyelmeztetni magam, hogy ne töltsek rajta túl sok időt, megőrizve az egyensúlyt a közösségi oldalak és a valódi társadalom, a technológia nélküli, valódi emberek között.

Manapság ez nagyon nehéz feladat, mivel az emberek a világ minden részén hozzáragadtak a telefonjaikhoz, és elég kevés az interakció. Sok dolog változott azóta, hogy 20 évvel ezelőtt profinak álltam. Ez nem ideális, ezért az lenne a tanácsom a fiatal sportolóknak, találják meg a hozzájuk illő módszereket. Emellett, hogy ne használják a telefonjaikat minden este, mivel a kék fények hatással vannak az alvásra és az ébredésre. Ez az én esetemben számos tényezőtől függ: amikor úton vagyok, többet használom a telefont, hogy beszélhessek a családtagjaimmal.

Jó, hát azért én sem mindig! Követtem el hibákat hozzám közel álló emberekkel szemben is, sokszor kénytelenek a pályán és azon kívül is elviselni. Rengeteg dühkitörésem és hangulatváltozásom van, távolról sem tartom magam az erkölcs megtestesítőjének. Úgy látom, hogy az embernek nyitottnak kell lennie az életre és a tanulásra. Nem jelent gondot elnézést kérnem valakitől, amikor épp hibáztam valamiben, mert szerintem ez emberi tulajdonság. Az embernek tisztában kell lennie a hibáival, és az a jó és egészséges, ha egy kicsit meg is bánja azokat. Ezután viszont tovább kell lépni, mivel lesz még milliónyi másik hibája is.

Ez tűnt fel a mai társadalomban, különösen a nyugatiakban – az emberek elveszítették az őszinteségüket, a másik felé mutatott nyitottságukat, előtérbe kerültek a saját érdekeik és az anyagik javak, a valódi értékek pedig feledésbe merülnek. Mindez a társadalom működéséből fakad: a média minden nap elmondja, mit kell megvennünk, hogyan kellene viselkednünk, ettől vagy attól kell félnünk…

A sportot pedig a „csak az első számít, a többi mind vesztes” logika uralja, különösképpen az egyéni sportágakban. Én is a sikerre törekszem természetesen, de a siker az csak egy állomás, meg kell tanulnunk élvezni az odáig vezető utat, várni rá és megbecsülni. Igyekszem emlékeztetni magam arra, hogy élvezzem az utazást. Általánosságában jobban kellene tisztelnünk a másikat, jobban átérezni mindazt a nehézséget, amin a másik keresztülmegy. A közösségi médiában és a lelátókon mindenki rettentő bátor, viszont egészen másképp viselkednek, amikor személyesen találkoztok.

Forrás: Tennis Majors

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.