Tartozás

Íg

Ígértem még, hogy írok Murrayról, mert érdekes az ő helyzete most nagyon. Vagy szar inkább, de ezt azért olyan durvának tűnik kimondani.

Tavaly ilyenkor még el lehetett intézni, ennyivel meg ennyivel, most már nem lehet. Egyrészt mert a helyzete is megváltozott ezzel a mai vereséggel, meg azért a tenisze sem ugyanaz mint volt egy éve. Bár az utóbbi most a kevésbé fontos.

A könnyekből látszott a végén, hogy mennyire várta. mennyire vágyta ezt a győzelmet. Alighanem ők is tudták, hogy ha ma sem sikerül, akkor majd nagyon nehéz lesz. Akármilyen is az a tenisz.

Két elbukott GS döntő után bajnoknak lenni valahogy, valamikor nem egyszerű. És itt most nem számít, hogy kitől kapott ki, meg hogy hogyan, milyen tenisszel.

Csak a vereség számít.

Ivanisevic annak idején vesztett egyet Agassival, egyet meg Pete-tel szemben, és ez elég volt ahhoz, hogy az egész világ lúzerként tekintsen rá. Aztán jött egy harmadik, megintcsak Pete ellen, akkor szerintem már ő maga is. Rajta kívül, most így nagy hirtelen nem is tudnék mondani senkit akinek végül összejött úgy, hogy bukta az első kettőt. Jó, Andre persze, de annak lassan húsz éve. És ő le is írta már ennek az időszaknak a gyötrelmeit, el lehet olvasni.

Taróczy Balázst idézném: Az a teniszező, aki kihagy lehetőségeket, megtörhet.

És ez még akkor is igaz, ha valójában nem voltak lehetőségek.

Innentől Murray karrierje nem a teniszről szól, már ami a Grand Slameket illeti.

Roger szavai adhatnak neki hitet, aki azt mondta a pódiumon, hogy a játéka már megvan egy győzelemhez.