Formabontó szabályok, a jövő sztárjai – Ezért érdemes nézni a milánói világbajnokságot

Publikálva 08/11/2021 - 20:08 GMT+1

A visszalépők miatt Carlos Alcaraz a torna legnagyobb sztárja, ám nem kizárt, hogy a teljes mezőnyből is kiemelkedne a spanyolok tehetsége. Egy dolog biztos: a milánói NextGen-világbajnokság esetében nem csak egy ügyes marketinghúzásról van szó, amikor azt mondják: ez a verseny a jövőről szól.

Jannik Sinner - fotó: Marco Bertorello

Fotó: AFP

Tavaly a koronavírus-járvány miatt nem rendezték meg a férfi teniszezők U21-es világbajnokságát, idén viszont ismét összecsaphatnak a legjobb fiatalok.

Aki kíváncsi arra, hogyan nézhet ki a tenisz három-öt éven belül, a héten kezdődő milánói NextGen-világbajnokságon belepillanthat egy kicsit a jövőbe. Nem csak azért, mert az ottani játékosokból jó eséllyel meghatározó teniszezők lesznek hamarosan, de a kísérleti jelleggel alkalmazott szabályok miatt is. Összegyűjtöttünk néhány érdekességet a tornáról, köztük a résztvevőkkel, a hiányzókkal és persze az új szabályokkal.

Mutua Madrid Open

Két egykori sztár is úgy véli, Alcaraz sebessége és Sinner feje választja el őket a mezőnytől

22/04/2024 - 11:16

Tényleg a jövő - minden tekintetben

„Ez a jövő” – olvasható a torna hivatalos grafikáin. A szlogen azért telitalálat, mert kettős üzenete van: egyfelől utal a résztvevőkre, akik pár éven belül a tenisz sztárjai, meghatározó arcai lehetnek, másfelől pedig az innovatív megoldásokat is magába foglalja. A NextGen-vébén ugyanis olyan szabályokat tesztelnek élesben, amelyek idővel akár a Tour többi versenyén is felbukkanhatnak, és részben már meg is honosodtak.

Ide sorolhatjuk a szervák előtt visszaszámláló shot clockot, a törülközőtartó állványokat/kosarakat és az élő sólyomszemrendszert. Utóbbi kettő elterjedéséhez persze szükség volt a koronavírus-járványra is, de azért idővel így is, úgy is meghonosodtak volna az ATP Tour állomásain, mivel ezek a megoldások alapvetően jól vizsgáztak. Érdemes tehát ezzel a szemmel is nézni a versenyt, mert amit itt látunk, az pár éven belül akár már a nagyobb tornákon is visszaköszönhet.

Az ATP nem titkoltan azzal a szándékkal indította el ezt a sorozatot, hogy már egészen fiatal koruktól kezdve építse a játékosok ismertségét, nagyobb figyelmet irányítson azokra, akik rövidesen a mezőny krémjéhez tartozhatnak. Az eddigi tapasztalatok alapján a NextGen-vb résztvevői egy-két éven belül tényleg topjátékosok lesznek, a győztesek közül pedig Stefanos Tsitsipas és Jannik Sinner is viszonylag hamar eljutott a top 10-ig. És ki tudja, mire vitte volna Hyeon Chung, ha nincsenek azok a sérülések…

Minden a sebességről szól

Nagyjából minden sportágban vizsgálják azt a kérdést, hogyan lehet új nézőket bevonzani, és megszólítani azokat a fiatalokat, akik a sportág törzsközönségét alkothatják a közeljövőben. Sok ötlet felmerült, hogyan lehetne izgalmasabbá tenni a teniszt, ennek az egyik szélsőséges megoldása Patrick Mouratoglou Ultimate Tennis Showdownja (UTS), ahol teljesen szétszedték a hagyományos pontszámítási rendszert, és még különböző pontszerző kártyákat is bevetettek.

Az kevésbé valószínű, hogy a tenisz a Mouratoglou-féle megoldásra rendezkedjen be, az U21-es világbajnokságon azonban szintén szokatlan pontszámítási rendszert alkalmaznak: a szettek feleolyan hosszúak, csak négy nyert játékig tartanak. Fontos, hogy a győzelemhez ugyanannyi játékot kell megnyerni, mint a hagyományos felállás szerint, mivel három nyert szettre mennek a találkozók, vagyis ebben a formátumban is legalább 12 gém kell a sikerhez.

Annyi előnye mindenképpen megvan ennek a rendszernek, hogy a mérkőzések sokkal pörgősebbek, garantáltan több csúcspont van egy-egy meccsen belül, a brékeknek pedig nagyobb a jelentőségük: aki elveszi a másik szerváját, az félig-meddig a zsebében érezheti a játszmát. Az izgalmakat tovább fokozza, hogy a játékokon belül nincs előny, hanem a páros meccsekhez hasonlóan döntő pontot játszanak – ez az időmenedzsment szempontjából is kedvező.

A versenyzői adottságok nyilvánvalóan minden mérkőzésen meghatározóak, de ez a formátum még jobban kiélezi a játékosok közötti különbségeket, hiszen gyorsabban jutnak el a szettek végéhez, ráadásul többször kerülnek olyan helyzetbe, amikor be kell fejezni egy játszmát. Arról nem is beszélve, hogy ebbe a rendszerbe kódolva van a több a fontos pont, ami nagyon korán eldöntheti az adott szett sorsát.

Új változtatások

Az ATP idénre is készült néhány újítással, köztük olyan fejleményekre is reagáltak, amelyek relatíve új problémának számítanak: a mosdószüneteket például három percben maximálják, amihez akkor kapnak két extra percet a játékosok, ha át is öltöznek. Emellett rövidebb lesz a bemelegítés (négy perc helyett egy), az edzők a pálya széléről adhatnak instrukciókat (a korábbi években headsetes megoldást alkalmaztak), és egy játékos mérkőzésenként csak egyszer kérhet ápolást.

Ezen kívül maradnak a korábban használt szabályok:

három nyert szettre menő találkozók, rövidebb játszmákkal;
egyenlő állásnál döntő pont;
a nézők szabadon mozoghatnak;
élő sólyomszem rendszer bíráskodik;
shot clock számol vissza az adogatások előtt;
van videós visszanézési lehetőség a meccsek alatt;
rögzített törülközőtartókat használnak a játékosok.

Nagy visszalépők

Volt már példa arra a múltban, hogy valaki a NextGen Finals mellett a nagyok világbajnokságára is kvalifikálta magát: ami azt illeti, ez Alexander Zverevnek kétszer is sikerült. Idén Sinner járt közel ehhez, végül aztán azzal, hogy Bécsben kikapott az elődöntőben, Párizsban pedig rögtön az első meccsét elveszítette, csak tartalékosként vehet részt a versenyen. Ezen a héten Stockholmban teniszezik, tehát nem fogja megvédeni a címét Milánóban.

Visszalépett Felix Auger-Aliassime is, akinek ez lett volna az utolsó lehetősége, hogy az U21-es világbajnokságon elinduljon (2019-ben sérülés miatt lépett vissza, 2020-ban elmaradt a torna). Esetében azért érthető a döntés, mert lassacskán top 10-es játékosként kinőtte ezt a versenyt, kis túlzással többet veszített volna az indulással. Jenson Broosksby pedig hasfalizom-sérülés miatt volt kénytelen lemondani a játékot, emiatt már a múlt heti párizsi tornán sem tudott játszani.

Alcaraz a favorit

A visszalépők miatt – bár lehet, hogy még velük együtt is az lenne – Carlos Alcaraz számít a torna legnagyobb esélyesének. A 18 éves spanyol májusig még 100-on kívül volt a ranglistán és Challenger-versenyeken játszott, a Roland Garrost pedig (bár ekkor már top 100-as volt hivatalosan) a selejtezőből kezdte. Nyár óta az ATP-tornákra koncentrált, Umagban győzött, Winston-Salemben és Bécsben elődöntőzött, a US Openen pedig negyeddöntőt játszott.

Jelenleg 32. a ranglistán, ami azt jelenti, hogy az Ausztrál Openen már elég jó eséllyel kiemelt lesz.

Carlos Alcaraz és Juan Carlos Ferrero

Fotó: Getty Images

Alcaraz mellett Sebastian Korda és Lorenzo Musetti számít az ATP-versenyek rendszeres résztvevőjének, közülük az amerikai egy csendesebb nyarat követően egészen biztatóan teniszezett Párizsban. Az olasz esetében ugyanakkor nagy kérdés, mire lehet képes, a Roland Garros óta 4-11 a mérlege, és egyetlen versenyen sem tudott egynél több találkozót megnyerni. Ő tehát leginkább abban bízhat, hogy a közönség átlendíti majd ezen a holtponton.

Mögöttük elég érdekes a helyzet, hiszen Juan Manuel Cerundolo és Sebastian Baez személyében két olyan salakspecialista is kijutott a korosztályos világbajnokságra, akik profi karrierjük során összesen 24 kemény pályás mérkőzésen léptek pályára. Ezek ráadásul túlnyomórészt a Challenger alatti szintről származnak: Baez tavaly januárban Monastirban még egy versenyt is megnyert, de egyetlen top 400-as ellenfele sem volt azon a héten. Esetükben tehát meglepetés lenne a továbbjutás.

Amolyan sötét lóként Hugo Gaston és Holger Rune kaphat szerepet: a francia zömmel salakon volt eredményes, de volt elődöntője kemény pályás Challengeren, a múlt héten pedig a párizsi mastersen negyeddöntőzött. Rune rengeteget teniszezett ebben a naptári évben, összesen 66 mérkőzést nyert meg, a múlt héten Bergamóban nyert tornát, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a US Openen fogott egy szettet Novak Djokovic ellen. A csoportból Brandon Nakashimával küzdhet nagyot a továbbjutásért.

A csoport

Carlos Alcaraz (spanyol)
Brandon Nakashima (amerikai)
Juan Manuel Cerundolo (argentin)
Holger Vitus Nodskov Rune (dán)

B csoport

Sebastian Korda (amerikai)
Lorenzo Musetti (olasz)
Sebastian Baez (argentin)
Hugo Gaston (francia)

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.

Rolex Monte-Carlo Masters