Alcaraz tavaly mindenkin átgázolt, idén kiegyenlítettebb lehet a fiatalok világbajnoksága

A 2017-ben útjára indított NextGen-világbajnokság abból a szempontból elérte a célját, hogy nagyobb figyelmet irányított azokra a fiatalokra, akik előbb-utóbb meghatározhatják a felnőtt mezőnyt is. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez inkább előbb történik meg, hiszen valamennyi győztesnek volt komoly eredménye az ATP Touron, és az a Hyeon Chung bizonyult a legkevésbé eredményesnek, akinek a 2018-as Australian Open-elődöntő után kettétörték a karrierjét a sérülések.

Stefanos Tsitsipas és Jannik Sinner viszont ma már az élmezőnyhöz tartozik, a tavalyi bajnok Carlos Alcaraz pedig Grand Slam-bajnoknak és világelsőnek mondhatja magát. Alcaraz és Sinner az életkoruk alapján a mostani mezőnybe is beférnének még (a spanyol a következő két kiírásba is), de az idei U21-es világbajnokságon természetesen nem indulnak. A mezőny azonban a hiányukban is erősnek tűnik, és a tavalyinál lényegesen nyitottabb verseny várható.

Az olasz teniszező karrierje során második alkalommal vehet részt a milánói tornán, ezúttal azonban egészen más elvárásokkal készül a versenyre. Hazai teniszezőként, ráadásul a korosztálya egyik legtehetségesebb játékosaként már tavaly is szerette volna magasba emelni a trófeát, a formáját és a borításon nyújtott teljesítményét látva azonban kevés esély volt rá. Arról nem is beszélve, hogy az akkori mezőnyben a berobbanás küszöbén álló, vagy már berobbanó Alcaraz is ott volt.

Alcaraz most is ott lehetne az U21-es világbajnokságon, de világelsőként a felnőttek torinói világbajnoksága élvezi a prioritást, így a fiatalok versenyétől visszalépett. Musetti reményeit nem csak Alcaraz távolléte táplálhatja, de az a tény is, hogy most lényegesen jobb formában, a top 20-hoz közel várhatja a NextGen-tornát. Tavalyhoz képest rengeteget fejlődött kemény pályán, ezt bizonyítja a szettveszteség nélkül megnyert nápolyi torna is, melynek döntőjében Matteo Berrettinit verte meg.

Mindez nem egy kifutott eredmény, hiszen Szófiában és Firenzében egyaránt elődöntőig jutott, utóbbinál ráadásul az a Felix Auger-Aliassime állította meg, akit mostanság nem sűrűn vertek meg, és fedett pályán Novak Djokovicot valamint Alcarazt is legyőzte. Hazai játékosként lesz némi extra nyomás Musettin, pláne a torna egyik esélyeseként, ám ha a nápolyi példából indulunk ki, akár még jól is elsülhet a hazai közönség támogatása.

A mostanság látott játék alapján azonban nem a hazai kedvenc Musetti, hanem az idei Roland Garroson negyeddöntőig menetelő Holger Rune lesz a verseny legnagyobb favoritja. A 19 éves dán – Musettihez hasonlóan – második alkalommal vesz részt a NextGen-vb-n, tavaly nem sikerült továbbjutnia a csoportból. Mindez azonban aligha érte váratlanul, mert hiába nyert négy Challenger-tornát az évben, ATP-szinten még a fiatalok mezőnyében is rutintalannak számított.

Rune a mostani évet szinte már kizárólagosan az ATP Touron töltötte, az első igazán nagy eredmények pedig a salakpályás szezonban érték utol. Egészen pontosan Münchenben, ahol a negyeddöntőben legyőzte Alexander Zverevet, majd begyűjtötte karrierje első ATP-szintű tornagyőzelmét is. Innen már nem volt visszaút, Lyonban elődöntőig jutott, majd a Roland Garroson is reális esélye volt az elődöntőre, leginkább a rutin döntött Casper Ruud javára a nyolc között.

Az a szerencséje, hogy nem a salakos Grand Slam után rendezték meg a fiatalok vébéjét, mert a remek salakos szezont követően komolyabb hullámvölgybe került, zsinórban hét mérkőzést veszített el. A fedettpályás versenyekre azonban sikerült újra felépítenie az önbizalmát, Szófiában döntőzött, Stockholmban pedig megverte Stefanos Tsitsipast a torna fináléjában. Látva az e heti bázeli játékát, pokoli nehéz lesz őt legyőzni a NextGenen.

Nakashima a mezőny harmadik, egyben utolsó játékosa, aki rendelkezik rutinnal a NextGen-világbajnokságról. Tavaly ráadásul remekül szerepelt, hiszen Rune és Juan Manuel Cerúndolo legyőzésével elődöntőbe jutott, ahol öt szettben kapott ki honfitársától, Sebastian Kordától. Nakashima stabil játéka sokat érhet ezen a világbajnokságon is, ám az is biztos, hogy ezúttal sem ő számít a legnagyobb esélyesnek.

Az amerikainak egyébként kimondottan jó szezonja volt, Wimbledonban legyőzte az egy szezonnal korábban elődöntőig menetelő Denis Shapovalovot, és ezt kihasználva eljutott a második hétig, ahol alaposan megizzasztotta Nick Kyrgiost a 16 között. San Diegóban pedig bezsebelte karrierje első ATP-tornagyőzelmét, amivel a top 50-es határt is sikerült átlépnie, és nagyon jó esély van rá, hogy ott is zárja a 2022-es szezont.

A balkezes teniszezőről már tavaly kiderült, hogy ő jelenti a brit férfi tenisz jövőjét, 2022-ben pedig ATP-szinten is nagy lépést tett előre. Döntőt ugyan nem játszott, de az eastbourne-i elődöntőjére büszke lehet, mint ahogyan a montréali negyeddöntőjére is. Skalpvadászatból sem áll rosszul, hiszen két top 10-est is megvert, Tsitsipast Kanadában győzte le, Auger-Aliassime-ot pedig a US Openen, ahol végül nem is annyira Karen Khachanov, mint inkább egy sérülés vetett véget a versenyének.

A rutin Draper győzelme ellen szól, a borítás azonban kedvezhet a nagy adogatásainak és a remek tenyeresének, ráadásul a közelmúltbeli formája is biztató a világbajnokság szempontjából. Habár a US Open óta egyetlen mérkőzést nyert meg, beszédes, hogy az egy 6:1, 6:2-es Jenson Brooksby elleni siker volt, a két vereséget pedig Hubert Hurkacztól és Alcaraztól szenvedte el, akikkel döntő szettes meccset játszott. A világelső ráadásul csak 7:5-re tudta legyűrni.

A cseh teniszező szélesebb közönség előtt Rotterdamban mutatta meg magát először, ahol Shapovalov, Van de Zandschulp és Musetti legyőzésével elődöntőig jutott. A szezonjának ez nem csak a fénypontja, de az egyetlen igazán kiemelkedő pontja is volt ATP-szinten, ezen kívül egyedül Kitzbühelben nyert legalább két meccset, annak a negyeddöntő lett a vége. Lehečka számára tehát az is nagy dolog, hogy eljutott a NextGen-világbajnokságig, és komoly bravúr lenne, ha elcsípne mondjuk egy elődöntőt.

Tseng volt az utóbbi évek egyik legeredményesebb juniorja, 2018-ban úgy lett világelső, hogy a Roland Garrost és Wimbledont is megnyerte, az Australian Openen döntőt, a US Openen elődöntőt játszott. Akkori riválisai közül a legtöbben már megmutatták magukat ATP-szinten is (Korda, Báez és Draper korosztálya), neki viszont tovább tartott eljutni a top 100-ig. Utólag elismerte, a junior sikerekben szerepet játszott, hogy fizikálisan előrébb tartott a társainál, a profik között azonban értelemszerűen eltűnt ez az előny.

A NextGen-világbajnokság 2017 óta kezdődő történetében először fordul elő olyan, hogy két olasz is lesz a mezőnyben, de ezt a milánói közönség aligha bánja. Az olasz tenisz óriási merítési lehetőséggel rendelkezik, ez már nem újdonság, és Passaro is egyike lehet azon játékosoknak, akikre érdemes lesz figyelni. Challenger-szinten négy döntője volt 2022-ben, ezek közül egyet sikerült megnyernie, a ranglistán viszont már a legjobb 100 közelében van. Fun fact: az idényt 600-on kívül kezdte.

A svájci tehetségnek csupán négy versenye volt ATP-szinten, az idény nagy részét a Challenger Touron töltötte. Itt két versenyt nyert, az év elején Ohióban kemény pályán, majd júliusban Zugban salakon – utóbbit hazai közönség előtt. Stricker többször megvillantotta már a tehetségét, a top 100-es játékosokkal szemben 7-5-ös mérleggel rendelkezik 2022-ben, a ranglista alapján Van de Zandschulp és Cressy bizonyult a legnagyobb skalpnak, utóbbit kétszer is legyőzte az idén.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.