Ashleigh Barty: Korszakos tehetség, aki mindig is utálta a tenisszel járó figyelmet

Ha valaki akár csak pár órával ezelőtt azt mondja, hogy Ashleigh Barty hamarabb fogja befejezni a pályafutását, mint Serena Williams vagy Roger Federer, az a minimum, hogy hangosan kinevették volna. Az egyetlen ember, aki erről hitelesen beszámolhatott, az maga Barty, de még az ő szájából is annyira furcsán hatott, hogy elsőre le kellett ellenőriznünk, nem április 1-et írnak-e esetleg. Az ausztrál teniszező azonban minden jel szerint valóban lezárta karrierjének második, sikeresebb fejezetét.

Magának a bejelentésnek több dimenziója is van. Amennyiben a sport oldaláról közelítjük meg, Barty döntését nem csak meglepőnek, de egyenesen sokkolónak nevezhetjük. 120 hetet töltött a ranglista élén, az új generációhoz tartozó teniszezők között egyedülálló módon mind a három borításon nyert már nagy tornát, és néhány hónappal ezelőtt hazai közönség előtt nyerte meg az ausztrál nyílt teniszbajnokságot.

Egészen mostanáig minden jel arra utalt, hogy Barty még hosszú éveken keresztül a világ egyik legjobb játékosa lesz, tekintve, hogy a mostani mezőnyben talán ő az egyetlen topjátékos, aki az év mindegyik szakaszában egyformán esélyesnek számít. Nemrég Nick Kyrgios a No Boundaries című podcastjében kifejtette, Barty régimódi stílusa nagyot jót tett a tenisszel, és rengeteg nagy eredmény várható tőle. „Szerintem még hat-hét Grand Slamet könnyedén be fog gyűjteni” – jelentette ki.

Barty azonban nem érezte úgy, hogy megvan benne még az az elszántság, ami ennyi győzelemhez kell. „Elégedett és boldog vagyok, és én pontosan tudom, mennyi minden kell ahhoz, hogy kihozd magadból a legtöbbet. Sokszor mondtam a csapatomnak, ez már nincs meg bennem. Nincs meg a testi elköteleződés, az érzelmi akarat, mindaz, ami ahhoz kell, hogy a legmagasabb szinten állíts kihívásokat magad elé. Elfáradtam. Fizikailag nem tudok már többet adni” – mondta.

Ez a bejelentés abban az érában különösen meglepő, amelyben az átlagos teniszkarrierek egyre hosszabbak a sporttudományos módszertan fejlődésének köszönhetően (a top 10-ben hatan is idősebbek Bartynál), és sokan még a harmincas éveikben is kiemelkedően sikeresek. Barty azonban mindig is más úton járt, nyíltan beszélt az élsporttal járó megpróbáltatásokról, egyszer pedig már azt megelőzően visszavonult a tenisztől, mielőtt igazából elkezdődött volna a pályafutása.

Sokat elárul a személyiségéről az, ahogyan közölte a döntését. Egy háromszoros GS-bajnok búcsúztatásával, pláne ha egy hozzá hasonló nemzeti hősről van szó, stadionokat lehetne megtölteni. Újságírók ezrei lesnék minden szavát, amennyiben sajtótájékoztatón beszélne a döntéséről. Az élsportnak ezen része azonban sosem vonzotta őt igazán, és nehezen lehetne annál bartysabb pillanatot elképzelni, minthogy egy fotelben ülve beszél élete egyik legfontosabb döntéséről.

Barty négyéves korában fogott először ütőt a kezében, és teljesen rákattant, képes volt órákon át teniszezni – a legelső ellenfele a garázs fala volt. A lány elszántsága vezetett odáig, hogy az édesapja, Robert, felhívta a helyi teniszklub edzőjét, Jim Joyce-t. Az edző először közölte a szülővel, hogy csak nyolcéves koruktól foglalkoznak a gyerekekkel, ám amikor személyesen meggyőződött a tehetségéről, eltekintett a megszokott korhatártól.

Mivel Barty rendre nálánál nagyobb és gyorsabb ellenfelekkel találta magát szembe, már egészen fiatalon arra kényszerült, hogy észből dolgozzon, és végül a profik között is ez lett a védjegye. A maga 166 centijével a nők között sem számít magasnak, mégis a WTA Tour legjobb adogatójává vált. Övé a legsokoldalúbb tenyeres a mostani mezőnyben, az átlagosnak mondható fonákját pedig a nőknél egyedülállóan hatékony nyesésekkel kompenzálta, amely meghatározó volt a sikereiben.

Tinédzserként az egész világot bejárta a tenisz miatt, juniorként volt olyan szezonja, amelyben csak 27 napot töltött otthon. Honvágy gyötörte, mentálisan kimerült és depresszióval is küzdött, gyakran sírva hívta fel a világ másik felében élő szüleit. A nehézségek ellenére sikeres volt, 2011-ben megnyerte Wimbledont a lányoknál, majd a teniszkarrierje érdekében Melbourne-be költözött, 2013-ban pedig három Grand Slamen is döntőt játszott párosban Casey Dellacqua oldalán.

„Tudtuk, hogy szenved, azt viszont nem vettük észre, mennyire nem szerette a figyelmet és a rivaldafényt. Azt mondtuk neki, hogy az ő boldogsága a legfontosabb, és támogatni fogjuk a teljes folyamatban” – nyilatkozta az édesapja. Az ő unszolására kezdett el Barty terápiákra járni, a depresszióját gyógyszerekkel kezelték, miközben az élsportot sem engedte el teljesen, és a Brisbane Heat krikettcsapatánál kezdett új karrierbe.

Bartynak jót tett, hogy egy olyan sportágba kapcsolódhatott be, amelyben a társakkal együtt osztozhatott a felelősségen, és hozzá hasonló életkorú lányok társaságában lehetett. 2016-ban aztán visszasodródott a teniszhez, miután a sérülésből lábadozó Dellacqua megkérte őt, hogy ütögessen vele egyet. A tűz visszatért, és vele még egy valami: innentől kezdve Barty egészen máshogy állt az élsporthoz.

- mondta a minap.

2017-ben tornagyőzelmet ünnepelhetett Kuala Lumpurban, két másik versenyen döntőt játszott, és karrierje során először beverekedte magát a top 20-ba. Rá egy évre még két tornát megnyert (Nottingham és Csuhaj), a párosok között pedig Coco Vandeweghe oldalán három elveszített Grand Slam-döntő után US Open-bajnok lett. Az igazi áttörés pedig 2019-ben jött el, amikor saját magát is meglepve megnyerte a Roland Garrost, és pár hónappal később világelsőség és a vb-cím is hozzá került.

Wimbledon és az Australian Open megnyerésével azt a két trófeát is besöpörte, amire legjobban vágyott gyerekkora óta. Ebben a tekintetben kétségtelenül teljes pályafutást zárt, amelyre akkor is büszke lehet, ha soha többet nem ragad ütőt tétmeccsen, de még korántsem biztos, hogy örökre elbúcsúzott a tenisztől. A női tenisz történetében Justine Henin volt az egyetlen, aki világelsőként jelentette be a visszavonulását, ő két évvel később visszatért a pályára.

És azt se felejtsük: legutóbb Barty is csak 18 hónapig bírta ki tenisz nélkül. Az persze egészen más helyzet volt, hiszen hiába mondta azt, hogy tökéletesen elégedett az eredményeivel, a karrierjének első részét aligha lehetett teljesnek tekinteni, és valahol kódolva volt a folytatás. Az viszont biztos, hogy így vagy úgy, de Barty hiánya komoly űrt hagy a női teniszben, amely ismételten valódi első számú játékos nélkül marad, és nyitottabb lehet, mint valaha.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.