Aryna Sabalenka: „Megértem, miért gondolják egyesek, hogy egy p*csa vagyok”

Aryna Sabalenka elismeri, hogy a pályán gyakran elveszíti a fejét, de úgy érzi, éppen ezek a dühkitörések segítik abban, hogy feldolgozza a feszültséget és tovább tudjon küzdeni.

A The Guardian készített vele egy nagyobb lélegzetvételű interjút, amelyben felidézte a tavalyi Roland Garros-döntő utáni szerencsétlen nyilatkozatát is, amely miatt később személyesen kért bocsánatot Coco Gaufftól.

Szerinte sokan félreismerik: komoly arckifejezése és agresszív viselkedése miatt sokan barátságtalannak tartják, miközben a hétköznapokban kerüli a konfliktusokat, és vidám, közvetlen embernek tartja magát. Az interjú kitér gyermekkorára, édesapja korai halálára, aki a legnagyobb motivációját jelentette, valamint arra, hogyan tanulta meg elfogadni saját érzelmeit.

Sabalenka szerint már nem elfojtani akarja az indulatait, hanem kontrolláltan kiengedni őket, mert korábban éppen az önuralom erőltetése rombolta a játékát.

Szó esett a magánéletéről, a vőlegényéről, Georgios Frangulisról, a körülötte kialakult botrányokról, a fehérorosz játékosokat övező politikai feszültségekről és az ukrán teniszezők kézfogásának elmaradásáról is.

Sabalenka hangsúlyozta, hogy ellenzi a háborút, és szerinte a sportnak nem szabadna a politika eszközévé válnia. A világelső megvédte a Nick Kyrgios elleni bemutatómérkőzését is, amelyet sok kritika ért, és kijelentette: nem érdekli azok véleménye, akik nem értik a tenisz világát.

Bár a párizsi vereséget ”pofonnak” nevezte, úgy véli, minden okkal történik, és később talán hálás lesz ezért a tapasztalatért.

Alig telt el egy hónap azóta, hogy Sabalenka a világ tudtára adta: legszívesebben hátat fordítana a tenisznek, a világelső óriási összeomláson ment keresztül. Sabalenka épp annyira ismert a látványos rövidzárlatairól, mint a pályán mutatott félelmetes játékáról. Ezúttal azonban minden korábbinál súlyosabb volt a helyzet.

A Roland Garroson addig szinte megállíthatatlanul játszott, egymás után ütötte a nyerőket az alapvonalról, és amikor erejével hátratolta ellenfeleit, finom ejtésekkel verte át őket. A nyolcaddöntőben Naomi Osaka ellen legyőzhetetlennek tűnt, de aztán jött a negyeddöntő.

Ekkorra már szinte minden fő riválisa kiesett, így a 28 éves fehérorosz előtt tisztának látszott az út pályafutása ötödik egyéni Grand Slam-címe felé. A világranglista 25. helyén álló Diana Shnaider ellen is jól játszott: az első szettet simán, 6:3-ra nyerte meg, a másodikban pedig már 5:3-ra vezetett. A győzelem elkerülhetetlennek tűnt.

És akkor minden megváltozott.

Elveszített egy gémet. Aztán még egyet. Aztán még egyet. Közben egyre erősebben fújt a szél, a játékfeltételek folyamatosan romlottak, a szervezők pedig nem zárták be a stadion tetejét. Sabalenka pedig egymás után ütötte ki a labdákat a pályáról.

Ekkor már legalább annyira önmagával küzdött, mint ellenfelével vagy a széllel. Frusztrációjában – ahogy azt gyakran teszi – a stábjára kiabált. De még keményebben bánt saját magával. Végül zsinórban tíz játékot veszített el egy olyan teniszező ellen, akinek a nevét a sportágon kívül kevesen ismerték. Shnaider 7:5-re és 6:0-ra nyerte meg a második és a harmadik szettet.

Amikor Sabalenka végül a sajtó elé állt, még mindig sokkos állapotban volt.

"Most azonnal abba akarom hagyni a teniszt" – mondta, hozzátéve, hogy egy mély, sötét gödörbe zuhant.

A guardianes interjúban elmesélte, hogy az elveszített meccs után sokáig várt, mielőtt kiment a sajtó elé, hogy tuti biztos legyen abban, hogy nem mond semmi olyat, amilyet nem kellene.

"Másfél órát vártam a sajtótájékoztató előtt, és azt gondoltam: 'Rendben, most már jobban vagyok.' Aztán odaültem, és az első, amit kimondtam, az volt: 'Abba akarom hagyni a teniszt!' – mesélte nevetve, majd hozzátette:

Teljesen jogos reakció, bár tény, hogy Sabalenka olykor időzített bombaként viselkedik. A másik ilyen esetre is kitértek, arra, amikor a Roland Garros döntőjében kapott ki az amerikai Coco Gaufftól.

Egy szettel vezetett, végül azonban három játszmában elveszítette a finálét. Az igazi botrány azonban a mérkőzés után, a sajtótájékoztatón robbant ki. Sabalenka azt mondta, ez volt 'életem legrosszabb döntője', majd hozzátette: "Szerintem nem azért nyerte meg a meccset, mert hihetetlenül játszott, hanem azért, mert én ennyi hibát követtem el."

Kellemetlen, sportszerűtlen és tiszteletlen kijelentés volt, és ezzel tökéletesen tisztában volt ő is, szégyellte is magát miatta.

Az eset után persze bocsánatot kért Gaufftól, és úgy tűnik, minden rendben azóta közöttük.

Az egyik legérdekesebb része az interjúnak az, ahol arról mesélt Sabalenka, hogyan ismerkedett meg a spanyol Paula Badosával.

Szóval Sabalenka pontosan tisztában van azzal, hogy amit kívülről látnak belőle, az nem épp a legmegnyerőbb, de szerinte van még valami, ami miatt sokan barátságtalannak tartják: az arca.

(Sabalenka egyébként a "bitch" szót használta, ha valaki árnyalná magának a kifejezést - a szerk.)

Amikor az interjút készítő Simon Hattenstone rákérdezett, hogy mit ért ez alatt, Sabalenka elővette a természetes arckifejezését: hirtelen szigorúvá vált, eltűnt róla a mosoly, megnyúlt az arca, olyan lett, mintha rosszkedvű lenne.

"Nem az a típus, akivel az ember szívesen ujjat húzna" - írja Hattenstone.

"Amikor teljesen rezzenéstelen arccal sétálok, érzelmek nélkül, nagyon agresszívnak tűnhetek. Szóval megértem, hogy egyesek miért gondolják azt, hogy egy picsa vagyok. Aztán amikor jobban megismernek, rájönnek, hogy egyszerűen ilyen arccal születtem" - mondja.

Sabalenka a fehérorosz fővárosban, Minszkben nőtt fel. Fehéroroszország 1991-ben, a Szovjetunió felbomlásával vált függetlenné. Sportos családból származik: nagyapja bokszoló volt, édesapja, Sergey pedig rövid ideig profi jégkorongozóként játszott, mielőtt egy súlyos autóbaleset miatt, mindössze 19 évesen befejezte pályafutását.

Sabalenka mesélt még arról, hogy édesapja elvesztése hatalmas törést jelentett számára, mentálisan sokkal erősebbnek kellett lennie, mint előtte gondolta, hogy képes lehet rá.

Emellett azt mondja, szerinte kevés sportág emészti fel annyira mentálisan a versenyzőket, mint a tenisz.

A legtöbb népszerű labdajáték csapatsport, a teniszező viszont egyedül marad a pályán, és hogy minden egyes labdamenet győzelemmel vagy vereséggel végződik. Az évek során rengeteg klasszis tört bele mentálisan ebbe a nyomásba. John McEnroe dühkitörésekkel próbálta levezetni a feszültséget, Serena Williams egyszer azzal fenyegetett meg egy vonalbírót, hogy letuszkol egy teniszlabdát a torkán, Alexander Zverev pedig többször is teljes erőből az ütőjével csapott a bírói székbe.

De Sabalenka úgy érzi, az elfojtás neki sokkal többet árt, mint az, amikor üvölt egyet a stábjával.

Az interjúban megkérdezték Sabalaenkát arról is, hogy helyesnek tartja-e, hogy az orosz–ukrán háború a teniszpályára is átterjedt, különösen a kézfogásoknál látványos a dolog.

Az ukrán teniszezők – ahogy az orosz játékosokkal – vele sem fognak kezet. Ezek a jelenetek sokszor kellemetlenek. Előfordult, hogy Sabalenka ott maradt a hálónál a kézfogásra várva, amely végül elmaradt. Voltak, akik szerint ezt szándékosan tette, hogy ráirányítsa a figyelmet az ellenséges légkörre, ő azonban azt állítja, egyszerűen megfeledkezett róla, hogy nem számíthat kézfogásra.

"Megértem, miért teszik ezt, de remélem, egyszer együtt tudunk fellépni ellene, mert senki sem akar háborút. Senki. Senki nem szavazott arra, hogy ez megtörténjen. Mindenki békét akar, és azt, hogy ennek végre vége legyen" - mondta el, mit gondol a háborúról.

Az interjú végén megkérdezték tőle azt is, hogy szerinte lehet-e még minden idők egyik legnagyobb teniszezője, amire azt válaszolt, ehhez bele kell húznia, és még jó néhány Grand Slam-címet kell nyernie, hogy a sportág legnagyobbjai közé emelkedjen.

28 évesen pályafutása csúcsán jár, és ki tudja, hol van még a vége, de hogy hogy van a Párizsban történtek óta?

"Olyan volt, mintha arcul csaptak volna" – mondta.

Forrás: The Guardian