Roddickot meglepte, hogy Sinner dominanciája után is Alcarazt tartják a legjobbnak a társak

Jannik Sinner fantasztikus szezont fut, nyert két Grand Slamet, két ezres tornát és két 500-as versenyt. 2024-ben 9000 pontot gyűjtött, amivel az éves és az 52 hetes rangsort is magabiztosan vezeti, és szinte biztosan ő lesz az év végi világelső. És mégis: ha a teniszezőket megkérdezik, kit tartanak a világ legjobb játékosának, a többség szinte gondolkodás nélkül Carlos Alcarazt mondja.

A spanyolnak nincs annyira erős éve, mint a legnagyobb riválisának, de nem is marad le sokkal tőle. Ugyanúgy nyert két Grand Slamet – ráadásul a Roland Garros-Wimbledon dupla fűződik a nevéhez, amit nehezebb megcsinálni – van egy 1000-es címe és egy olimpiai döntője. A ranglistán kialakult hátránya részben a tavaszi karsérülésére vezethető vissza, a hagyományos salakos szezonban csak két tornán indult, és Madridban messze volt a 100%-tól.

De nem ez az egyetlen oka annak, hogy Sinner áll jobban a rangsorban. Az olasz tavaly ősz óta elképesztő formában játszik, ráadásul hétről hétre ugyanazt a magas szintet hozza, szinte megingások nélkül. Alcaraz játéka viszont sokkal hullámzóbb volt: a Roland Garroson – alcarazi értelemben – még csak jól sem játszott, de a wimbledoni teljesítménye is elmaradt a 2023-astól, leszámítva a döntőt, amelyben élete egyik legjobb meccsét hozta le.

Talán épp ez az oka annak, hogy Alcaraz a társak szubjektív sorrendjében megelőzi a szezont domináló Sinnert: a kiegyensúlyozottság terén nincs párja az olasznak 2024-ben, a spanyol teniszének azonban magasabban van a plafonja. Többek között erről a jelenségről is beszélt a podcastjében Andy Roddick, aki némileg meglepődött azon, hogy a játékosok mekkora tisztelettel beszélnek a négyszeres Grand Slam-győztes spanyolról.

„Fontos hétvége volt ez Carlos Alcaraznak” – mondta a Laver-kupa után. „Masszív nyara volt. Ha az előzményeket nézzük, az olimpiát és a két Slamet, az egyik legőrültebb vereség, amit valaha láttam. Alcaraz simán, három szettben kikapott van de Zandschulptól, ráadásul olyan egyoldalú eredménnyel, amiben még sosem volt része. De aztán gyorsan megerősítette a Laver-kupán, hogy »én vagyok a legjobb játékos«, miközben a világ legjobbjai mellett játszott.”