Ma bejelentette visszavonulását Nikolay Davydenko, a korábbi világranglista harmadik orosz zseni. Az utóbbi évek már nem róla szóltak, így a döntése valahol várható volt. De mégis hiányozni fog az a kétkezes fonák, az a félmosoly (de tényleg csak fél), és ő maga, mint ember. Az ATP ennek megfelelően egy hosszú írásban emlékezik meg pályafutásáról.
Eduard Davydenko szobájában kezdődött minden. Az idősebb testvér szobájában vált megszállottá. Nikolay a tenisz rabja lett. A tenisz segítette át azon a nagyon nehéz időszakon, amikor a Szovjetunió összeomlott. 1992-ben órákat gyakorolt naponta iskolaidőben, mindent a sportnak szentelt, nem érdekelte semmi. Télen a helyi rendőrség edzőtermének parkettáján gyakorolt; nyáron a tenyeresét, az állóképességét és az egyensúlyérzékét javította, míg vasárnaponként a kondié volt a főszerep.
Annak ellenére, hogy egyedüli oroszként sikerült beverekedni magát ötször zsinórban az év végi ranglistán az első tíz hely valamelyikére, Davydenko elmondása szerint szeretett a nagyok árnyékában játszani, nem vágyott a rivaldafényre. Nem igényelte a nagy felhajtást, csendben, maximális koncentrációval edzett és játszott mind a tizenöt, profik közt eltöltött éve során. Játékostársaitól a találó "Ironman", azaz Vasember becenevet kapta. „Az akarata és az elhivatottsága emelte a legjobbak közé”, mondta róla Kafelnyikov. „Sosem volt az a nagy szervagép, de rendkívül sokat dolgozott.”
Tenisz
A héten a szokásosnál jobban befagyott a tenisz-világranglista
TEGNAP 08:08
Davydenko mindig is tisztában volt azzal, hogy a nagyon szerencsések egyike, hiszen tizennégy évesen fedezte fel őt egy német üzletember, későbbi menedzsere, Eckhard Oehms. Oehms azonnal el is vitte Davydenkót Németországba, ahol egy teniszakadémia növendéke lett. „Olyan volt ő, mint egy robot, egy fal.”- emlékezik vissza Teymuraz Gabashvili. „Nagyon keményen edzett, úgy dolgozott, mint egy gép. Megütötted neki a labdát, és sokkal erősebben jött vissza… Zseniális fonákja volt. A gyorsasága és a labdakezelése kiemelte a többiek közül.”
Ez az állóképesség jól jött a profik között is, hiszen elképesztő terhelést volt képes elbírni. Általában sokkal több mérkőzést játszott, mint a legnagyobbak a szezonban. És ha összekerültek, akkor sokszor Davydenko jött ki győztesen: 2008 és 2010 között huszonkétszer vert meg tízben lévő játékost… „Amikor bekerült a tízbe, akkor úgy gondolta, képes tartósan ott maradni. A többiek féltek tőle. Nem akartak vele játszani.” - mondta Kafelnyikov, aki első oroszként lett világelső, 1999-ben.
2009 végén és 2010 elején elérte pályafutása csúcsát, de ő akkor sem kívánt a figyelem középpontjában lenni. „Ezen a szinten, ő egy elképesztő játékos volt.” - emlékezik vissza Fernando Verdasco. „Esélyt sem adott, hogy gondolkozzál, hogy levegőt vegyél. Nagyon gyors volt, és nagyon kemény. Rettentő nehéz volt ellene játszani. Nieminen is osztja spanyol véleményét. „Ahogyan mozgott, ahogyan belépett a pályára: páratlan. Semmit nem adott ingyen, hamar hozzáért a labdához, és már ütötte is vissza, rendkívüli tempóban és pontossággal.” – vélekedett róla a finn.
„Mindig csodáltam a játékát” – így Stanislas Wawrinka. „Annyira gyors volt és akkora küzdő… Olyan sebesség volt a játékában, hogy úgy érzem, ő volt a valaha volt leggyorsabb játékos, akivel játszottam.”
Davydenko mindig is egyszerű életre vágyott. Feleségével, két éves lányával és testvérével élvezi az életet. Mostantól zavartalanul. Zavartalanul abban a tudatban, hogy sokáig úgy fognak rá emlékezni, mint az egyik legjobb orosz teniszezőre, aki valaha élt. „Szomorú vagyok.” – mondta Gabashvili. „Egyike volt a legnagyobbaknak. Hiányzoni fog” – Kafelnyikov.
Az a félmosoly pedig reméljük mostantól igazi vigyor lesz. Minden jót, Davy!
Tokyo 2020 mixed doubles
Az olimpia legviccesebb díjátadóján Karatsev majdnem lenyúlta az aranyat
TEGNAP 00:18
Tokyo 2020
Miközben Zverev olimpiai aranyérmét ünnepelte, Khachanov ütőjén vezette le a frusztrációt
01/08/2021 19:53