A módszer, amivel még Roger Federert is meglepték

Rafael Nadal azért ennyire domináns salakon, mert fokozatosan felőrli az ellenfeleit a hosszú labdamenetekkel, igaz? Pedig nem, ez az állítás – legalábbis ma már – egyáltalán nem igaz. A statisztikák alapján a 13-szoros Roland Garros-győztes valójában épp a rövid labdamenetekben tud igazán dominánsan játszani. Remek példa erre a tavalyi döntő, amelyben karrierje egyik legjobb teljesítményét nyújtva, lemosta a pályáról a trónjára törő világelsőt.

Nadal a 6:0, 6:2, 7:5-re megnyert találkozón 53 pontot nyert meg a legfeljebb négy ütésig tartó labdamenetekből, miközben Djokovic csak 25-ig jutott. Mindemellett a spanyol képes volt alacsonyan tartani a hibák számát (1), szintén alaposan felülmúlva szerb ellenfelét, aki a harmadik ütéseknél rengeteget rontott, szám szerint 16-ot. Fontos pontoknál nagy nyomást tudott ellenfelére gyakorolni, miközben relatíve kockázatmentes teniszt mutatott be.

Sok más sporthoz hasonlóan teniszben is kezd hangsúlyosabbá válik az adatelemzés, bár azt kár volna tagadni, még az út elején járnak e tekintetben. A modern analitika Billy Beane által vált ismertté, aki az amerikai baseball-ligában szereplő Oakland A’s általános igazgatójaként az adatokra támaszkodva kezdte összeállítani csapatát. Beane célja az volt, hogy kiszúrják az alulértékelt játékosokat, ezáltal ledolgozva az anyagiakból fakadó versenyhátrányukat.

Teniszben sokáig tartott, mire megjelent az igény az adatelemzésre, ám manapság sok játékos már ragaszkodik ahhoz, hogy ez is a felkészüléshez tartozzon. „Manapság nagyon fontosak a statisztikák” – mondta Ons Jabeur, aki minden mérkőzése után átnyálazza a fontosabb adatokat az edzőjével. „Nem gondolom, hogy van olyan játékos, aki nem él ezzel a lehetőséggel, mert az nyilvánvaló, hogy nagyon sokat segít nekünk.”

Gyakran a játékosok egészen másképp élnek meg bizonyos játékhelyzeteket, mint azt az adatok mutatják. Darren Cahillnek van is ezzel kapcsolatban egy története 2009-ből, amikor kísérleti jelleggel Roger Federer oldalán tűnt fel, nem sokkal a svájci öt szettben elveszített Ausztrál Open-döntője után. Cahill épp akkoriban kezdett el használni egy újfajta számítógépes modellt, amellyel elkezdték alaposabban megvizsgálni, milyen felfogásban játszott a svájci a nagy pontoknál.

„Ő azt mondta, hogy ’Nagyon agresszív voltam, kockáztattam az első fogadásoknál, hátha meg tudom találni a fonákját. Szerintem nem csináltam rosszul’” – idézte fel a történetet Cahill. „De aztán megnéztük a felvételeket, végigvettük a labdameneteket, megfigyeltük a pozícióját és az ütéseit. ’Azta, hát egy picit más, mint amire emlékeztem’” – kommentálta Federer a látottakat. Jabeur is egyetért abban, hogy a valóság gyakran különbözik a pályán átéltektől.

Wim Fisette számos klasszissal dolgozott már a pályafutása során, jelenleg épp Naomi Osaka felkészülését segíti. „Naomi soha nem dolgozott adatokkal korábban” – mondta Fissette a Roland Garros előtt. A belga szakember az egyik leghíresebb analitika-központú edző, igyekszik hasznos információkkal ellátni tanítványait, a nehézséget szerinte az jelenti, hogy ne tolja terhelje túl a játékosait az adatokkal, megtalálja a kellő egyensúlyt.

Fissette azt mondta, a mérkőzések utáni elemzésekben csak két-három lényegi pontot szokott kiemelni az elemzésekből.

Forrás: Roland Garros

Minden reggel hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.