Edző és tanítvány.

Egyszerű relációnak tűnik. Az edző az, aki előírja az elvégzendő munka mennyiségét, űz, hajt, támogat azért, hogy a sportoló minden egyes nappal jobb lehessen az előző nap teljesítményéhez képest. Az edző egyben pedagógus, akinek észre kell vennie, ha a tanítvány nehézséggel küzd, zavarja valami, vagy csak éppen rossz passzban van. Az edző az, aki a sikerekhez hozzásegítheti a sportolót, eljuttathatja a vágyott magasságokba, osztozhat vele a sikerben
De az edző lehet az is, aki a magasságból a mélybe taszít, bánt, terrorizál, rombol.
Tenisz
"Tudom, mit akarok. Itt az ideje a Grand Slam-győzelemnek"
9 ÓRÁJA
Néhány napja kering a Twitteren egy rendkívüli módon felkavaró videó. A képsorokon az látszik, amint egy tinédzser korú teniszező lányt edzője brutális módon többször megüt, a földre rángatja, majd a már fekvő, és védekezni képtelen, megrémült gyereket még meg is rugdossa.
A széles körben elterjedt videóról azóta résztetek is kiderültek. Az esetet Belgrádban, a város egyik teniszklubjának sokadik pályáján rögzítették. Tetézve az eleve megmagyarázhatatlan képsorokat az is kiderült, hogy a felvételen látható vandál nem más, mint a szegény áldozat apja. A képsorok hatására a szerb hatóságok intézkedtek, és a W.L. monogramon azonosított tettest, aki Kínában született, és onnan került Szerbiába, azóta előzetes letartóztatásba helyezték.
A szerb Telegraf nevű híroldal értesülései szerint az “apa”, már amennyiben egy ilyen “embert” annak lehet nevezni, a bántalmazást nem tagadja, azzal védekezik, hogy a fegyelmezésre azért volt szükség, mert a lánya nem volt hajlandó folytatni az edzést. W.L. semmi kivetnivalót nem talált tettében, mint mondta, Kínában nagy tisztelete van a hierarchikus társadalomnak, ő pedig azt tette ami helyes volt abban a helyzetben, mivel az a viselkedés, amit a lánya megengedett magának, elfogadhatatlan abban az országban, ahonnan Európába érkezett.
Még szerencse, hogy nem a kínai hagyományok szerint zajlik majd a büntetőpere, amelynek végén 2-10 évig terjedő börtönbünetés várhat rá.
Abba most ne menjünk bele, hogy ez elég vagy kevés, vagy, hogy ki milyen módon büntetné ezt a ténylegesen minősíthetetlen, az emberséggel köszönőviszonyban sem lévő tettet.

Jelena Dokic a 2011-es US Openen

Fotó: AFP

Az eset kapcsán szót kért egy korábbi teniszező, aki szerb származása mellett főképp azért szakértője a témának, mert maga is kísértetiesen hasonló eseményeken ment keresztül, amelyek hatására majdnem az életét is eldobta magától. Jelena Dokicról van szó, akit ausztrál teniszezőként ismerhettünk.
Dokicot éveken keresztül módszeresen bántalmazta apja, aki egyben edzője is volt, a folyamatos agresszió pedig felőrölte. Júniusban számoltunk be megrendítő Instagram-posztjáról, amelyben kendőzetlen őszinteséggel vallott arról, hogy az események hatására egy hajszálra volt attól, hogy öngyilkos legyen.
Alább a Belgrádban rögzített képsorokkal kapcsolatos terjedelmes Instagram posztjának átiratát közöljük:
A képeket látva teljesen összetörtem és hánytam is. Azt hiszitek, hogy ez brutális?
Valóban az, de teljesen hétköznapi dolog a hozzám hasonlóknak, akiket nap mint nap bántalmaztak. Ütések, fülráncigálások, szembeköpések, rúgások. Csak egy újabb nap nekünk, és ennek a 14 éves lánynak. Próbáljátok meg elképzelni, mik történhetnek zárt ajtók mögött. Elárulom: még nagyobb szörnyűségek.
Épp az ilyen esetek miatt döntöttem úgy, hogy megosztom az én történetem. Mindig is mondtam, tudom, hogy nem az első, és nem is az utolsó olyan vagyok, akinek ilyeket kell elszenvednie, de kérdezem én: megváltozott bármi is abban, ahogy a dolgok mennek és ahogyan erre a társadalmunk reagál?
Örülök, hogy ezt a szörnyeteget levideózták, de tényleg akkor kellett csak közbelépni, amikor a földön fekvő gyereket kezdte rugdosni?
A médiának is feladata van ezzel – többet és többet kell erről beszélni. A játékosoknak, különösen a széles rétegeteket megszólítani képeseknek, használniuk kell a felületeiket az ilyen esetek kapcsán. Ugyanúgy a kluboknak, szövetségeknek és az irányító szerveknek is megvan a feladatuk.
Az újságíróknak is, ahelyett, hogy a pletykákkal törődnének. Kit érdekel, hogy egy-egy teniszező kivel randizik egy Grand Slam alatt? Mi lesz ezzel a szegény lánnyal? Ki fogja őt védelmezni? Ki fog vele törődni?
Erre válaszolok is: SENKI. Ezt a saját tapasztalatom mondatja velem. Remélem, hogy ezegyszer lesz valaki, aki segít, mert ez a lány, most retteg és össze van törve.
Úgyhogy arra kérek mindenkit, játékosokat, ex-játékosokat, újságírókat, hogy terjesszétek, lássa csak mindenki Nehéz végignézni? Valóban az, de ne feledjétek, hogy az, ami a kamerák elől rejtve marad, még ennél is brutálisabb.
És azt se feledjétek, hogy az ehhez hasonló tetteket nem mindenki éli túl – az ilyen esetekre életek mennek rá azért, mert nem beszélünk róluk eleget. Vannak akik nem élik túl, akadnak, akiket megölnek, és olyanok is vannak, akik önként dobják el az életüket. Csak épp nem hallunk róluk. Úgyhogy itt az ideje, hogy most hangosak legyünk!”
Kendőzetlenül őszinte felhívását követően Dokic a 9News nevű ausztrál hírcsatorna műsorába kapott meghívást, ahol láthatóan a könnyeivel küszködve sorolta, hogy ebben a helyzetben senki sem maradhat csendben. Mint mondta, mindenki vegye komolyan a szavait, hiszen egy olyan ember beszél, aki mindezen, amit a képek rögzítettek, maga is átesett:
“Pontosan tudom, hogy milyen érzés egy ilyen támadást elszenvedni. 16 éves koromban, egy héttel a US Open rajtja előtt, apám addig rugdosott, amíg az eszméletemet is elvesztettem. És ez nem egyedi eset volt.”
Dokic vehemensen sorolta az Instagramon is számbavett lépéseket és feladatokat, riporteri kérdésre megerősítette, bármennyire is csúnya, sőt szörnyű, erre a dologra is fényt kell irányítani, máskülönben az ehhez hasonló szörnyetegek szabadon terrorizálhatnak bárkit:
“Ez a sport, és a tenisz sötét oldala, amiről beszélni kell, mert egyelőre nem érzem úgy, hogy eleget beszélnénk róla. Ez az ember, akit a videón láttunk, másokkal is tett már hasonlókat. Az rendben van, hogy ebből a klubból kitiltják, de ettől még más pályákra bemehet. A rendszerrel van baj, valami hiányzik, nincs átláthatóság és következetesség. Miért nincs egy listánk az ilyen emberekről? Aki egyszer ilyet tett, annak soha többet nincs keresnivalója egyetlen teniszpálya közelében sem.”
Az ausztrál ex-teniszező nyilatkozatában azt is felrótta a tenisz irányítóinak, hogy miért nincs kiépített hálózata az olyan szervezeteknek, ahova a bántalmazott játékosok, akik sokszor még csak gyerekek, segítségért fordulhatnak. Dokic hitet tett amellett, hogy többszörösen érintettként, a segítségnyújtás kiépítési folyamatának élére áll.
“Ahogy eddig is, ezután is hangot fogok adni ezeknek a dolgoknak, használni fogom a felületeimet, és remélem, hogy mások, akik a teniszben dolgoznak, játékosok, edzők, újságírók, ugyanúgy a kezdeményezés mellé állnak. Örülök annak, hogy legalább itt Ausztráliában a szövetség komolyan veszi ezt a területet, hiszen ha ez az eset itt történt volna, ez az ember egyetlen pálya közelébe sem mehetne az országban többé.
De a tenisz egy globális sport, ezért ugyanilyen megoldásokra, lépésekre van szükség. Én kész vagyok ezért dolgozni, de egyedül ehhez kevés vagyok.”
Tenisz
Nadal válaszolt az őt érintő GOAT-kérdésre, de neki fontosabb, hogy jó emlékeket őrizzenek róla
11 ÓRÁJA
Tenisz
Zverev nem számít zökkenőmentes visszatérésre súlyos bokasérüléséből
TEGNAP - 20:17