Szánkó és az olimpia

Ez látszik az innsbrucki Világkupa versenyen próbálkozók számából is, ennyi nemzetből (közel 40), még sosem jöttek össze szánkósok egy idénynyitóra. Persze, ettől még sem a Világkupában, sem az olimpián nem fog alapvetően átalakulni az élmezőny. Alapvetés, hogy a németek a legesélyesebbek, aztán az oroszok, akiknek négy évvel ezelőtt Szocsi nem sikerült túl jól, de azóta erősödtek, figyelnünk kell az olaszokra, a lettekre, az osztrákokra, a kanadaiakra és az amerikaiakra is – s ezzel vége. Bármilyen más országbeli versenyző győzelme, vagy dobogós helyezése szenzációszámba menne.

Csak a rend kedvéért: a Világkupában a normál versenyek kétfutamosak, az olimpián viszont a párosokat leszámítva négy futamon dőlnek el az eredmények. Apropó, párosok: a következő idényben bevezetik a női párosok versenyét is, a nemi kiegyenlítődés és egyenjogúság jegyében. De most még maradunk a hagyományos felállásban, akarom mondani fekvésben: női egyéniben, férfi egyéniben, férfi párosban, sprintben és csapatban versenyeznek egymással a szánkósok.

A nőknél a két német nagyágyú, Natalie Geisenberger és Tatjana Hüfner most is elsőszámú esélyesek. Geisenberger megnyerte a német bajnokságot, amelyen Hüfner ugyan csak negyedik lett, de a VK-ban és az olimpián ennél többet várnak tőle. Az előrejelzések és a korábbi eredmények alapján az orosz Tatjana Ivanova lehet a legnagyobb ellenfelük, de nem lenne meglepetés az amerikai Erin Hamlin, és a kanadai Alex Gough jó szereplése is. Rajtuk kívül is vannak még néhányan, akik dobogóesélyesek, de ezzel várjuk meg az első versenyeket.

A férfiaknál tavaly az orosz Roman Repilov nyerte a VK-t, s mivel például honfitársa, Szemen Pavlicsenko két éve világbajnok volt, most az a helyzet, hogy a német Felix Lochnak össze kell kapnia magát, hogy újra győztes formába lendüljön. Reményt adhat neki és a többi német versenyzőnek is, hogy a világ talán legjobb szánkóépítője, a háromszoros olimpiai bajnok Georg Hackl nekik dolgozik és a válogatottak használhatták a BMW szélcsatornáját is – egyszóval a felkészülésekbe technikai oldalon aligha csúszott hiba.

A párosoknál is németek (Wendl/Artl, illetve Eggert/Benecken az első számú esélyesek, de mögöttük többen is tülekednek – izgalmas idényünk lehet velük.

Csapatban a németeket kéne legyőzni, ami sokáig lehetetlennek tűnt, bár tavaly kétszer is betliztek, s még most is nagy csoda volna, ha sikerülne – de a remény hal meg utoljára.

Száz szónak is egy a vége: ebben a szezonban nem várható nagy változás az erőviszonyokban – de sport attól (is) szép, hogy az ember mindig reménykedik. Ha másban nem is, de legalább jó versenyekben. Na, ez utóbbival biztosan nem lesz probléma.

(Várhegyi Ferenc)