Ázsia-bajnokság

A nőknél 21 megszerezhető aranyéremből 14-et ázsiai versenyző vitt el. A maradék 6 aranyból 3 került azeri, 4 orosz nyakba – ha nem tévedek, ezeknek az országoknak legalább annyi közük van Ázsiához, mint Európához – ha nem több.

A férfiak 24 aranyérméből ugyancsak 14-et vittek el az ázsiaiak, egy jutott a törököknek, kettőt fehérorosz, hetet orosz versenyzők vittek el – ez gyakorlatilag ugyanaz, mint a hölgyeknél.

Van egy alapkérdésem: miért jobbak az ázsiaiak, mint a többiek? S persze nem csak most, hanem már lassan évtizedek óta? Genetikailag alkalmasabbak a súlyemelésre, mint például az európaiak, vagy a dél-amerikaiak? Ugyan már.

Több pénzt költenek a sportágra? Igen. Jobban edzenek? Lehet. Ismernek néhány trükkös teljesítményfokozó módszert? Nem tudjuk.

Csak azt tudjuk, hogy fényévekkel előttünk járnak.

Houstonban olimpiai kvalifikációs vb-t rendeztek. Nem feltétlenül most kellett csúcsformában lenniük a versenyzőknek, de azért a nőknél így is született három világcsúcs, a férfiaknál pedig hét. Különösen az orosz Alekszej Lovcsev teljesítménye volt megdöbbentő: megdöntötte az iráni Hosszein Reza Zadeh 2004-óta fennálló lökésvilágcsúcsát és 2000-óta érvényes összetett világrekordját. Az új ólomsúlyú összetett csúcs 475 kg, még kimondani is sok.

Lovcsev úgy parádézott, hogy a Reza Zadeh utódjának tartott, korábbi világ- és olimpiai bajnok Szalimikordasziabi sérülés miatt el sem indult a versenyen. Mi lett volna, ha még ő is itt van? Vagy a másik orosz, a tavalyi vb-t nyerő Ruszlan Albegov?

Azt hiszem, ideje lenne ébresztőt fújni Európában. És persze Magyarországon is, mert ugyan jók az utóbbi években sem igazán voltunk, most azonban le is szerepeltünk. Nemhogy a magyar szövetség által várt, remélt három olimpiai kvóta nem jött össze, egyetlen egyet sem sikerült összekaparni. Jövőre persze még egy-egy kvótát mind a nők, mind a férfiak begyűjthetnek, de arra még nagyobb az esély, hogy csak összesen lesz egy. És így megy ez már olimpiai ciklusok óta.

A Magyar Súlyemelő Szövetség a kudarc után menesztette Ördögh István szövetségi kapitányt. Az indoklás szerint nem tudta motiválni a versenyzőket, ráadásul sokat hiányzott, pedig minden edzéslehetőséget megkapott. Tény, hogy még Nagy Péter is alulmúlta önmagát, aki egyébként klubszinten Ördöghgel dolgozik. Tehát évek óta együtt hozták azokat az eredményeket, amelyek ernyőt tartottak a sportág fölé– most viszont betliztek. Ilyenkor általában tényleg az edzőt menesztik – ez természetes jelenség a sportvilágban. Nincs is ezzel semmi baj.

De van még egy alapkérdésem: ennyi elég a magyar súlyemelés megújításához? Miközben Ázsia gyakorlatilag kontinensbajnoksággá silányítja a világbajnokságot, miközben a versenyzőik leiskolázzák a mezőnyt, nálunk csak ennyi a megoldás? Ettől lesz több versenyző, klub, pénz, javuló edzésmódszerek, lesznek-e korszerű szemlélettel dolgozó edzők és vezetők? Lesz-e újra népszerű a sportág, lesznek-e újra eredmények?

Ha valaki tudja a jó válaszokat, szóljon. Addig meg irigyeljük Ázsiát - mást úgysem tehetünk.