Volt egyszer egy Jugoszlávia... de a (sport)világ úgy tűnik, nem tanult belőle
Frissítve 01/03/2022 - 17:27 GMT+1
30 év után a történelem ismétli önmagát. 1992 májusában a jugoszláv hadsereg bombázta Szarajevót, amiért az ENSZ Biztonsági Tanács döntése alapján nem indulhatott a svédországi Európa-bajnokságon az akár végső győzelemre is esélyes válogatott. A dánok meglepetésgyőzelme mindenkinek megvan, de volt itt még néhány érdekes döntés ebben az évben. Keressük a párhuzamokat az idei orosz helyzettel.
Sokunkban él még élesen az emlék – személyesen, mások elbeszéléséből vagy az almanachokból –, hogyan érkezett a dán futballválogatott a Jugoszláviát ért szankciók miatt közvetlenül a nyaralásából, mindenféle felkészülés nélkül a svédországi Európa-bajnokságra, és nyerte meg azt. Ha kicsit közelebb zoomolunk a történetben, megnézhetjük, milyen csapás érte az akkor topon lévő jugoszláv csapatsportokat, illetve hogy van-e tanulság ebben a jelenlegi helyzetben az orosz sportra nézve.
Mert a csütörtök hajnalban kirobbant orosz invázió óta szinte óránként érkezik újabb hír és bejelentés az orosz sportolókat és sporthelyszíneket érintő szankciókról, más sportolók protestálásáról. Ezek közül talán – jelen sorok írása közben – legélesebb, hogy az UEFA megvonta a Bajnokok Ligája döntőjének rendezési jogát Szentpétervártól, a versenyben lévő orosz klubcsapatokat pedig kizárta a nemzetközi kupákból. A FIFA nem engedi indulni az orosz válogatottat a márciusi vb-pótselejtezőkön, elmarad a F1 Orosz nagydíj, de a Nemzetközi Síszövetség is lemondta az összes, Oroszországba tervezett világkupa-fordulót. Érzékeny veszteség lehet az is, hogy nem Oroszország rendezheti meg az idei férfi röplabda világbajnokságot sem.
Hogy járt Jugoszlávia?
Az elmúlt napok diskurzusaiból kitűnik, hogy abban széleskörű egyetértés van, hogy az Oroszországban megrendezendő sporteseményeket ki kell hozni az országból. Ott már azért vannak véleménykülönbségek, mennyire kell, szabad sújtani ilyen szankciókkal azokat a sportolókat, akiknek nemhogy semmi közük az eseményekhez, de gyakran még annak előtte is kritikusan álltak hozzá. Vannak például egészen radikális elképzelések, mint például a cseh jégkorongozó Dominik Hašeké, aki az összes orosz NHL-játékost kizárná. Köztük a következetesen Putyin-ellenes Artemi Panarint...
A sors furcsa fintora, hogy van összehasonlítási alapunk. Éppen 30 éve, hogy a labdarúgó Európa-bajnokság hasonló problémákkal kellett, hogy szembe nézzen, ráadásul sokkal gyorsabban kellett dönteni. 1992. május 30-án ugyanis az ENSZ Biztonsági Tanácsa a délszláv háború kirobbantása miatt egyhangúan döntött arról, tagjainak megtilt mindenféle együttműködést kereskedelmi, tudományos, sport- és kulturális téren.
A svédországi labdarúgó-Eb 10 nappal később kezdődött.
Valóban elcsépelt kifejezés, de a jugoszláv válogatott abban az időben aranykorszakát élte. Az 1990-es világbajnokságon Spanyolországot legyőzve jutottak a negyeddöntőbe, ahol csak büntetőkkel maradtak alul a Maradona vezette, később döntőig jutó argentin válogatottal szemben. A Crvena Zvezda pedig 1991-ben megnyerte a BEK-et, miután a döntőben legyőzte az Olympique Marseille-t. Olyan játékosok, mint Dejan Savićević, Darko Pančev, a később a horvát válogatottal vb-bronzérmes Robert Prosinečki vagy az éppen ekkor Belgrádból Marseille-be igazoló Dragan Stojković kulcsembere volt mindkét csapatnak.
Arról már kevesebben tudnak, hogy a jugoszláv válogatott ki is utazott Svédországba, a szervezőknek tehát hosszabb idő kellett ahhoz, hogy döntést hozzanak a kizárásról.
Az akkor még nyolc csapatos torna sorsolásakor a szervezők legnagyobb aggodalmát nem is a délszláv helyzet, hanem a futballhuliganizmus újjáéledése okozta. A német-holland meccsen is voltak balhék, és bár az angol csapatokat az előző évben ötéves eltiltás után újra beengedték az európai klubversenyekre, továbbra is aggódtak amiatt, hogy a rendetlen szurkolók zavarják meg a tornát.
Ehelyett azonban a torna előtti napokban a jugoszláv helyzet került középpontba. Jugoszláviában a szurkolók közötti feszültség a Crvena Zvezda és a Dinamo Zagreb közötti labdarúgó-mérkőzésen már erőszakba torkollott, s ez előre jelezte, hogy mi fog történni. Bosznia-Hercegovina függetlenséget akart a volt jugoszláv vezető, Josip Tito 1980-as halála utáni évtized végén, míg a szerbek a terület nagyobb ellenőrzését akarták. 1992 májusában Szarajevót is bombázni kezdték.
Nyolc évvel korábban a város adott otthont az 1984-es téli olimpiának.
A tisztviselők kezdetben nem voltak biztosak abban, hogy ez milyen hatással lehet az Európa-bajnokságra. „A mi prioritásunk az, hogy azok, akik kvalifikálták magukat, játszhassanak, ha a körülmények lehetővé teszik” – hangsúlyozta Gerhard Aigner, az UEFA főtitkára, majd így folytatta: „Amit a sportban elértek, azt tiszteletben kell tartani. A legjobb versenyzőknek a legjobb eseményeken kell szerepelniük.”
A jugoszlávok reménykedve utaztak Svédországba. „A fiúk együtt utaznak és együtt játszanak, és nem érdekli őket a nemzetiség” – állították a tisztviselők, ám hamar látszott, hogy ez nem lesz tartható. Ivica Osim, a válogatott edzője a torna előtt bejelentette, hogy lemond. Szarajevóban voltak rokonai. Ráadásul Svédországban sem ment minden rendben. A csapat eredetileg Ystadban vert tábort, ami közel volt a koszovói menekültek központjához.
A május 30-ai ENSZ BT határozat végleg pontot tett az ügy végére.
A selejtezőben Jugoszlávia mögött a második helyen végzett csapatot, Dániát hívták be a helyükre. Alig két hét volt hátra a verseny kezdetéig, és állítólag néhány játékos egyenesen a tengerpartról érkezett.
„Nehéz szívvel megyünk Svédországba” – mondta a kapus, Peter Schmeichel. „Hogyan lehet bárki is boldog egy ilyen helyzetben?”
Dánia 0-0-s döntetlent ért el a nyitómérkőzésen Anglia ellen. A svédek ellen 1-0-ra kikaptak, de az utolsó csoportmérkőzésen Franciaország legyőzésével bejutottak az elődöntőbe. Ott büntetőkkel győztek a címvédő hollandok ellen, akik olyan sztárokkal álltak fel, mint Ruud Gullit, Marco Van Basten, Frank Rijkaard, Ronald Koeman vagy Hans Van Breukelen.
A döntőben jött a kegyelemdöfés a németek ellen, akik mindössze két évvel korábban megnyerték a világbajnokságot.
Dánia hősként tért haza, de Jugoszláviában folytatódtak a harcok.
1992-ben volt még egy olimpia is
Mire egy hónappal később Barcelonában összegyűlt a világ, Szarajevó bombázása még mindig nem szűnt meg.
Az ENSZ szankciója továbbra is érvényben maradt, de a NOB úgy döntött, hogy nem fogadhatja el ezt a döntést. Jelentős nehézségek árán az ENSZ Biztonsági Tanácsának szankciós bizottságával folytatott közvetlen tárgyalások révén elérte, hogy az utóbbi felülvizsgálja álláspontját. Így a volt jugoszláv köztársaságok sportolói részt vehettek a versenyen, feltéve, hogy azt az olimpiai zászló alatt tették.
„A sportolók nem tehetnek semmiről, ami Jugoszláviában történik” – nyilatkozta az eseményekre reagálva Josep Miguel Abad, a szervezőbizottság elnöke.
„A szerb, montenegrói és macedón sportolók, akik nem vonultak fel a játékok megnyitóján, így független olimpiai résztvevőként (IOP) indulhattak, megkülönböztető jelzés nélküli fehér mellényt viselve, az olimpiai himnusz és zászló tiszteletére” – áll a hivatalos jelentésben.
A Bosnyák Olimpiai Bizottság saját jogon indulhatott, de résztvevőinek felkészüléséről szívszorító történetek keringtek abban az időben. Jelen volt a horvát csapat is, a Toni Kukoć vezette kosárlabdacsapatra valószínűleg sokan emlékszünk.
De röviden nézzük meg azt is, mi volt a helyzet más sportágakban! A Nemzetközi Tenisz Szövetség (ITF) az ENSZ BT határozattal összhangban a jugoszláv válogatottat kitiltotta a Davis-kupa és Fed-kupa küzdelmekből, az egyéni sportolóknak azonban engedélyezte az indulást. 1992 júniusában ez leginkább Szeles Mónika számára volt kérdés, aki akkor még jugoszláv színekben indult, és a Roland Garros címvédője volt.
A délszláv nemzetek labdával születnek
Az összes jugoszláv és az azóta működő szerb sportnak is sajátja, hogy egyéni sportokban kevésbé állnak az élen, a csapatsportokban viszont annál inkább. Az 1996-os atlantai olimpia óta összesen 6 egyéni olimpiai aranyérmet szereztek, labdajátékokban azonban rendre ott vannak a legjobb négy között.
A szerb kosárlabda-válogatott 1990-ben még a horvát Kukoć és a szerb Vlade Divac vezetésével együtt nyert világbajnokságot, a horvátok kiválásával azonban gyengült a csapat. Hogy mire mentek volna Barcelonában, már nem tudták megmutatni, a június végi olimpiai selejtező tornáról kizárták őket.
Ugyanígy jártak a vízilabdázók is. Szöul olimpiai bajnokai 1991-ben megnyerték a perthi világbajnokságot, következő évi olimpián azonban a csehszlovák válogatott indulhatott helyettük – 1936 után először és természetesen utoljára, hiszen néhány hónap múlva megszűnt az ország. Azóta a cseheknek egyszer sem, azt szlovákoknak a 2000-es olimpiára sikerült kvalifikálni.
Vajon ad-e receptet mindez Oroszországnak?
A háborús helyzethez hasonlóan a dilemma is visszatért a sportvezetőkhöz. A cikk elején már említett megvonások, amik a rendezvények szervezését illetik, kétségen felül állnak. A nézetkülönbségek azonban leginkább ott adódnak, mennyire szabad szankcionálni a sportolókat. A FIFA hozta meg talán leggyorsabban a döntést, de kizárta az orosz és fehérorosz válogatottat a Nemzetközi Jégkorongszövetség is (ez talán nagyobb csapás), miután a Nemzetközi Olimpiai Bizottság úgy szólt, a sportági szövetségek dönthetnek az orosz és belorusz sportolók kizárásáról.
Érkeznek a további szövetségi kommünikék, jelen sorok írása közben például a Nemzetközi Síszövetség (FIS) jelenti be ugyanezt. Miközben többek között a szintén orosz Andrey Rublev a háború kitörése óta minden meccse után a békére hívja fel a figyelmet.
Megannyi kérdés van még, persze. A FIS éppen kimondja, hogy a tiltás csak erre a világkupa évadra szól, de hogyan dönt például a FIFA, ha a harcok néhány hét múlva befejeződnek, Oroszország pedig esetleg nemzetközi ítélőszék előtt megkapja a büntetését? Mi a helyzet a többi labdajátékkal, amelyben az orosz válogatott szintén hagyományosan erős? Jégkorongban akkor most legalulról indul vissza a két válogatott, vagy kizárás után visszatérhetnek az első osztályba? Kinek a kárára? Júniusban vízilabda-vb, szeptemberben kosárlabda-Eb, novemberben, még a foci-vb előtt, női kézilabda-Eb. Ugyanebben a sportágban a Bajnokok Ligája főszponzora az orosz állami cég, a Delo. Vajon hogyan hat ez a rájátszásra és a budapesti Final Fourra, benne két orosz csapattal?
Láthatóan kevés és talán egyre szerteágazóbb válasz érkezik, ami újabb dilemmákat hoz. De végső soron a kérdés marad: ártatlan sportolók szankcionálása a fontosabb, vagy hogy a nemzetközi sportélet minél határozottabban megmutassa: a háború nem pálya?
Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Letöltés
Scan me
Kapcsolódó témák
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés