Fogadási csalások, dopping és manipuláció - védeni kell a sportot?!

Újabban pedig egyre nagyobb figyelmet kapnak a szexuális visszaélések, vagy a sportolókat érő fizikai, verbális, lelki fenyegetettség, illetve az interneten, különösen a közösségi médiában előforduló abúzus, gyűlölethullám, amely a katari labdarúgó-vb kapcsán is előfordult, lásd egy kilenc éves kislány esetét Portugália és Cristiano Ronaldo kiesése kapcsán.

Olyannyira rossz, hogy a fentiek közül jónéhány terület már a bűnüldöző szervek, a politika és a különböző szakértők figyelmét is felkeltette.

Mi, sportrajongók szeretünk hinni a sport nemes eszményeiben (fair play, egyenlőség és hasonlók) és ez maradjon is így, mert szükségünk van rá és szerencsére mindig találunk jó példákat, de tudomásul kell vennünk, hogy világszerte megnőtt a sportban elkövetett bűncselekmények száma.

A sportnak ma már nemcsak önmagával, hanem az önvédelmével is foglalkoznia kell, mert ahogy gyengülnek az erkölcsi normák, úgy szaporodnak az emberi visszaélések, ahogy egyre több a pénz, úgy egyre nagyobb a csábítás is – márpedig egyre többen vannak, akik mindennek ellen tudnak állni, csak a kísértésnek nem.

Egyszóval, a sport ma öntisztulásra és egyben külső segítségre szorul, még ha ezt nem is mindenki ismerte fel. De a figyelmeztető jeleket már nem lehet figyelmen kívül hagyni, így a média is egyre gyakrabban foglalkozik ezzel a témával.

Az egyik nagy port felvert esetből film is készült, amely nemrég jelent meg a Netflixen: az Első kézből: Súlyos szabálytalanság címet viselő film az egykori NBA-bíró, Tim Donaghy ügyét dolgozza fel, bemutatva azt a folyamatot, hogyan használta ki a maffia az emberi pénzéhséget és gyarlóságot, hogyan rázta ez meg az NBA-t és hogyan síklott ki Donaghy élete.

A sportmanipuláción keresztül megvalósuló fogadási csalásoknak – mert itt erről van szó – egyébként is se szeri, se száma. Néhány éve mi is foglalkoztunk azzal a hivatásos teniszt érintő vizsgálattal, amely kimutatta, hogy lassan az a csoda, ha a világranglistán az első háromszázba be nem kerülő játékosok nem manipulálják a mérkőzések alakulását, mert egy jól sikerült sportfogadás többet hoz a konyhára, mintha csak költenék a pénzt edzőkre, utazásokra, szállodákra, abban a reményben, hogy előbb-utóbb a versenyzésből is megélnek. És tudjuk azt, hogy székbírók is érintettek voltak a csalásokban.

Az egyik legfrissebb ügy – amely 2022-ben a magyar sajtóban is megjelent – pedig annak a sírva-röhögős története, hogyan verte át egy indiai szervezet az orosz fogadókat egy kamu krikettbajnokság megszervezésével, úgy, hogy a meccseket online közvetítették, amelyhez még atmoszférát is kevertek, hogy élethű legyen, és hogyan oldották meg menet közben az eredmény manipulálását. Szerencsére még mielőtt teljesen megkopasztották volna a gyanútlan sportfogadókat, lebuktak.

Bizonyos szempontból ez a helyzet, mert az illegális fogadások az iparág a sötét bugyraiba tartoznak. A legális fogadások viszont szárnyalnak, nem utolsósorban az internet fejlődésének köszönhetően, bár itt is vannak árnyoldalak. Néhány adat az iparág gazdasági jelentőségéről: az Egyesült Királyságban bejegyzett Bet365 nevű cég 2021-ben 3,7 milliárd font bevételre tett szert, amelyből 2,7 milliárd font a szerencsejátékokból és a sportfogadásból keletkezett.

A németországi bejegyzésű bet-at-home nevű vállalat 2020-ban sportfogadásból nettó 42.862 millió euró bevételre tett szert, az amerikai BET MGM 2022 első negyedévében 271 millió dollár bevételt regisztrált sportfogadásból és IGamingből, idehaza pedig a Szerencsejáték Zrt. 2021-ben több mint 700 milliárd Ft árbevételt könyvelhetett el.

De hiba lenne csak a fogadóiparral azonosítani a sport integritását fenyegető veszélyt. A hollandiai székhelyű CSCF Sport Integrity Group például az oktatástól a tanácsadáson át a hírszerzésig, monitorozásig sokféle szolgáltatással áll a sportszféra és mások rendelkezésére – mert szükség van rá. Ennek az alapítványnak az alapítója és vezetője Rubicsek Norbert, akinek nemzetközi rálátása van a szerteágazó problémakörre. Elsőként a fogadóiparhoz köthető jelenségekről beszélgettünk vele.

Rubicsek, a jogász végzettségű, egykori - a szervezett bűnözés elleni területen dolgozó - rendőr alezredes 2008-ban került ki Hágába, az Europolhoz (az Európai Unió bűnüldöző szerveinek ügynöksége) ahol a különböző országok oda kihelyezett rendőri szervei nemcsak egymással, hanem az Europollal is együttműködnek. (Az Europolnak nincs nyomozati jogköre, de európai háttérintézményként fontos szerepet tölt be a szervezett bűnüldözés elleni küzdelemben.)

2013 februárjában az Europol sajtótájékoztatóján megtelt egy hatalmas terem – az óriási érdeklődés magyarázata, hogy ekkor került napvilágra, hogy sok ország érintett a később bochumi ügyként elhíresült, a labdarúgásban elkövetett nemzetközi sportmanipulációs sorozatnak, amelyben Németország, Ausztria, Finnország, Szlovénia és Magyarország volt érintett, a nyomok pedig Szingapúrig vezettek. A szervezők bizonyítottan több száz mérkőzést manipuláltak világszerte, a sportfogadás csak a pénzkifizetés eszköze volt - mondja Rubicsek Norbert.

Az érintett országok közös nyomozócsoportot állítottak fel az ügy felgöngyölítésére, amelynek bonyolultságára jellemző, hogy Magyarországon például 2022-ben született meg az elsőfokú ítélet, amely alapján nyolc vádlott fegyházbüntetést, négy vádlott pedig nagy összegű pénzbüntetést kapott. Akit a jogi összefüggések érdekelnek, például itt is tájékozódhat a részletekről.

Ez volt az az ügy, amely arra késztette a világpolitikai szférát és a bűnüldöző szerveket is, hogy közös erővel felvegyék a küzdelmet a sportban megjelenő szervezett bűnözéssel szemben. Ez az ügy volt az alapköve a vonatkozó kezdeményezések és elfogadott dokumentumok, mint például az ENSZ-nek a sportkorrupció elleni, vagy az Európa Tanácsnak a sportmanipuláció elleni egyezménye megszületésének, de ezzel új szintre léptünk, az Europolnál is megalakult egy ezzel foglalkozó szervezet. Itt az én feladatom volt az európai rendőrségek összefogása ez ügyben, ami izgalmas szakmai kihívás volt.

Amikor leültem a különböző szakemberekkel, hamar kiderült, hogy először a fogalmakat kell tisztáznunk, mert mindenki másra gondolt a sportmanipulációról, vagy az úgynevezett meccsfixingről. A sportmanipuláció már ősidők óta létezik, de a bűnüldöző szervek részére még mindig viszonylag új terület, bár már 2005 körül is voltak világszerte előforduló nagy sportmanipulációs ügyek, igazán az internet elterjedése hozta be ezeket a köztudatba.

A sportmanipuláció alapja valójában nem más, mint az, hogy a meccsfixingben résztvevők olyan belső (bennfentes) információt generálnak, amit csak ők ismernek. Ez, mint bármely más belső (bennfentes) információ, pénzre váltható adat. Amíg azonban ez a tevékenység például az értékpapírok világában az egyik legsúlyosabb szabályszegés, a sport világában néha még csak nem is büntetendő cselekedet.

A nálunk bundaként ismert jelenség az, amikor az adott mérkőzés eredményét alakítják tudatosan a megbízók érdekei szerint, hogy azok aztán sportfogadási oldalak félrevezetésével (hiszen az eredményt ők maguk állították elő, így az nem legális) illegális anyagi előnyhöz jussanak. Ezek a megbízók nem egy esetben úgynevezett bűnszervezetek, amelyek sajnos, átszövik a sportmanipuláció világát.

Az internet kora, illetve a sport ugrásszerűen növekvő költségei hozták az a fura helyzetet, hogy a sportfogadás szereplői a sportra történő fogadásszervezés mellett más szegmensben is bekapcsolódtak ebbe az iparágba: szponzorként, ami igen különleges helyzetet teremt.

A bundát azt hiszem jobban értjük, elvégre ismerhetjük például az 1988-as magyar labdarúgó bundabotrányt, amikor szinte a rendőrség állította össze a válogatottat, attól függően, hogy éppen melyik játékosnak kellett kihallgatásra mennie, aztán 2005-ben jött az olasz totóbotrány, amely kapcsán a Juventustól elvették a bajnoki címet és a másodosztályba száműzték a csapatot, és még sok példát mondhatnánk. A sportmanipulációt azonban jó volna egy kicsit jobban részletezni.

Például olyan barátságos mérkőzések szervezését, amelyek látszatra hivatalosak, így szerepelhetnek a fogadóirodák kínálatában, de valójában semmi közük az adott ország válogatottjához, vagy egy klub csapatához. Korábban előfordult, hogy magukat menedzsereknek beállító személyek bejelentkeztek az adott szövetségnél, klubnál és felajánlották barátságos mérkőzés szervezését, úgy, hogy vállalták a bírók biztosítását is (nektek is jó, nekünk is jó alapon), csak éppen nem igazi válogatott sportolókkal, vagy az adott klub igazolt játékosaival, hanem innen-onnan összeszedett játékosokkal játszottak és a bírókat is megvették – így pedig könnyen lehetett manipulálni az eredményeket. A labdarúgásban erre több példa is volt.

Ide tartozik a korábban már említett magyar szálakon is futott nagy labdarúgó bundaügy módszere is, amikor egy nemzetközi bűnszervezet országos vezetője játékosokat keres meg a nemzeti bajnokságban, s pénzt ad nekik, hogy a meccsükön jelzésre gólt engedjenek be vagy a bírók éppen büntetőt ítéljenek meg.

Az is sportmanipuláció, amikor valaki hamis személyazonossággal játszik – a női bajnokságban esett meg ilyen a hétvégén.

De továbbmegyek, ilyen a 'tanking' is, amit a sportban sokan stratégiának, vagy taktikának hívnak, hiszen úgy tűnik, mintha a játékos taktikázna azzal, hogy nem tudásának megfelelően játszik, hogy elkerülje a nehezebb ellenfelet a következő fordulóban. Ez vajon sportmanipuláció? A Nemzetközi Olimpia Bizottság szerint az, hiszen a 2012-es londoni olimpián kizárták a kínai és a koreai tollaslabda válogatottat, mert látványosan egyik csapat sem akart nyerni, hogy elkerüljék a győztesre váró ellenfelet.

Az egyik legismertebb tanking valójában nem tankingként ismert cselekmény: 2001-ben Barrichellónak – egy csapatdöntés alapján – el kellett engednie csapattársát, Schumachert kevéssel a cél előtt. A döntés miatt akkora volt a felháborodás, hogy a Forma-1-ben bevezették, azt a szabályt, hogy a csapatok nem utasíthatják a versenyzőiket helycserére. (Valamiért a szabály csak néhány évet élhetett, 2008-ban kivezették a szabálykönyvből.)

A FIFA az 1982-es labdarúgó-vb után a békés döntetlent hozó Ausztria-Németország mérkőzés miatt vezette be azt a szabályt, hogy az utolsó csoportmérkőzéseket egyidőben kell lejátszani. Ez egy jó döntés, de ettől még nem szűnt meg a futballban a manipuláció.

Vannak olyan események is, amelyek ugyan szorosan összefonódtak a sportmanipulációval, de valójában nem azok. Ettől függetlenül meglehetősen sokkoló látni, hogy az emberi leleményesség mire lehet képes olyan helyeken, ahol azt elképzelni sem tudjuk: ilyenek a „szellem mérkőzések” vagy „ghost game”-ek: A sportesemény szervezői bejelentik a mérkőzést, de nem játsszák le, csak dokumentálják, mintha lejátszották volna és máris megvan a kívánt eredmény. (Az indiai krikett „bajnokság”.)

Vagy például a 2014-es Roland Garros óta ismert a hatóságok előtt, hogy a nézőtéren olyanok is ülnek, akik kihasználták azt, hogy időkülönbség lehet az élő esemény történései és a fogadóirodáknál online leadható fogadások időpontja között, és így adták le a fogadásaikat. Az eltérés a földrajzi távolságtól függően néhány másodperctől több percig terjedhet, és ez bőven elég a fogadások megtételére.

Ennek nincs köze sem az aktuális sporthoz, sem nem manipulál semmiféle sporteseményt, de megkárosítja azokat a sportfogadó irodákat, amelyek nem zárják ki ezt a fajta csalási metódust. Ennek felismerése óta egyébként stewardok vannak a nagy teniszbajnokságok lelátói előtt, akiknek az feladatuk, hogy elkapják azt, aki ezzel próbálkozik. Ezt court sidingnak hívjuk - igen, ma már erre is van egy fogalom.

Ezért nagyon fontos a megfelelő fogalmi keretek felállítása, mert csak ezeken belül tudunk fellépni a csalások, a bunda, a manipulációk ellen.

Vízilabda-mesteredzőtől tudom, hogy például az 1970-es években két magyar csapat olyan szikrázó rangadón játszott döntetlent egymással az OB I első fordulójában, óriási gólokkal, nagyszerű védésekkel, kapufát döngető lövésekkel, hogy az kiváltotta a sportsajtó lelkendezését, mondván, ha már a kezdés ilyen jó, akkor a folytatás még jobb lehet – a meccs azonban le volt vajazva. Egy másik klasszikusunk pedig a lóversenyzéshez kötődik. Koltai Róbert színész-rendező mesélte el, hogy a Sose halunk meg című film forgatásánál hogyan hozták ki a zsokék célfotóval az előre megbeszélt sorrendet, úgy, hogy a célegyenesre fordulva ez még lehetetlennek tűnt. A felvétel sikerült, Koltai pedig többet nem fogadott lóversenyen, mert rájött, hogy a zsokék a tökéletes színészek, mivel művészi szinten tudják szállítani a kívánt eredményt.

A manipulálással létrehozott belső információk generálása és megosztása nemcsak a fogadóiparra van hatással, hanem a közvetítési jogokra és a szponzorációra is. Miért fizessen egy televízió, vagy egy streamingszolgáltató sok pénzt olyan sportág közvetítési jogaiért, ahol csalnak? Miért legyen egy vállalat szponzor olyan sportágban, ahol manipulálják az eredményeket? A sportszövetségek elkezdtek különböző intézkedéseket tenni, de még mindig nem eleget. S főképp nem a fogadási csalások esetében.

De szeretném hangsúlyozni, hogy a sport integritását nemcsak a fogadóiparhoz köthető problémák veszélyeztetik, mivel azonban a fogadási aspektust lehet monitorozni és mérni, így itt a legmagasabb a kiderült esetek száma. A csalások 80-90%-a ehhez kötődik, ezért a közvélemény ezeket ismeri a legjobban. A sportban azonban ma már sok egyéb integritást fenyegető gond is van, mi például utánpótlás szinten is foglalkozunk a sportolók, edzők, sportvezetők felvilágosításával, mert már itt szükség van bajt megelőző programokra.

Rossz hír, de ez már legyen a második félidő témája - éppen elég az elsőt megemészteni. Az mindenesetre látszik, hogy ideje volna újra, vagy végre komolyan venni a fair play elvét.

Ha nem tesszük, előbb-utóbb nem lesz mit megvédenünk sem.

Mielőtt azonban végleg elkeserednénk, hogy a tiszta sport ideje lejárt, vagy nem is létezik, hadd idézzek egy fontos mondatot az Éhezők viadala című könyv- és filmtrilógiából: „Soha ne hagyjon el benneteket a remény!” Csak az a második félidő ne lenne még hátra…