A síugró holtszezon egyik legérdekesebb szakmai történése az osztrák csapathoz köthető, ahol egy évtized után távozott a  szövetségi kapitány, Alexander Pointner. A tavaszi váltás óta nem szólalt meg a 43 esztendős sikerkapitány, aki a Kleine Zeitungnak nyilatkozva most végre megtörte a csendet, az osztrák lapnak nem csak a hirtelen váltásról, hanem Gregor Schlierenzauerről és a korábbi depressziójáról is őszintén beszélt. Az interjú időzítése aligha véletlen, Pointer "Mut zum Absprung" (szabad fordításban Bátorság az elugráshoz) című önéletrajzi könyve ugyanis november 13-án kerül majd a boltokba. A hamarosan Bécsben bemutatásra kerülő 280 oldalas könyv megírásában felesége is segédkezett. Az alábbiakban a Kleine Zeitung internetes oldalán megjelent interjú fordítását olvashatjátok.
- Hogy sikerült a 18 évnyi edzői karriert alig négy hónap alatt és mindössze hat fejezetben feldolgozni?
- Nagyszerű érzés volt végig, hiszen ez a könyvíró projekt kiváló lehetőséget adott arra, hogy egy kicsit az idő távlatából szemléljem az edzői karrieremet és az ezen időszak során hozott döntéseket. Azt hiszem, hogy a könyv megírása sok szempontból fel is nyitotta a szememet.
Sportok
Hurrá, költözünk!
29/03/2021 16:00
- Mit érzett akkor, amikor április 9-én kiderült, hogy nem hosszabbítják meg a szerződését, mint szövetségi kapitány?
- Teljesen ürességet, emellett pedig dühöt és csalódottságot éreztem. Ide-oda mászkáltam, de nem éreztem semmit, amiért 35 éven keresztül dolgoztam. Ugyanakkor felszabadultságot is éreztem, mert láttam annak az esélyét, hogy sok olyan dolgot is bepótoljak, amire a síugrás mellett nem volt időm. Több időm jutott a családomra is (Pointnernek négy gyermeke van - a szerk.)
- Azért egy kicsit másképp képzelte el a búcsút az osztrák szövetségtől, az ÖSV-től, nem?
- Természetesen igen. A Négysáncverseny után volt egy beszélgetésem Peter Schröcksnadellel, az ÖSV elnökével, amikor teljesen egyértelműen jelezte, hogy szeretnék folytatni velem a közös munkát. Aztán jött az olimpia, ahol aztán Schlierenzauer körül forogtak az események (Schlieri állítólag azért orrolt meg Pointnerre, mert nem vitték i Oroszországba az ő edzőjét a csapattal - a szerk.) és onnantól már nem lehetett megállítani a folyamatot. Ebből lett végül az, hogy új impulzust, új szakembert szerettek volna a szövetségben. A szezon végén letettem a szövetség asztalára egy kétéves tervet, amelyből távozásom után néhány dolgot már át is ültettek a gyakorlatba...

Schlierenzauer és Pointner között nem volt mindig feszültség, Szocsiban viszont igen

Fotó: Eurosport

- Gregor Schlierenzauer azt állítja, hogy neki nem volt szerepe abban, hogy nem került meghosszabbításra a szerződés...
- Egy szövetségnek - ez alól az ÖSV sem volt kivétel - az az érdeke, hogy nyugalom lengje körül a sportágat. A szocsi olimpia után nem ez volt a helyzet. Örök vesszőparipám volt a csoportdinamika. Ha visszatekintünk az osztrák síugró sport történetére, akkor elmondhatjuk, hogy mindig voltak kiemelt vezérek a csoporton belül. Ott volt Schnabl és Innauer, Felder és Vettori, vagy a Goldberger-éra. Én szerettem volna egy szélesebb alapokra épülő csapatot, ahol nem egy-két ember határozza meg a csoportunkat. Amikor elkezdtem a munkát, akkor nem volt igazi szupersztárunk, ők mindannyian az általam kitalált rendszerből nőttek ki. Sokáig öt egyenrangú versenyzőnk volt, és a Szupersasok mítosza meg is született. Aki viszont a legjobb akar lenni, annak nem csak a világ többi részét kell legyőznie, de csoporton belül a többieket is. Ez viszont óhatatlanul súrlódásokkal jár. Abban kétségtelenül hibáztam, hogy ezeket a belső konfliktusokat sokáig titokban tartottam a nyilvánosság előtt. Nem csak Szocsi esetében voltak problémák csapaton belül, hanem már jóval korábban is. Gregor rájátszott erre a helyzetre és ez sok energiát elvett és fel is borította a csapat belső egyensúlyát az olimpián. Azt hiszem, hogy inkább a státusz és a személyes önértékelés lehetett a háttérben."
- Beszéljünk egy másik, szintén sokakat érdeklő kérdésről. Két éve, 2012-ben depresszióval kezelték, miként alakult ki ez, hogyan sikerült feldolgozni mindezt?
- A pontos diagnózis az közepes fokú depresszió volt. Az én olvasatomban túl könnyen használták erre az esetre a burn out szindrómát, a kiégéstől azért nagyon messze voltam. Az állapotomat sokáig a kisfiammal magyaráztam, aki nem sokkal ezt megelőzően betegedett meg, szintén depresszióval. Bebeszéltem magamnak azt, hogy minden rendben lesz majd, ha vele is rendeződnek a dolgok. De sajnos pont az ellenkezője vált végül valóra, ő hiába javult, én folyamatosan estem vissza, egészen odáig, hogy már úgy éreztem, hogy önállóan nem tudom ellenőrzésem alatt tartani a helyzetet. Folyamatosan nyugtalan voltam, állandó belső nyomást éreztem és feszült voltam, időnként előfordult az is, hogy reggelente nem akartam felkelni az ágyból. A kisfiam lett aztán a nagy példaképem, aki külső segítség hatására ki tudott kecmeregni a depresszióból.
- Előfordult az is, hogy már a győzelmeknek sem tudott örülni?
- Ami képletesen szólva a víz felett tudott tartani, az a sport volt. Ez volt egy olyan terület, ahol úgy éreztem, hogy tevékeny részese lehetek valaminek. Idővel azonban az egyensúly sem stimmelt, mert sokkal több energiát fektettem bele munkába, mint amit ki tudtam venni belőle. A feleségem és én audiovizuális tréninggel és regenerációs terápiával foglalkozunk, de az embernek nem egyszerű önmagát gyógyítania ezzel, mert ha a fej akarja, akkor 100.000 kifogást is találhat, hogy ez nála miért nem fog működni. Nekem is külső segítséget kellett igénybe vennem, szerencsére sikerrel.

FIS World Cup - Ski Jumping - Day 2

Fotó: Eurosport

- Hogyan töltötte az idei nyarat, amikor folyamatosan a könyv körüli gondolatok jártak a fejében, de edzősködni már nem kellett?
- Svédországban voltunk hosszabban pihenni és nem is emlékszem már arra, hogy mikor tudtam ennyire őszintén, felszabadultan élvezni egy nyaralást. Volt végre elegendő időm a feleségemre és a gyerekekre, ráadásul saját magamra is. Az utóbbi években mindig a síugrás foglalt le, ilyesfajta szabadságot nagyon régen éltem át, mint most nyáron.
- A könyv most elkészült, mi lesz a következő munka?
- A feleségem, Angi 2009 óta vezet egy regenerációs és neuro-coaching központot, ahol lesz munka nekem is. Emellett pedig már hét éve folyamatosan tartok előadásokat különböző vállaltoknál, amibe annak idején a mentorom, Toni Innauer vezetett be. Na és persze a síugrás továbbra is érdekel...
- Elképzelhető, hogy a következő szezonban újra edzőként látjuk majd viszont?
- Számomra minden elképzelhető...
- Akár az is, hogy visszatér az osztrák szövetség kötelékébe?
- Soha ne mondd, hogy soha. A pozitív emlékek azért még mindig bőven túlsúlyban vannak.
Sportok
A válogatott hozta a kötelezőt San Marino ellen, Valter dobogón végzett a katalán körön
29/03/2021 03:11
Sportok
Kikapott a románoktól a magyar válogatott, Verstappen indulhat az élről Bahreinben
28/03/2021 03:07