Kozuback Kamilla a hazai snowboardos közösség negyed évszázados álmát váltotta valóra

Egy 17 éves snowboardos lánynak sikerült kiharcolnia a részvételt, nem akármilyen hátrányból. Amikor a kanadai születésű, de anyai ágon magyar Kozuback Kamilla 15 évesen eldöntötte, hogy magyar színekben szeretne nemzetközi porondra lépni, közel két évet kellett várnia, mire a Nemzetközi Síszövetség hivatalos nemzetiség váltási procedúrája lezajlott. Ez az olimpiai kvalifikációs időszak 30 hónapjából 24-et lefedett. Ezután még további négy hónapot kellett várni a tél kezdetére, az első versenyekig. Közben még becsúszott egy bokaficam, ami miatt az első big air világkupát a svájci Churban ki kellett hagynia.

Kamilla ebben a szezonban, december elején állhatott először rajthoz világkupa versenyen magyar színekben, az olimpiai kvalifikáció hajrájában, rögtön a világ legjobbjai ellen. Negyven nap alatt harcolta ki a helyét az olimpiára. Ebben a negyven napban összesen hét világkupán vett részt, egy big air, három félcső és három slopestyle verseny van a lábában. Két olyan hétvégéje volt, amikor egyszerre két számban is rajthoz állt, az egyik szilveszterkor. Rajta kívül egy olyan versenyzőt ismerek a női mezőnyben, aki mind a három számban indul. A félcső elsősorban a specialisták terepe, nagyban különbözik a slopestyle és big air számoktól, amelyekben egyébként Kamilla is erősebb, ezekre többet is gyakorol.

Akiben esetleg felmerült volna, hogy Kamilla azért váltott országot, mert kanadaiként bizonyára nem tudott volna kijutni az olimpiára, azok számára megnyugtató információkkal szolgálhatunk. Az olimpiára nemenként és versenyszámonként egy nemzetből maximum négyen juthatnak ki. Kamilla a kanadaiaknál harmadik lett volna, és végül éppen egy kanadai lányt ütött ki az olimpiáért.

Szintén felmerülhet egyesekben a nemzetiségváltás miatt a legutóbbi olimpián történt freestyle sí fiaskó, akinek főszereplőjét bevallom, legszívesebben örökre kitörölném az emlékeimből, ha lehetne. Másfél évtizedes sportriporteri pályafutásom alatt egyszer sem éreztem még olyan szekunder szégyenérzetet, mint amikor az ő menetét néztem. Előre leszögezem, hogy bármiféle párhuzam közte és Kamilla között nemcsak téves, de konkrétan sértés Kamillára nézve. Kamilla él-hal a snowboardért, nem marketingből büszke magyar gyökereire, és nem azért megy az olimpiára, hogy feszíthessen a nyitóünnepségen átélve a feelinget, hanem azért, hogy a versenyzőtársaival együtt megmutassák a világnak, hogy mennyire király dolog snowboardozni. Mármint úgy, hogy ők tudnak is.

Ennyit a dolog szakmai részéről. Most pedig következzék egy szubjektív írás arról, hogy mit is jelent valójában a magyar snowboardos közösségnek ez az olimpiai részvétel. Az író a hazai snowboard szcéna ismert és elismert tagja, amolyan „öreg” motoros, Sticzay Péter, akit mindenki csak Sticónak ismer. Bár közösségi oldalára írt bejegyzése elsősorban a sportág hazai történetét ismerők számára szól, így a benne szereplő nevek közül még a téli sportot kedvelő olvasónak is csak néhány lehet ismerős, az üzenet a szereplők ismerete nélkül is tisztán átjön.