Jacobellis, a rider, aki legyőzte a démonjait és minden idők egyik legnagyobbja lett

Magam részéről meglepve olvastam Jacobellis nagyképűségéről szóló cikkeket, különösen ha ismerjük az előzményeket és visszanézzük a torinói hibáját. A Connecticut államból származó rider freestyle snowboardosként kezdte pályafutását, majd párhuzamosan versenyzett snowboard krosszban is.

2002-ben utóbbiban már junior világbajnok lett, a 2003-as junior világbajnokságon pedig már félcsőben lett junior világbajnok, ugyanabban az évben pedig slopestyle-ban is 3. lett az X Games-en. Azt, hogy Jacobellis boardra termett, mi sem bizonyítja jobban, minthogy akkoriban még az alpin szakágban is versenyzett, a 2003-as olaszországi junior vb-n mindhárom szakágban versenyzett.

Azóta sincs olyan versenyző, aki ennyire sokoldalú lett volna, manapság kuriózum lenne, ha egy krosszban induló rider félcsőben, vagy ugrókon produkálná a cork ugrásokat. Félcsőben Jacobellis egyáltalán nem számított kutyaütőnek, világkupa-versenyt nyert, még a 2007-2008-as szezonban is indult mindkét szakágban, két vk-dobogós helyezést is elért.

Ekkor már ugye bőven a torinói butasága után voltunk. A döntőben toronymagasan vezetve az az olimpiai aranyába kerülő trükk mindössze egy backside method grab volt, magyarán annyit tett, hogy a levegőben a deszka pillanatnyi elfordítása során a kötésnél megfogta a deszkáját. Ez a legegyszerűbb, egyúttal igen látványos trükk, egy valamire való freestyle snowboardos élversenyző álmából felkeltve is megcsinálja. Az akkor 20 éves amerikai fejében is az járhatott, hogy ilyen freestyle múlttal a háta mögött sikerülni fog és egy unalmassá vált olimpiai döntő futamban a közönségért is csúszik.

Nem sikerült, túl messzire húzta át a boardot, kibillent az egyensúlyából, elesett, ő maga pedig így értékelt a verseny után:

"A snowboardozás alapvetően egy jó móka. Előrébb voltam és meg akartam osztani a lelkesedésemet a közönséggel. Elrontottam. Megesik az ilyesmi” – mondta, majd hozzátette: „Nagyon izgatott voltam, és olyan keményen küzdöttem, így elragadott a pillanat, elfelejtettem, hogy még mindig meg kell nyernem a versenyt".

Ezt követően Jacobellist 16 éven keresztül szembesíthették a hibájával, ő azonban nem adta fel, további 92 vk-futamon, hat világbajnokságon és négy olimpián láthattuk őt. A 92 vk-versenyből 24-szer nyert, további 20 vk-dobogó még a neve mellett, és a 2005-ös győzelme után négy világbajnoki aranyéremmel is gazdagodott.

A torinói ezüst után az olimpiák nem sikerültek, háromszor is műtötték a térdét, a 2019/20-as szezonban már döntőt sem ment vk-futamon. De bőven túl a harmincon, továbbra sem adta fel, megcsinálta az olimpiai kvalifikációt, négy alkalommal is láthattuk vk-dobogón és 36 évesen a mezőny legidősebbjeként megpróbálta kijavítani a torinói hibáját. Ami valójában meg sem fordult a fejében:

A csillagok állása Pekingben neki kedvezett, a döntő negyedik helyezettje, az ausztrál Belle Brockhoff a futam után odament hozzá, és azt mondta: „Annyira örülök, hogy ez megtörtént veled, még kicsi voltam, amikor 2006-ban néztelek”.

Jacobellis 16 évvel később kiküszöbölte azt a csorbát, ami miatt hiába ő volt minden idők legeredményesebb ridere, és minden idők egyik legnagyobb snowboardosa, mindig szóba került a torinói döntő.

Ő maga is úgy ítéli meg, a 16 évvel ezelőtti drámája kellett ahhoz, hogy ilyen sikeres legyen, ha nyert volna, elmondása szerint valószínűleg már befejezte volna pályafutását.

Az egyéni arany után pedig jött a csattanós válasz Jacobellistől. A sportág történetének első olimpiai egyéni aranyát nem sikerült megszereznie Torinóban, Pekingben viszont Nick Baumgartnerrel a debütáló vegyes csapatversenyt viszont megnyerte, így már kétszeres olimpiai bajnoknak mondhatja magát.

A döntőben az utolsó ugratón – amikor Torinóhoz hasonlóan már biztos volt győzelmében – újra deszkafogást csinált a levegőben, ezúttal egy frontside grabbel mutatta meg, hogy akaraterővel, ha kell akár másfél évtized küzdelem után is, de le tudja győzni a démonjait.

Sikere igazi olimpiai történet, melyet, akárcsak a torinói hibáját, biztos nem feledünk.