Áll a bál a snookersztárok és a World Snooker Tour között

Már nyáron volt egy kínai verseny(ke), ahol Judd Trump és John Higgins döntőzött, sok hazai játékos és néhány profi részvétele mellett.

Arról a tornáról Jason Ferguson elmondta, hogy a profi szövetség nem annyira szereti az ilyesmit, de néhány esetben engedélyezik, hogy a játékosaik részt vegyenek. Nyilván, ha nincs más esemény a versenynaptárban, akkor miért is ne?

Aztán Ronnie O'Sullivan kihagyta a szeptember végi British Opent, arra hivatkozva, hogy fáj a könyöke. Időközben kiderült, hogy egy kínai bemutatón vett részt Jimmy White-tal, és épphogy visszaért Angliába az English Openre. Ennek azonban érdekes módon nem volt következménye.

Most viszont kirobbant egy valódi botrány a versenyek és a bemutatók ütközése miatt. Eljött az ősz, és most már egymást érik a versenyek a WST-nél. Ami egyrészt jó dolog, hiszen sok lehetőséget biztosít a játékosoknak arra, hogy pénzt keressenek. Ugyanakkor roppant nehéz dolguk van azoknak, akik bemutatót akarnak szervezni. A WST játékosokkal kötött szerződése ugyanis magában foglalja, hogy a játékosok nem vehetnek részt bemutatón olyankor, amikor WST-verseny zajlik. Ez végülis érthető, hiszen a profi szervezetnek elemi érdeke, hogy a játékosai ott legyenek a versenyein, elvégre a legnagyobb sztárokkal lehet eladni a tornákat, velük lehet szponzorokat szerezni. És megtartani.

A játékosok viszont szeretnék a lehető legtöbb pénzt keresni, és ha egybeesik egy bemutató és a verseny, akkor érthető módon az előbbit választják, hiszen ott biztos fellépti díjat kapnak, ellentétben azzal, hogy a versenyen akár korán is búcsúzhatnak, és akkor aprópénzzel kell megelégedniük.

Nézzük a tényeket: John Higgins, Mark Selby, Luca Brecel, Ali Carter és Thepchaiya Un-Nooh egyaránt kihagyja az október 22-én kezdődő Northern Ireland Opent, hogy Makaóban vegyenek részt egy bemutatón. Október 17-19 között pedig Sanghajban lesz egy bemutató Ronnie O'Sullivannel, Mark Williamsszel, Judd Trumppal, Ding Junhuival és Jack Lisowskival. Ez utóbbi a Northern Ireland Open selejtezőivel esik egybe, amelyen az említett urak top 16-os játékosként nem érintettek.

A WST az utóbbit duzzogva bár (először tiltani akarta), de végül engedélyezte, egyszersmind megkérte a játékosokat, hogy ne reklámozzák a különböző közösségi felületeken a sanghaji eseményt. A makaói résztvevőket viszont egyenesen megfenyegette a WST, legalábbis Ronnie O'Sullivan ezt állítja:

"Nincs okuk arra, hogy megakadályozzák a sanghaji szereplésünket, hiszen az az északír torna selejtezőjének idején lesz, amiben mi nem vagyunk érdekeltek.

A Daily Mail feltett néhány kérdést a WST-nek, de a szervezet nem volt hajlandó válaszokat adni az ügyben.

A Metro snookeres szakírója, Phil Haigh szerint ezek a kínai bemutatók felkészülésként is szolgálnak a november 5-én kezdődő International Championshipre. Ami azt jelenti, hogy a Northern Ireland Open selejtezője alatt rendezendő sanghaji bemutató résztvevői sem feltétlenül fognak "hazautazni" Belfastba. És a fenti névsort végigolvasva ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag kiürül az északír verseny táblája. Mint tavaly a German Mastersen...

Néha-néha előfordulhat ilyesmi, de hosszú távon nagyon rossz jel, ha a WST nem tudja "megtartani" a játékosait. Könnyű erre azt mondani, hogy erősebb szponzorokat kellene keresni, hogy többet kereshessenek a profik, de ha ez működne, akkor már alighanem megtörtént volna. Most kiderült, hogy az erőszakosság sem célravezető, azzal sem lehet a sztárokat visszatartani. Mi lehet a megoldás?

Több válasz is kínálkozik. Az egyik, hogy a WST-nek racionalizálnia kellene a versenynaptárat, hagynia kellene benne üres heteket. Egyrészt azért, hogy pihenhessenek a játékosok, másrészt hogy elmehessenek bemutatózni.

A másik, drasztikusabb megoldás, ha az elégedetlenek ott hagyják a WST-t, és új ligát hoznak létre. Kérdés, hogy ki állna melléjük, ki(k) szponzorálná(k) őket. Adja magát Kína, no de Kínával nem egyértelmű a szembenállás, hiszen ezen a héten éppen egy kínai pontszerző, tehát hivatalos WST-verseny zajlik. Ettől még azért szétszakadhat Nagy-Britannia és Kína.

Nagyon úgy néz ki, hogy Kínában is lehet hasonló mennyiségű pénz snookerre, mint Nagy-Britanniában. Kérdés, hogy van-e annyi, hogy Kína átvegye a profi versenyek szervezését egész szezonokra. Ezt nem tudjuk. Azt viszont sejthetjük, hogy mennyire örülnének az európai televíziók (és a nézőik) a folyamatos kínai versenyeknek a kellemetlen időeltolódással.

A legjobb az volna, ha a WST leszállna a magas lóról, és végre valódi világturnét hozna létre. De persze ez sem ilyen egyszerű. Nemcsak a ló magassága miatt van a tornák túlnyomó többsége Nagy-Britanniában, hanem azért is, mert máshol nagyon nehéz szponzort találni. Emlékezzünk csak a Turkish Mastersre, ami mögül a második kiírás előtt kifarolt a szponzor...

Az lenne a legeslegjobb, ha a teniszhez hasonlóan, a világ minden táján lenne verseny, lehetőleg több szinten. De sajnos az a helyzet, hogy a snooker egészen egyszerűen nem elég nagy, nem elég közkedvelt ehhez. Úgyhogy nem nagyon látszik más racionális megoldás, mint hogy a WST és Kína egyenlő partnerként összefog, és egy optimális naptárral elosztják egymás között a versenyidőpontokat.