Ronnie O'Sullivan: a snooker istenei segítettek

Öt pontszerző döntő elvesztése után Neil Robertson ellen már nem Ronnie O'Sullivan volt a World Grand Prix döntőjének esélyese. A mérkőzés kétharmadáig nem is játszott igazán jól, az ausztrál 7-5-re vezetett ellene. Csakhogy ekkor O'Sullivan elkapta a fonalat, és egészen parádés játékkal megfordította a mérkőzést. A következő hat frame-ből ötöt megnyert, és 10-8-as győzelme után pályafutása 38. pontszerző tornagyőzelmét ünneplehette. Ezt mondta utána:

"A végén, amikor sorra jöttek a jó frame-ek, mintha egy másik dimenzióba kerültem volna. Ez eszméletlen jó érzés, de sosem lehet előre tudni, hogy mikor fog megtörténni. Szerencsére a snooker istenei elég sokszor ragyognak rám. Én igyekszem megőrizni a hitemet, mert tudom, hogy a snooker istenei azt teszik, ami a legjobb a snookernek.

Amikor minden klappol, mint a döntő utolsó frame-jeiben, olyankor a snooker istenei azt mondják, hogy gyerünk, itt a lehetőség, lássuk, mire vagy képes. Ezt kaptam jutalmul azért, mert a döntő korábbi szakaszában bár nem játszottam jól, de tartottam magam, és reménykedtem abban, hogy egyszer csak összeáll a játékom. Aztán ez bekövetkezett, és néhány nagy breakkel le is zártam a meccset.

Régebben sokkal gyakrabban tudtam ilyen varázslatosan játszani, mint ahogy a meccs végén Neil ellen. Hihetetlenül jó érzés. Engem ez tart a snookerben, és amikor nem tudok így játszani, akkor küszködök. Az egy adottság, ha valaki úgy is tud versenyt nyerni, hogy nem a legjobbját nyújtja. Mark Selby képes erre, illetve Tiger Woods is ilyen volt.

Én is képes vagyok arra, hogy meccseket nyerjek, amikor nem vagyok a legjobb formámban, ezért szereztem ennyi trófeát. Időnként egészen pocsék játékkal nyertem versenyeket. A bajnokok nem csak arra képesek, hogy belökjék a golyókat és jó biztonságikat lökjenek. Ahhoz kell még egyéniség, bátorság, kitartás, eltökéltség, és egy kis X-faktor. Nem az enyém a legjobb kilökés, sok mindenben nem én vagyok a legjobb, de abban jó vagyok, hogy elvégezzem a munkámat, véghez vigyem, amit akarok.

A délutáni utolsó frame-ben, amikor már két snooker kellett nekem, a fantasztikus szurkolóimnak köszönhetően álltam oda az asztalhoz. Máskor megadtam volna a frame-et. A döntőben nem én számítottam favoritnak, és ez jó érzés volt. Tudom, hogy sokan már leírtak, nem adtak nekem esélyt, és ez érthető, mert jó ideje nem voltam jó formában. De néha még mindig képes vagyok jól játszani, és ebben a döntőben küzdenem is kellett, hibákat kellett kicsikarnom, meg kellett őriznem a hidegvérem. Amint megtaláltam a formámat, veszélyessé váltam."

Már csak egy kérdés van: a szezon végéig, vagy akár a pályafutása végéig vajon hányszor mosolyognak még rá a "snooker istenei"?

Forrás: express.co.uk