Amikor elérzékenyült a snookervilág

Hétfőn aztán a harmadik szakaszra minden megfordult: Trump elkezdett remekelni, O'Sullivan pedig hibázgatni, és a hét frame-es előnyből csak három maradt, Trump feljött 14-11-re. Innentől fogva máris izgalmasnak ígérkezett a befejező etap.

De nem így lett. O'Sullivan estére összeszedte magát, két nagy breakkel indított, és két frame-re került a győzelemtől. Trumpnak ekkor más tényleg nem maradt semmi esélye, és ezt ő is tudta. Ennek ellenére derekasan állta a sarat, százas breaket is lökött a végén. Összesen 13 frame-et szerzett a döntőben, ami azt jelenti, hogy a hétfői játéknapot 8-6-ra megnyerte. És ebben benne van az is, hogy O'Sullivan elsősorban a vasárnapi remek teljesítményének köszönheti, hogy hetedszer is világbajnok lett.

Eddig a szikár tények. Ezután jött az ünneplés, és a vele párhuzamos, vagy tán még erősebb megkönnyebbülés. Mert Ronnie O'Sullivan az egész, elképesztően hosszú világbajnokság során valami hihetetlen szintű koncentrációt mutatott be. És a végén jöttek az érzelmek, jöttek a könnyek. És egy csodálatos és különleges momentum. Hosszú pillanatokon keresztül ölelgette Trumpot, aki O'Sullivan legvalószínűbb utódja lehet a közönségkedvenc szerepében. És a mérkőzés utáni interjúban Trump annyira szépen beszélt O'Sullivantől, hogy attól még maga a hétszeres világbajnok is elérzékenyült, pedig az nem gyakran fordul elő.

Nekünk, nézőknek, nem adatik meg, hogy igazán belelássunk a játékosok fejébe. De O'Sullivan olyan szinten őszinte volt, és olyan nagyon látszott rajta, hogy mennyire komoly, és mennyire sok munkát fektetett az idei világbajnokságba, hogy azt nem lehetett nem érzékelni. A szemünk előtt írt történelmet, és a szemünk előtt jött ki rajta a 17 nap minden fáradtsága és minden feszültsége. Képes volt arra ezen a tornán, hogy csak a snookerre koncentráljon, és amikor véletlenül kijött a sodrából (a játékvezetővel szemben), akkor is villámgyorsan visszalépett a versenyző üzemmódba, és gyártotta a szebbnél szebb breakeket.

Jó sokat. Összesen 15 százast lökött, valamint további 22 legalább 70-es breaket. A sok-sok nagy break a 94%-os golyóbelökésnek, az pedig a fehér golyó lenyűgözően pontos irányításának volt köszönhető. És mindezt lehet a zsenijével indokolni, és nyilván annak is nagy szerepe van a mutatványban. De önmagában nem elég a tehetség. Amellett rengeteg munka is volt ebben a világbajnoki címben. Gyakorlás, tétmeccsek, és mentális, illetve fizikai felkészülés. Hálásak lehetünk Ronnie-nak, hogy láthattunk egy ilyen világbajnoki győzelmet is, mert ez a produkció talán megismételhetetlen volt.