Világsztárok sorát győzte le, saját hibája motiválta Ricky Waldent

Már a döntőig vezető út sem volt egyszerű. Két angliai selejtező után Walden a helyszínen legyőzte Stephen Hendryt, Neil Robertsont, Steve Davist és Mark Selbyt. A nagyszerű ellenfelek legyőzése magával hozta, hogy a döntőben egyáltalán nem ijedt meg O'Sullivantől. A mérkőzés előtt Walden tudta, hogy tartania kell a lépést a Rakétával, aki a legjobb a mezőnyben, ha előnybe kerül.

"Nagyon nyugodt voltam, egyáltalán nem estem pánikba. Fantasztikus játékosokat győztem le Sanghájban. Az egész torna nagyon nehéz volt. Nem akarok túlozni, de a döntőig vezető utam után úgy volt helyes, hogy Ronnie-val fussak össze" - mondta Walden.

"Óriási lehetőség előtt álltam, és tisztában voltam vele. Csak azt sajnáltam, hogy a családom nem lehet ott, mert gyerekként mindig úgy képzeltem, hogy a szemük láttára érem majd el a legnagyobb sikeremet. Persze tudtam, hogy otthon néznek engem a tévében. Ugyanakkor jobb is volt, kisebb volt rajtam a nyomás így, hogy csak én voltam ott és Dale haverom.

Walden 9-7-nél a győzelem kapujába került. Ekkor azonban elhibázott egy könnyű lökést, és O'Sullivan 9-8-ra felzárkózott. Waldent nem törte meg a csalódás, sokkal inkább motiválta őt, hogy rontott. Egy fantasztikus 105-ös breakkel lezárta a mérkőzést, és ő lett a Shanghai Masters bajnoka.

"9-7-nél tökéletesen álltak a golyók, le kellett volna zárnom a meccset. Egy könnyű pirosat hagytam ki középre. Csak be kellett volna gurítani, de elhibáztam. Arra gondoltam, hogy a szüleim otthon most nagyon csalódottak lehetnek, mert ez rendkívül jó sansz volt. Ronnie persze kihasználta a hibámat, és hozta a frame-et. Aztán kiment a mosdóba, én meg a székemben ücsörögtem, és arra gondoltam, hogy nem lehet ez az a momentum, ami megmarad bennem a döntőből. A következő frame-ben nagyon összeszedtem magam, és löktem egy százas breaket. Nagyon erősen motivált, hogy ne a kihagyott piros maradjon meg az emlékeimben.

Sangháj egy csodás hely, és a döntő után legurítottunk pár sört. Emlékszem, nagyon büszke voltam magamra. Sosem voltam az a fajta ember, aki nagyon bízik magában azelőtt, hogy valamit véghez vitt volna. Mindig úgy éreztem, hogy ahhoz előbb le kell tennem valamit az asztalra. A sangháji verseny csodásan sikerült, és rengeteg önbizalmat adott nekem. És ezek után tudtam nyerni még két tornát, amit az ott szerzett önbizalmamnak köszönhetek."

Walden további két trófeája a 2012-es Wuxi Classicról, illetve a 2014-es International Championshipről származik. Ezenkívül kétszer játszott UK-elődöntőt, és a 2013-as világbajnokságon is a négy közé jutott.

Egyetlen apró szépséghiba a történetben, hogy mindhárom pontszerzőjét Kínában nyerte. Walden erről azt mondja, hogy nagyon szeret utazni, ez is hozzájárulhatott a tengerentúli sikereihez.

"Kicsit olyan, mintha azt gondolnák rólam, hogy csak Kínában tudok nyerni. Szerintem ez nem igaz, bár kétségtelen, hogy mindhárom alkalommal ott jött össze a siker. Ugyanakkor az Egyesült Királyságban is játszottam fontos elődöntőket. Azt hiszem, az a titok nyitja, hogy én szeretek utazni. Tudom, hogy sok játékosnak ez gondot okoz, de nekem nem. Persze nem jó érzés ott hagyni a családomat, de ha egy új városba utazom, akkor mindig megnézem a helyi látnivalókat, kipróbálom a helyi ételeket, kíváncsi vagyok a kultúrára. Gyerekkoromban így képzeltem a profi létet: az ember csak felül egy repülőre, és elutazik snookerezni Kínába, Ausztráliába, Amerikába, a világ minden részébe. Nagyon sokat köszönhetünk a snookernek, hiszen világot is láthatunk általa. Nagyon várom, hogy ismét útra kelhessünk."